Május 11-én „Változó világ, változó társadalom” címmel szervezett konferenciát az ELTE PPK Szociálpszichológia tanszék és a Mindset Politikai Pszichológia. A hallgatói konferencia célja a mesterszakos és doktori képzésben résztvevők elméleti és empirikus kutatásainak ismertetése volt, mellyel reflektálni tudunk a társadalmi változásokra. Az második szekció témája a „Társadalom” volt, ebből kifolyólag a populizmus, a nemzeti érzelmek és a politika kérdéseit járta körül. Tudósításunk. Második rész.
A populizmus mindenkinek mást jelent
A szekciót Littvay Levente politológus, a CEU docense nyitotta. Előadásának témája a populizmus, és annak kutatási lehetőségei voltak. A szövegelemzés módszerével vizsgálható, hogy egyes politikusok beszédeiben mennyi a populista tartalom. Orbán Viktor például, egy nullától kettőig terjedő skálán 0,9-es értéket kapna, mely önmagában nem tűnik magasnak, az Európai Unióban azonban kiugró. Az amerikai választási kampány elején Donald Trump ezzel szemben csupán 0,3-mas értékével meg sem közelítette a populista retorikát. Mindig csak magáról beszélt, a társadalom nem került bele a párbeszédbe. A kampány vége felé azonban Trump tökéletesen megtanulta alkalmazni a populista retorikát. .A szakember szerint a
„populizmus kutatásban a legnagyobb probléma, hogy a populizmus mindenkinek mást jelent”.
Tizenhárom országban megismételhetően három fő dimenzió volt elkülöníthető a válaszokból: az elit ellenesség, népközpontúság, és a fekete-fehér gondolkodásmód.
A populizmuskutatás jövőjét a kísérleti kutatásokban látja az előadó, és a populizmus cinizmus kapcsolata is vizsgálandó területek közé tartozhat majd. Egy belga kollegáját idézve: „ahhoz, hogy Magyarországot valaki megértse, meg kell érteni a cinizmust”.
Humort receptre!
Petrovszki László, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, a viccpártokról, és a politikai humor megjelenéséről beszélt Magyarországon. Országunkban 2006-ban ütötte fel a fejét ez a jelenség a Magyar Kétfarkú Kutyapárt megalakulásával. Az előadó szerint a humor eszközként szolgál az elit és a társadalom kritikájára, és ebben eredményes is tud lenni. Petrovszki kutatásából kiderül, hogy országunkban a viccpárt jelenség általánosan pozitív fogadtatásban részesült, megjelenésük pedig a politikai kiábrándultság és apátia eredménye. Az előadó hangsúlyozta, hosszútávon a viccpártok a társadalmi öngyógyítás eszközeként léphetnek fel.
A politikai aktivizmus születése
Angyal Emese, Fellner Zita és Fényes Csongor prezentációjának témája a politikai szocializációs pályák a Momentum Mozgalomban (MoMo). A politikai szocializáció egész életünkben zajlik. Az előadók szerint
társadalmunk és intézményeink a rendszerváltás óta inkább lenevelnek a politikai aktivitásról.
A fiatal kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a Momentum Mozgalom tagjai esetében milyen személyek, események, társadalmi közegek voltak mégis azok, melyek politikai aktivitásra sarkallták őket. Kérdőíves kutatásuk szerint a mozgalom tagjainak politikai nézeteire gimnázium végéig a család volt a legnagyobb befolyással. Az egyetemi idők alatt azonban különböző informális közegekben szocializálódtak, melyek meghatározták politikai nézeteiket, aktivitásuk mértékét.
A hazaszeretet negatív vonatkozásai
Völgyesi Árpád, az ELTE PPK hallgatója a glorifikáció és a romaellenesség kapcsolatáról beszélt. Glorifikálni annyit tesz, mint dicsfényben látni. Olyan formája ez a nemzeti azonosulásnak, melyre halmozottan jellemző a felmentő stratégiák alkalmazása, a morális kirekesztés, és a dehumanizáció. A nemzeti azonosulás másik fajtája, a kötődés ezzel szemben képes és fogékony a kritikus hozzáállásra is a saját csoporttal szemben.
Mindezek mellett a romaellenesség is égető kérdés társadalmunkban. A hallgató kutatásából kiderült, hogy a glorifikáció együtt jár mind a nyílt, mind a burkolt sztereotípiák megjelenésével és jobb prediktora a romaellenességnek, mint a kötődés. A glorifikáció legitimáló mivoltát a következő találó idézettel szemléltette Samuel Johnson-tól:
„A hazaszeretet lehet a gazember utolsó mentsvára”.
Emlékezzünk, de ne rágódjunk
A társadalom szekció záróelőadását Oláh Julianna és Miasnikov Gréti Mirtyll, az ELTE PPK hallgatói tartották. Témájuk a kollektív áldozati hiedelmek vizsgálata volt. Az előadás szerint a magyar áldozati tudat fontos része nemzeti identitásunknak. Időben lezáratlan és feldolgozatlan traumák kísértenek bennünket (az örmény vizsgálati mintához hasonlóan). Kutatásukból kiderült, hogy a magyar áldozatiságot egyenértékűnek tartják a vizsgálati személyek a közép-kelet európai régió áldozati élményeivel, főleg a lengyelekével. A többség romboló hatást tulajdonít az áldozati élményeknek, mivel ez akadályozza a társadalom fejlődését, és elvonja a figyelmet a fontosabb szociális ügyekről. Az előadók hangsúlyozták: a kapott válaszok alapján a magyarok szeretnének továbblépni a múltbéli sérelmeiken, az áldozatiság helyett a történetiségre és a megemlékezésre fókuszálni.
A fenti kutatások mind a társadalmunkban fellelhető kérdéseket, problémákat feszegetik, melyek nap mint nap körülvesznek bennünket. A társadalom, mint olyan, kimeríthetetlen kutatási forrásnak bizonyul, hiszen folyamatosan változik. Magunk is formáljuk, alakítjuk a közeget, amelyben élünk és akár jónak, akár rossznak tekintjük a változásokat, elkerülhetetlennek tűnnek. Merre visznek bennünket ezek a változások? Mik lehetnek a társadalmi változások folyamatos mozgatórugói? A konferencia következő, „Változás” szekciója többek között ezeket a kérdéseket járta körül.
