Mikal Hem, aki gyermekkorában több évet töltött Zimbabwéban, Robert Mugabe diktátorsága alatt, az osloi egyetemen diplomázott, újságíróként és politikai kommentátorként is dolgozott. Könyvében elképesztően szórakozató, szatirikus stílusban, valóban egy tanácsadó kiskönyvhöz hasonlóan veszi sorra mik a legfontosabb faktorok ahhoz, hogy sikeresen válhassunk diktátorrá. Könyvajánló következik.

Amikor a kétemeletes könyvesboltban bolyongva megszólítottam az eladót, hogy a Kezdő diktátorok kézikönyvét keresem, ő viccesen visszakérdezett: „Miért, az akar lenni?”. Válaszoltam, hogy természetesen nem (bár nyilván valóan nem lennék túl jó diktátor aspiráns, ha ezt elárultam volna). Ekkor még nem tudtam, hogy Mikal Hem könyve valóban tökéletesen és részletesen igyekszik felkészíteni a szerepre, praktikus tanácsokat adva, és megmutatva a lehetőségeket, amelyek révén valaki sikerrel törhet diktátori babérokra.

Diktátorként, bár rögösebb a hatalomra jutás útja, ha egyszer sikerül,

sokkal hosszabb ideig lehet lehetőség megtartani a pozíciót, mint egy demokratikusan választott vezetőnek,

akinek általában egy-két ciklus, jellemzően 4-8 éve ideje lehet a ténykedésre. Ezzel szemben egy diktátor, akár élete végéig elvezheti a hatalommal járó előnyöket. Persze a könyv figyelmeztet, hogy tudni kell kiszállni időben, és nem árt a katonaság tagjaival is jó kapcsolatot ápolni, különben könnyen száműzetésben találhatjuk magunkat vagy akár meg is gyilkolhatnak egy puccs során.

Lehetőségek tárháza

A fejezetek visszatérő szereplői a Kim dinasztia tagjai, Moammer Kadhafi, Szaparmurat „Türkménbasi” Nyijazov vagy Nicolae Ceauşescu, de mellettük olvashatunk olyan afrikai vagy ázsiai diktátorokról is, akiket talán kevésbé ismer a nagyközönség. A könyv részletes példákkal szemléltetve végigvezet a folyamaton, kezdve a hatalom megszerzésének lehetséges módjaitól, a hatalom megtartásához szükséges eszközökig és praktikákig.

Tanácsokat ad, hogy hogyan lehet a legtöbbet kihozni a pozíció adta lehetőségekből.

Például mérhetetlen gazdagságra szert tenni, majd a javakat megosztani családtagjainkkal, vagy a hozzánk közelálló bizalmasainkkal is, mindezt a törvények és a jogrend önkényes változtatásával. Illetve szó esik a diktátori helyzetből adódó olyan örömforrásokról is, mint a stílusos öltözködés, a számolatlan szexuális partner vagy akár szép- és szakirodalmi tehetségünk kibontakoztatásának lehetősége.

Elkezdeni a legnehezebb

A folyamat első lépéseként legcélravezetőbb lehet olyan államban próbálkozni a hatalomra jutással, ahol már eleve diktatórikus a berendezkedés. A legegyszerűbb megörökölni a hatalmat egy rokonunktól, de hatékony módszer a katonai puccs és valamilyen befolyásos külföldi állam támogatásának megszerzése is. Természetesen arra is volt már példa, hogy sikeresen „álcázták” demokratikus választás eredményének egy zsarnok pozícióba kerülését.

A leggyakoribbak a 99%-os eredmények,

de Vlagyimir Putyinnak, aki sikeresen pályázik a diktátor szerepre, egyszer sikerült 107%-os eredményt elérnie, amikor elviekben többen szavaztak rá, mint ahányan összesen éltek az adott körzetben.

A hatalom megszerzése után a következő lépés annak megtartása. Diktatúrákban, a legjobb példák erre Latin-Amerika zsarnoki államai, jellemző az ellenzék vagy a vezetés ellenzőinek eltűnése/eltűntetése. Persze ha egy gazdag országban sikerül hatalomra jutni, akkor járható út épp ennek ellenkezője, amikor az életszínvonal tartós magasan tartásával elégedetté lehet tenni az embereket, vagy épp meg lehet vásárolni a támogatást. Növelhetjük támogatottságunkat a lakosság, valamilyen külső ellenséggel szembeni feltüzelésével is.

Diktatúrákban különös szerepet kap a propaganda, mint eszköz a hatalom megszilárdítására és bebetonozására. Ennek részeként

a diktátorról készült képek és szobrok lephetik el az utcákat

és a fontosabb állami intézményeket. A gyakori példa, hogy a diktátor könyvet ír gondolatairól, amely később kötelező olvasmány lesz minden iskolában. Szintén nem ritka a furcsa, akár teljesen irracionálisnak tűnő törvények alkotása. Az egyik, Türkménbasi által hozott törvény szerint, például tilos volt a férfiaknak hosszú haj és szakáll viselete (amelyik utazó ezzel nem volt tisztában, annak a határon meg kellett nyiratkoznia).

Pénzből és luxusból sosem sok

Az „ideológiai alapokon” hatalomra jutó diktátorok hajlamosabbak szerényebben élni, de a legtöbb zsarnok, ha teheti, kihasználja az egyeduralomból adódó meggazdagodás lehetőségét is. Ehhez fontos lépés a hozzá közel álló embereinek kulcsfontosságú pozíciókba helyezése és a gazdasági folyamatok minimális átláthatósága.

Korrupció révén is lehetséges a gazdagodás

méghozzá úgy, ha bürokratikus folyamatokat annyira bonyolulttá tesszük, hogy egyszerűbb legyen inkább megvesztegetni a hivatalnokokat.

Végül, ha stabilan miénk a hatalom és óriási bevételekkel rendelkezünk, nincs más hátra, mint élvezni ennek előnyeit, a stílusos öltözködést, a világ számos pontján vásárolt luxus lakhelyeket vagy gyors autókat és egyéb vízi és legi járműveket.

Árulkodó jelek

A Kezdő diktátorok kézikönyve erősen ajánlott, nem csak azoknak, akik diktátori ambíciókat dédelgetnek, de minden politika, és politikai pszichológia iránt érdeklődőnek is. Emellett bárki számára hasznos lehet, aki semmiképp sem tudja elképzelni a jövőjét egy diktatúrában, hiszen a könyv segítségével felismerhetjük egy formálódó zsarnoki rendszer előjeleit. Legyenek ezek az egyre gyakoribb, értelmetlennek látszó törvények, vagy a korrupció egyre szélesebb körben történő terjedése, esetleg a jelenlegi vezető már-már istenként való tisztelete, vagy ha a hatalmon lévők minél inkább igyekszenek kontroll alá vonni a médiát.

Hem, M. (2013). Kezdő diktátorok kézikönyve, Typotex Kiadó