Lomb Kató a legismertebb magyar szinkrontolmács. Több mint húsz nyelvet tanult meg autodidakta módon, a legtöbbet megfelelő nyelvkönyvek, tanár és a modern technika segítsége nélkül. Módszere segítségével tizenhat nyelvvel keresett pénzt. Középiskolai tanárai kifejezett nyelvi antitalentumnak tartották, sikereit nyelvtanulási módszerének tulajdonította. Használható-e ez a módszer mások számára, vagy csak a nyelvzsenik érhetnek el vele eredményeket? Volt-e valami különleges titka, vagy csak hatásosan kombinálta a tanulási módszereket? Cikkünkben ennek jártunk utána.

Idegen nyelveket tanulni kifizetődő és hasznos befektetés. A több nyelvet beszélők jobban fizetett állásokat érhetnek el, könnyebben lépnek előre, és nem mellesleg agyuk öregedését is lelassíthatják. A nyelvtanulás iránti érdeklődés hatalmas, de a közoktatás nyelvtanítási módszereit jelentős kritikák érik, a nyelvtanulás folyamatát pedig sokan túl lassúnak és küzdelmesnek találják. A hatékonyabb nyelvtanulással kapcsolatban rengeteg kiadvány jelent már meg, ezek egyike Lomb Kató Így tanulok nyelveket című könyve. Cikkünkben ismertetjük a könyvben leírt nyelvtanulási módszert és megvizsgáljuk, hogy lehet-e hatékonyabb a jelenleg elterjedt tanulási metódusoknál.

A nyelvtanulás elmélete

Máig nem tisztázott kérdés, hogy az idegen nyelvek elsajátításához való tehetség milyen mértékben adottság és milyen mértékben fejleszthető. Gardner hétrétegű intelligenciaelmélete szerint a nyelvi képesség ugyanolyan képesség, mint például a matematikai vagy a zenei és mindenkiben kicsit eltérő szintű. Az agyban található nyelvi és beszédközpontok fejlettségében is különbözünk, ami szintén befolyásolhatja nyelvérzékünket. Sokan hallottuk már ismerőseinktől, hogy „Á, nekem úgysincs nyelvérzékem”, de a nyelvi képességek is a normális eloszlás mintáját követik, vagyis az emberek legnagyobb része az átlagos tehetségű kategóriába tartozik.

Az átlagos nyelvtanuló

Lomb Kató a módszerét az „átlagos nyelvtanulókra” alapozta. Az „átlagos nyelvtanuló” tanul vagy dolgozik, tehát nem tud egész nap a nyelvtanulással foglalkozni, és sem nem nyelvzseni, sem nem antitalentum. Ez a leírás a nyelvtanulók legnagyobb részét lefedi. Az „átlagos nyelvtanulónak” hetente minimum 10 órát érdemes az adott nyelvvel foglalkoznia, és a napi szintű gyakorlás rendkívül fontos. Amennyiben többre nincs idő, legalább pár percet akkor is szánjunk egy adott nyelvű cikk elolvasására, egy videó megnézésére vagy pár szó megtanulására. Napjainkban itt hívható segítségül a modern technológia, az okostelefonok segítségével számos nyelvtanuló alkalmazás közül válogathatunk, amiket utazás vagy várakozás közben is tudunk használni, az interneten keresztül pedig rengeteg oktatóanyag és nyelvi tartalom érhető el. A tanulás formája lehet egyéni, de a rendszerességet tartani kell.

Nyelvtan

Lomb Kató nyelvtanulási rendszere azt tűzi ki célul, hogy a tanuló ne csak száraz nyelvtant és példamondatokat ismételgessen egy tankönyv alapján, hanem építse fel saját magában a nyelvet. A nyelvtani szabályok használata és ismerete elengedhetetlen, ám a nyelv csak akkor sajátítható el megfelelően, ha a tanuló aktívan gondolkodik is az elsajátítása közben, nem csak bemagolja a szabályokat. Mint látható, ez a tanulási módszer eltér a közoktatásban jellemző tankönyvalapú, nyelvtan és szókincsorientált rendszertől. A merev szabálytanulásra építő megközelítés nem készít fel a különféle szituációkhoz való rugalmas alkalmazkodásra, és nem ismertet meg a tankönyvitől eltérő, köznapi „beszélt” nyelvvel. (Nem véletlenül jár egyre több gimnazista magánnyelvtanárhoz.) A manapság divatos „kommunikációalapúnak” reklámozott nyelvi kurzusok viszont átesnek a ló túloldalára. A hétköznapi életben jobban alkalmazható tudást adnak, ám a nyelvtani szabályok leegyszerűsített és csökkentett tanítása révén a kommunikáció csak a megtanult sémák mentén történhet, a tanuló bonyolultabb és egyéni módokon nem képes kifejezni magát.

Szótanulás

Lomb Kató gyakran kezdte a nyelvtanulást azzal, hogy nekiállt elolvasni a szótárat, bár ez a módszer mai szemmel unalmasnak és szárazon lexikálisnak tűnhet. Ezt a metódust szótármódszernek nevezte: a szótárakból a szavakon kívül elsajátítható az adott nyelv kiejtése és szóképzési szabályai is.

A legkönnyebben tanulható szavak a könnyen párosítható, vizualizálható asszociációk miatt a főnevek.

Utánuk következnek sorrendben az érzékelhető tulajdonságok, az igék, majd az elvont értelmű igék, és a kötőszavak. A szavak tanulásához a szószedetek készítése a legelterjedtebb metódus – egyik oldalra az idegen nyelvű, a másik oldalra a magyar szavak kerülnek. A szószedetek nagy problémája viszont, hogy a monoton rendbe szedett szópárokhoz nem kapcsolódik asszociáció, ráadásul hamar megunható a módszer. Érdemes egyes szavakat más színnel, kisebb, nagyobb vagy más stílusú betűkkel írni: az ilyenformán kidekorált szószedet kevésbé engedi lankadni a figyelmet.

Olvasás

Az olvasás révén sajátítható el a szókincs, a nyelvtani formák és az adott nyelv szerkezete. Ajánlott már a kezdetektől az adott nyelven elérhető könyvek olvasása, lehetőleg olyan szépirodalmi műveké, amelyek a nyelvet igényes, helyes formában, de még nem túl régiesen tartalmazzák. Nem baj, ha eleinte a szöveg nagy részét nem értjük, de ne álljunk le minden új kifejezésnél szótárazni – a folyamatos megszakítás vontatottá és unalmassá teszi az olvasást. Próbáljuk meg a kontextusból kitalálni, hogy mit jelenthetnek az adott szavak és mondatok, ehhez nagy segítséget jelent, ha olyan könyvet választunk, amit már ismerünk. A szinkronizálatlan filmek vagy számítógépes játékok hasonló hatással bírnak.

Kommunikáció

A kommunikáció az az elem, aminek az elsajátításához elengedhetetlen a beszélgetőpartner, de ez nem jelenti azt, hogy magunktól nem tudnánk gyakorolni.

Lomb Kató módszere az „önmagunkkal való beszélgetés”.

Csak nézzünk körbe magunk körül, majd mondjuk el magunkban, az adott nyelven, ami a szemünk elé kerül. Írjuk le magunkban, hogy milyen tárgyakat és embereket látunk, jellemezzük őket, és próbáljuk megfogalmazni, milyen folyamatok történnek éppen. Ha ezt számos különféle helyszínen, például otthon, tömegközlekedésen, boltban, iskolában, munkahelyen megtesszük, az ismeretlen szavaknak pedig utánanézünk, akkor máris számos hétköznapi helyzetről lesz tudásunk az adott nyelven. Ha éppen van időnk magunkba nézni, fogalmazzuk meg, mit érzünk és mire gondolunk az adott pillanatban, esténként foglaljuk össze az adott nyelven, hogy mi történt velünk aznap. Beszélgetés közben pedig, ha esetleg nem jut eszünkbe egy szó, ne essünk kétségbe, ne kezdjük el görcsösen keresgélni. Próbáljuk inkább az adott szót egy szinonimával, egy ellentétes értelmű szóval vagy pedig körülírással kifejezni. A nyelvi rugalmasságot és találékonyságot ez a módszer remekül fejleszti.

Ide tartozó általános tévhit, hogy a külföldön való huzamosabb tartózkodás, „automatikusan” jelentős nyelvi fejlődést jelent. A nyelvi fejlődés csak akkor következik be, ha maga a nyelvtanuló is aktívan koncentrál a tanulásra. Máig sokan esnek abba a csapdába, hogy külföldi tartózkodás után visszatérve azonnal, készülés nélkül nyelvvizsgázni akarnak, de megbuknak, mert a specifikus, általában írásbeli feladatokra csak a kinttartózkodás önmagában nem készít fel.

Konklúzió

A cikket összefoglalva látható, hogy Lomb Kató nem jött rá semmilyen különleges nyelvtanulási titokra. Megalkotott viszont egy remek módszertant, ami a digitális technológia fejlődésével csak még inkább használhatóvá vált.

A módszer legfontosabb elemei a rendszeres gyakorlás;

az, hogy a tanuló élvezze a tanulás folyamatát, és a kiegyensúlyozott haladás, amely egyik nyelvi részterületre sem fektet különös hangsúlyt a többi rovására. A módszer kritikájaként felhozható, hogy a nyelvet nem elég megtanulni, hanem aktívan gyakorolni is kell, különben a tudás elsorvad. Lomb Kató pedig ezen szempontból közel sem volt „átlagos nyelvtanuló”, mivel a tolmácsként, tanárként és fordítóként is dolgozott. Nyelvtanulási módszerét tíz fő pontban foglalta össze: ezek a tanácsok mindenkinek hasznosak lehetnek, aki egy új nyelv megtanulására vállalkozik.

1. Foglalkozz mindennap a nyelvvel – ha többre nem jut idő, legalább egy tízperces monológ erejéig. A reggeli órák különösen értékesek e szempontból: ki korán kel, szókincset lel.

2. Ha tanulási kedved túl hamar ellankad, ne „forszírozd”, de ne is hagyd abba a tanulást. Vedd elő valamilyen formáját: olvasás helyett rádióhallgatást, leckeírás helyett szótárolvasást stb.

3. Soha ne elszigetelt egységeket, hanem mindig kontextusba ágyazott szavakat, nyelvtani formákat tanulj.

4. Soron kívül írj és vágj be minden olyan részmondatot, amelyet mint „előregyártott elemet” tudsz a beszélgetés során felhasználni.

5. Szem előtt elvillanó reklámszöveget, kapuszámot, fül mellett elsuhanó beszélgetést még a fáradt agynak is pihenés gyorsan, „kapásból” önmagának lefordítani.

6. Betanulni azonban csak azt szabad, amit a tanár kijavított. Saját lektorálatlan írásaidat ne olvasgasd, nehogy a hiba beléd gyökerezzék. Ha egyedül tanulsz, a megtanulandó egység csak akkora legyen, amekkora kizárja a hiba lehetőségét.

7. A különleges nyelvi fordulatokat mindig egyes szám első személyre alakítva jegyzed meg. Például „I am only pulling your leg – csak ugratlak.”

8. Az idegen nyelv: vár. Célszerű minden irányból egyszerre ostromolni: újság és rádió, szinkronizálatlan film és szakértekezés, tankönyv és a szomszédok vendége felől.

9. Ne riasszon vissza a megszólalástól, hogy esetleg hibázol, de kérd meg a partneredet, hogy javítsa ki a hibáidat. És főleg ne sértődj meg ha – ami nem valószínű –, ezt meg is teszi.

10. Légy szilárdan meggyőződve arról, hogy nyelvzseni vagy. Ha tények az ellenkezőjét bizonyítják, inkább szídd az elsajátítandó nyelvet, a szótárakat vagy ezt a könyvecskét, mint tenmagadat.

Felhasznált szakirodalom: Lomb Kató (1972) Így tanulok nyelveket – egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései. Gondolat Kiadó, Budapest és itt.