Idővirágom: a bennem ketyegő óra, avagy lelassítható-e az idő?

Ha jól érezzük magunkat, csak úgy repül az idő, ám ha unatkozunk, a percek a végtelenségbe nyúlnak. Az idő érzékelése – vagy más néven az időészlelés – egy szubjektív tapasztalat. Éppen ezért egy másik személy időélményét teljesen sohasem élhetjük át vagy érthetjük meg. Vannak viszont olyan objektíven vizsgálható tényezők, melyek megváltoztatják az időérzékelést. Nézzük hát sorba, mi hat a belső óránkra! Milyen környezeti és biológiai hatások befolyásolják az idő észlelését? Hogyan gyorsul vagy lassul az idő, és hogyan akadályozzuk meg, hogy kifolyjon a kezünk közül?

A prospektív és a retrospektív értékelés

Az idő múlásának sebességét vagy egy adott esemény időtartalmát két különböző perspektívából figyelhetjük meg, amely alapvetően befolyásolja az eredményt. A prospektív perspektíva esetén az éppen megélt pillanatban figyeljük és értékeljük az időt. A másik lehetőség, hogy a múltba tekintve, retrospektíven próbáljuk megbecsülni egy adott esemény időtartalmát.

Hogyan jelenik ez meg a mindennapokban?

Képzeljük el, hogy éppen jól érezzük magunkat egy baráti társaságban. Beszélgetünk, társasjátékot játszunk, főzünk. Valaki megérkezik, egy másik távozik, pörögnek az események. Az idő csak úgy repül.

Máskor egy alapvetően borzasztóan fontos online meeting percei vánszorogva, szinte visszafelé ketyegnek. Csak hatvan perc, de mégis maga az örökkévalóság. Ezek az érzések az események pillanatában megélt időérzékelésből fakadnak. Retrospektív perspektívából figyelve viszont, az akkor unalmasnak tűnő események csupán egy pillanatnak tűnnek. Elrepültek a hétköznapok. Míg a nyaralás napjaira vagy egy eseménydús hétvégére visszatekintve talán az az érzésünk támadhat, hogy több időt ölel fel, mint egy átdolgozott hónap.

A prospektív és a retrospektív perspektíva tehát alapvetően befolyásolja az időérzékelésünket.

Mi lehet ennek az oka?

Egy adott helyzetben az agyunk az új ingerekre figyel, az ismert a helyzet értelmezésének szempontjából irreleváns inputokat figyelmen kívül hagyja. Úgy is mondhatjuk, hogy energiatakarékosan figyel. Az ismeretlen ingerek kódolása nagyobb energiabefektetést igényel. A kódolt információ mennyisége fogja befolyásolni az idő múlásával kapcsolatos becsléseinket. Minél több az új információ, annál jobban dolgozik az agy, így az emlék ennek megfelelően tölt ki teret a memóriánkban.

Az emlék hosszának megítélése tehát a kódolt új ingerek mennyiségének függvénye.

Ezt támasztja alá az a jelenség is, hogy gyermekkorunk az emlékeinkben sokkal több időt ölel fel, mint az egyetemi évek, a fiatal felnőttkor és 30-as éveink összessége. Míg gyermekkorunk nyüzsög az új élmények és ingerek megtapasztalásában, egyszer eljön a pillanat, amikor már nincs új a Nap alatt, felnövünk, és a szürke hétköznapok monotonitásának hatására egybefolynak a napok. 

Akkor ennyi lenne? Ha telepakoljuk új ingerekkel a napjainkat, az idő sohasem gyorsul fel? Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Az újdonság élménye csupán másodlagos befolyással bír. A bennünk ketyegő órára mindennél erősebb hatása van az egyén által megélt évek számának.

Felgyorsult idő

Pierre Janett, francia pszichológus és filozófus elmélete szerint a tapasztalt idő életkorunk függvénye. Az idő felgyorsulásának élménye elsősorban tehát abból fakad, hogy míg 10 évesen 5 év életünk felét, 25 évesen 1/5-ét, 50 évesen 1/10-ét teszi ki, vagyis viszonyítási alapunk az évek során megváltozik.

Szerepe lehet azonban annak is, hogy a fiatal elme másképp formál emlékeket, másként navigál azok közt, mint a felnőtt. Míg a gyermekek specifikusabb részletekre emlékeznek, a felnőttek inkább csoportosítják azokat. A felidézés módja befolyásolja, milyen hosszúnak értékeljük az adott emléket. 

Összességében tehát korunk, az új ingerek mennyisége és az értékelés perspektívájának együttes hatása formálja az idővel kapcsolatos észlelésünket.

Lássuk, van-e még valami! Egyéb környezeti vagy biológiai ok? Számos vizsgálódás szerint igen!

Apró molekula, hatalmas befolyás – dopamin és adrenalin

Jutalom, motiváció, mozgás és memória. A dopamin számos funkciónkat befolyásolja, és alapvető befolyással bír belső óránkra. Ez azt jelenti, hogy bármely olyan állapot, melyben ezen ingerületátvivő anyag mennyisége megváltozik, kihatással bír időészlelésünkre. Hogy miért?

A megnövekedett dopaminszint hatására agyunk felgyorsul, a belső óránk felpörög, míg a körülöttünk lévő világ lassulni látszik.

Korunk előrehaladtával a dopamintermelés redukálódik. Az idegrendszer egyes részeiben csökken a vezetési sebesség, a belső óra lelassul, a világ gyorsulni kezd.

Az extrém magas dopaminszintet okozó hatások, mint például egyes drogok, a kokain vagy az amfetamin, felpörgetik a fogyasztót, míg a körülöttük lévők számukra lassúnak tűnnek. Azonban sokkal hétköznapibb példa ennél a koffein, amely szintén a dopamin receptorokat stimulálja, befolyásolva az észlelést. Próbáljuk csak ki! Tippeljük meg, mikor telik el 3 perc a reggeli kávéd előtt majd után. Figyeljük meg a különbséget!

A klinikai betegségek és zavarok esetén, melyeknél a dopamintermelés rendellenessége figyelhető meg, az időérzékelés is megváltozik. Ide tartozik az ADHD, az autizmus-spektrum zavar, a skizofrénia és a depresszió.

A norephinephrin (adrenalin) hatására idegrendszerünk éberebb és aktívabb lesz. Az adrenalin nemcsak szívverésünket, hanem a belső időérzékelést is felgyorsítja. Ehhez viszonyítva a körülöttünk zajló események lelassulnak. Adrenalin akkor szabadul fel, ha úgynevezett „fight or flight”, azaz üss vagy fuss helyzetbe kerülünk, megrémülünk.

Egy autóbaleset vagy fenyegető veszélyhelyzet során sokan számolnak be az idő megnyúlásának élményéről. Ez a jelenség evolúciós szempontból is előnyös, hiszen ebben a helyzetben „több időnk” van döntést hozni, amely kritikus fontosságú lehet a túlélés szempontjából. Persze az is előfordulhat, hogy visszatekintve az esemény érzelmileg kiemelkedő lenyomata miatt tűnik hosszabbnak.

Mit tehetek, hogy lelassítsam az időt?

Vannak olyan tényezők, melyekre nem tudunk hatást gyakorolni. Ha tetszik, ha nem, öregszünk, és akárhogy is nézzük, idővel csökken szervezetünk dopamintermelése, így hát az idő is felgyorsul. De megtanulhatjuk kihozni belőle a legtöbbet!

Próbáljunk meg gyermekként emlékezni, éljük meg a percet, ragadjuk meg a pillanatot! Szakadjunk ki a rutinból, csináljunk valami újat, ébresszük fel az agyunkat! Változtassuk meg az élményt, lépjünk ki a körforgásból, meditáljunk! Csempésszünk valami újat a napjainkba, változtassuk meg a környezetünk.

Vegyünk egy mély levegőt, ha úgy érezzük, minden rohan körülöttünk. Ne feledd, az idő múlásának érzése a benned ketyegő órának tükre!