Bár sokan az oltár előtt örök hűséget fogadnak egymásnak, mégsem feltétlenül tartják magukat ehhez a fogadalomhoz. Statisztikák szerint körülbelül az emberek fele életében legalább egyszer már lelépett a hűség ösvényéről, minden ötödik ember pedig a jelenlegi kapcsolatában hűtlen. Lesújtó statisztika, nem igaz? De mit lehet tenni, hogy az örök hűség ne csak hangzatos, ám üres frázis legyen, hanem valóban egy életre szóló fogadalom?

A szexuális hűtlenség vezeti a válóokok listáját, és a legtöbben ezzel a problémával kopogtatnak a párterapeuták ajtaján. A New Brunswick Egyetem kutatói egy tanulmányukban azt vizsgálták, hogy milyen stratégiákat használnak a párok, amelyek segítik a hűtlenség esélyének minimalizálását. Vagyis mik azok a visszatartó erők, amik megakadályozzák a megcsalást, és vajon ezek mennyire válnak be. Különböző stratégiákat alkalmazunk, több-kevesebb sikerrel Közel négyszáz, tizenkilenc és hatvanhárom év közötti párt kérdeztek meg online kérdőív formájában, hogy mi segítette őket ellenállni a kísértésnek, amikor valaki iránt – aki nem a párjuk – erős vonzalmat éreztek. A válaszok alapján három fő stratégiát különítettek el a kutatók. A leggyakoribb (a válaszadók háromnegyede élt ezzel a lehetőséggel) a párkapcsolat megerősítése. Ez magában foglalja a gyakoribb közös programokat, a kötődés megerősítését, valamint a nagyobb igyekezetet az ágyban és azon kívül is. A második leggyakoribb stratégia a proaktív elkerülés. Mind fizikai, mind érzelmi távolság tartása a veszélyt jelentő személlyel szemben. A harmadik pedig a kísértés csökkentése, azáltal, hogy negatív színben igyekeznek a csábító harmadikra tekinteni, valamint erős bűntudatot és lelkiismeretfurdalást generálnak magukban.

Mindannyian vágyunk egy életre szóló társra, de mi történik, ha közben bekerül a képbe egy harmadik?
Ezek a stratégiák elméletben mind jól hangzanak, azonban a gyakorlatban nem bizonyulnak hatásosnak. A résztvevők saját bevallásuk szerint akkor flörtöltek kevesebbet más személyekkel, ha a harmadik, negatív stratégiát alkalmazták. Azonban

a tényleges megcsalásra való hajlandóságot egyik stratégia sem csökkenti jelentősen.

Ez mind a szexuális, mind az érzelmi hűtlenség esetén igaz. A kutatók utánkövetéssel vizsgálták, hogy a korábban megkérdezettek hogyan kezelték a fenyegetést, valamint hogy az akkori kapcsolatuk túlélte-e azt. Az eredmények nem túl fényesek: bár igyekszünk változatos stratégiákat bevetni, hogy ne essünk a csábítás áldozatául, úgy tűnik, ezek sem tudják bottal elkergetni a kísértést. Automatikus folyamatok a hűség szolgálatában Szerencsére egy másik tanulmány már sokkal fényesebb eredményeket tud felmutatni, és nem könyveli el az embert egy hűségre teljesen alkalmatlan személyként. A Floridai Egyetem kutatói kétszázharminchárom frissen házasodott párral végeztek két kísérletet. Az egyikben kifejezetten vonzó, ellentétes nemű személyekről exponáltak fényképeket a résztvevőknek. Azonban nem sokáig legeltethették rajtuk a szemüket, mivel a feladat az volt, hogy a képernyő bármely pontján felbukkanó kis fényjelzésre kell kattintaniuk. Azzal együtt pedig eltűnik a fotó is. Azok a résztvevők, akik lényegesebben gyorsabban reagáltak a fényingerre, tehát hamar lekapcsolták a csábító fotókat, fele akkora valószínűséggel voltak hűtlenek. A kísérlet második részében a résztvevőknek a korábban bemutatott fényképek vonzóságát kellett értékelniük egy skálán. A házasságban élő résztvevők konzekvensen alacsonyabbra értékelték a fotókon szereplők fizikai attraktivitását, mint egy kontrollként szolgáló, egyedülálló résztvevőkből álló csoport. Ez jól példázza, hogy a párkapcsolatban élő személyekben

megvan egy stabil tendencia arra, hogy más személyeket kevésbé tartsanak vonzónak.

Ez pedig szintén hozzájárul a hűséghez, mivel ezeknek a pároknak a körében kevésbé fordult elő megcsalás. Hogyan lehet, hogy ezek az automatikus és sokszor tudattalan mechanizmusok hatékonyabban gátolják a hűtlenséget, míg a monogámiára irányuló törekvések kudarcot vallanak? A válasz valószínűleg abban keresendő, hogy míg a figyelmi folyamatok automatikusan dolgoznak bennünk, addig a különféle stratégiákat már tudatosan és szándékosan alakítjuk ki. Sokszor lehet, hogy már túl későn. Az automatikus folyamatok kialakítása gyakorlást igényel, azonban szerencsére mindig megvan az eszköz a kezünkben, hogy olyanra formáljuk az agyunkat, amilyenre szeretnénk. A „hűségre tanított” agy képes lesz elcsendesíteni a csábító harmadik okozta ordító kísértést egy halk háttérzajra.  

Felhasznált szakirodalom: Lee, B. H., & O'Sullivan, L. F. (2018). Ain’t misbehavin? Monogamy maintenance strategies in heterosexual romantic relationships. Personal Relationships, 25(2), 205-232. McNulty, J. K., Meltzer, A. L., Makhanova, A., & Maner, J. K. (2018). Attentional and evaluative biases help people maintain relationships by avoiding infidelity. Journal of Personality and Social Psychology, 115(1), 76-95.