Holmik fogságában: A kényszeres gyűjtögetés megrázó valósága

Mi késztet valakit arra, hogy élete minden szegletét tárgyakkal töltse be, és miért válik szinte lehetetlenné ezek elengedése? A kényszeres gyűjtögetés súlyos lelki és fizikai küzdelmekkel is együttjárhat. Kényszeres gyűjtögetőknél miért van kiemelten fontos szerepe a kapcsolatoknak?

A kényszeres gyűjtögetés becslések szerint a népesség 1-2%-át érinti. Ezek az emberek folyamatos késztetést éreznek arra, hogy felhalmozzanak mindenféle tárgyat. Amikor pedig a tőlük való megválásra kerülne a sor, akkor az érintett személyek rendkívüli szorongást vagy erős negatív érzelmeket élnek át, amelyek meggátolják a felesleg kidobását, illetve a rend és a tisztaság visszaállítását. A kényszeres gyűjtögetés gyakran társul más mentális zavarral, mint például depresszióval vagy szorongással.

A cikkből megismerheted:

• a kényszeres gyűjtögetés jellemzőit.
• mikor lesz kóros a gyűjtögetés?
• ez hogyan hat a beteg kapcsolataira?

A DSM-5 meghatározása szerint a kényszeres gyűjtögetők jellemzője, hogy folyamatos ösztönzést éreznek a tárgyak felhalmozására, és szorongást vagy erős negatív érzelmeket élnek meg, amikor meg kell válniuk valamitől. A tulajdonok tárolása a lakhely zsúfoltságához vezet, és veszélyezteti annak használatát. A gyűjtögetés klinikailag jelentős distresszt vagy működési zavarokat okoz.

A jelenséget a kényszerbetegségek között tartjuk számon. A viselkedés súlyos, akár életveszélyes kórképet is eredményezhet, és úgy tűnik, hogy a betegek állapota romolhat az életkor előrehaladásával. A kóros gyűjtögetés tünetei jellemzően serdülőkorban és fiatal felnőttkorban alakulnak ki.

A gyűjtögetés nem új keletű kórforma, ugyanis régészek az ókorból is találtak bizonyítékokat a jelenség létezésére,

hiszen a készletek feltöltése és tárolása a vadászó-gyűjtögető népek életben maradását szolgálta. Így ez lehetőséget teremthetett a kóros magatartás kifejlődéséhez.

A tárgyakhoz való ragaszkodás és azok felhalmozása, azaz a hoarding jellemzi a kényszeres gyűjtögetőket. Ők a tárgyak segítségével mintegy kiterjesztik az identitásukat, és biztonságot teremtenek maguk körül. A betegségben szenvedők tárgyaikat pótolhatatlannak érzik. A betegek félnek a tárgyak elvesztésétől, és igénylik az azokhoz való közelséget. Amikor elszakadnak a holmiktól, akkor kiszolgáltatottnak és sebezhetőnek érzik magukat. Természetesen nem minden gyűjtögetés jelent kóros magatartást.

Például az érdekes bélyegek, érmék, focimezek rendezett gyűjtése nem feltétlen jelez problémát.

Ugyanis ezeknek meghatározott értéke van, és nem uralják az illető viselkedését. Míg a kóros gyűjtögetők a tárgyak tulajdonságaitól függetlenül halmozzák fel azokat, és a hozzájuk való ragaszkodás jelentős szenvedést okoz számukra.

Tárgyak helyett emberek: A szociális kapcsolatok fontossága a gyűjtögetés leküzdésében

A betegeknél gyakran jellemző a szociális kapcsolatok romlása, a családi konfliktusok, a teljes társadalmi elszigetelődés, súlyos esetben akár a munkahely elvesztése. Ezáltal a betegek gyakran magányosak, és haragszanak a világra. A meglévő elméletek arra utalnak, hogy a betegek a kötődési sikertelenségüket a tárgyakhoz való ragaszkodással próbálják kompenzálni. A kényszeres gyűjtögetőkre általában jellemző, hogy több traumát éltek át (jellemzően interperszonális), mint mások. Gyakori, hogy a betegek nem alapítanak családot, és túlsúllyal küzdenek.

A gyűjtögetés valamilyen maladaptív hiedelemre alapozódik, amely magába foglalhatja az önképet, a vagyont, a világ működését és a kapcsolatokat.

Az érintettek gyakran vallják, hogy az emberekben nem lehet megbízni, csak magukra számíthatnak. Önmagukról gyakran hiszik, hogy tehetetlenek és ellenszenvesek. Ezek a negatív hiedelmek tovább mélyítik a magány és az elszigeteltség érzését, ami még inkább ösztönzi a gyűjtögetést, hogy valamiféle biztonságérzetet teremtsenek maguknak a tárgyak segítségével.

A Collyer testvérek története jól példázza, milyen súlyos következményekkel járhat a kényszeres gyűjtögetés, ha nem kezelik azt időben. A betegség nemcsak az egyén mentális és fizikai egészségét rombolja, hanem negatív hatással van a környezetére is. Az érintettek otthona veszélyessé és egészségre ártalmassá válik, ami akadályozza a mindennapi élet megfelelő működését. A Collyer testvérek esetében a szüleik halála után nem ápoltak kapcsolatokat, így fokozatosan teljesen elveszítették a realitással való viszonyt.

Az elhanyagolt körülmények és a felhalmozott tárgyak közötti élet végül halálukat okozták.

A kapcsolatok kritikus szerepet játszanak a kényszeres gyűjtögetés kezelésében és leküzdésében. Az érintettek számára elengedhetetlen, hogy legyenek olyan emberek körülöttük, akik megértik helyzetüket, és érzelmi támogatást nyújtanak nekik.

Az empátia és a megértés enyhítheti a gyűjtögetés okozta szorongást és stresszt, míg a családtagok és barátok pozitív visszajelzésekkel és bátorítással motiválhatják őket a változásra.

A kívülállók gyakran olyan problémákat és veszélyeket is észrevehetnek, amelyeket a gyűjtögetők maguk nem látnak. Emellett a hozzátartozók gyakorlati segítséget is nyújthatnak például a rendrakásban vagy a megfelelő szakemberek felkeresésében. A szociális kapcsolatok helyreállítása segít leküzdeni az elszigeteltséget, ami gyakran súlyosbítja az állapotot. Az erős, támogató kapcsolatok biztonságérzetet és önbecsülést nyújtanak, csökkentve a tárgyakhoz való kényszeres ragaszkodást. Összességében a kapcsolatok érzelmi, gyakorlati és szociális támogatást nyújtanak, ami létfontosságú a gyógyulás szempontjából.

Fontos, hogy felismerjük és megértsük a kényszeres gyűjtögetés mögött húzódó mentális és egészségügyi problémákat, és megfelelő támogatást nyújtsunk az érintettek számára. Az időben történő beavatkozás, a pszichológiai kezelés és a szociális támogatás segíthet abban, hogy minden érintett újra kapcsolatot találjon a külvilággal, és fokozatosan visszanyerje az élete feletti irányítást.