Mely tanárainkra emlékszünk vissza szeretettel? Volt valamilyen közös tulajdonságuk, amelyek igazán jó tanárokká tették őket? Vajon szüleink és mi ugyanazokat a jellemzőket említenénk? Rengeteg kérdés merült fel bennünk is, ezért a témában érintett pszichológusoknak és pedagógusnak is feltettük azt a kérdést, hogy mitől lesz jó egy pedagógus. Hogy mit mond Vekerdy Tamás vagy Jocó bácsi erre a fontos kérdésre, az a cikkünkből kiderül.
Emlékezhetünk az iskolaéveinkből olyan tanárokra, akiknek a mondatai, tettei, iránymutatásai vagy figyelme meghatározta a jövőnket. Gyakran azért kedveltünk meg egy tárgyat, mert kedvenc tanárunk tanította, vagy éppen azért utáltuk meg, mert nem szerettük a tanárt. Sok esetben érezhettük, hogy a tanár iránti szimpátiánk mennyire meghatározó.
Nagyon átalakult az utóbbi évtizedekben a pedagóguskép. Szüleink még nagy tudású, szigorú, szerepükből adódóan is tekintélyes tanárokról beszélnek, de manapság már kevésbé ez a kép él a fejünkben, ha tanárainkra gondolunk. Egyre fontosabbá vált a tanároknál a folyamatos fejlődés, hiszen egyes területeken (informatika) már lépést kell tartaniuk a diákokkal, és inkább facilitáló, nem pedig egy minden tudás birtokában lévő tekintély szerepük van. Összességében változtak a társadalmi elvárások a pedagógus szerepével, feladatával, funkcióival és a tőle elvárt viselkedésmintákkal, kompetenciákkal kapcsolatban.
Gimnazisták fejében élő „jó” pedagóguskép
Vajon a mai fiatalság számára mely jellemzők fontosak, hogy felnézzenek és becsüljenek egy tanárt? Egyre fontosabbá vált a diákok szemszögéből való vizsgálódás, hiszen rájöttek, hogy nem passzív szereplők ebben a folyamatban, hanem aktív résztvevői és alakítói is. Egy 2016-os tanulmány (Nikitscher, 2016) magyar gimnazisták körében vizsgálta a jó pedagógus jellemzőit. Legnagyobb egyetértés az élvezetes, figyelemfelkeltő tanítási stílusban és a magas színvonalú szaktantárgyi tudásban volt. Fontos volt még a diákok számára az igazságos értékelés, a tanár felőli szimpátia, hogy bármikor tudjanak kérdéseikkel tanárukhoz fordulni, valamint a fegyelem tartása. Sokak számára fontos volt, hogy fel tudjanak nézni tanárukra.
A kutatásban a gyermek családtagjainak a véleményét is megkérdezték. A közmeglátás itt az volt, hogy egy jó pedagógus magas szakmai színvonalat képvisel, szereti a munkáját és a gyerekeket, jó konfliktuskezelő és fegyelmező. Ezeket követik a széleskörű műveltség, a folyamatos képződés és az előítéletmentesség. Még fontosnak tartották a humorérzéket és a gyermek kultúrája, érdeklődése és otthoni környezete iránti érdeklődést is.
És hogy mit gondolnak a pedagógusok saját szerepükről? Elsősorban a legfontosabbak között jelölték meg a jó viszonyt a tanulókkal, a szaktárgyi felkészültséget, az óravezetési gyakorlatot, a tanulók fegyelmezését, a tantestülettel való jó együttműködést és a szakmódszertani felkészültséget. Ezek mellett a pedagógusmunka értékelésében a tanárok közel háromnegyede számára fontos a diákok és szülők visszajelzése.
Szakértőink válaszolnak
Vajon mit gondolnak manapság a szakértők, melyek azok a jellemzők, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy pedagógus „jó” legyen?
Öt szakembert kérdeztünk meg, akik mindennapjaik során kutatják vagy átélik a fent említett kérdéseket. Válaszadóink között megtalálható klinikai gyermek szakpszichológus, pedagógus, iskolapszichológus, hogy minél színesebb képet kaphassunk a kérdésről.
A válaszok előtt szeretnénk bemutatni a válaszadókat is, hogy olvasóink láthassák, milyen nézőpontból tekintenek a kérdésre. A „Milyen a »jó« pedagógus 5 ismérve?” kérdés megválaszolására kértük a szakembereket és a következő válaszokat kaptuk:
Balatoni József – vagy ahogy mindenki számára ismert – Jocó bácsi, történelem tanár, író, aki könyveiben és blogbejegyzéseiben a pedagógusi élet mindennapjai során megélt történeteit osztja meg. Aki kreativitásával, lelkesedésével és az élménypedagógia eszközeivel színesíti meg diákjai életét.
„A jó pedagógus ismérve: A jó pedagógus szeretetteljes odafordulással van a diákjai iránt, őszintén és elfogadóan kezeli őket. Érdeklődik a diákjai hogyléte, állapota felől, miközben gondot fordít a személyes jó kapcsolat kialakítására is. A szülőkkel megfelelő kapcsolatot alakít ki, folyamatos a kettejük közti kapcsolattartás. Szakmai felkészült, változatos módszereket alkalmaz az órán, a diákok képességeit, hangulatát, érzelmi állapotát, életkorát figyelembe véve. Élvezettel, szeretettel és lelkesen végzi a munkáját, fő célja a diákok folyamatos fejlődése és fejlesztése.”
Dr. Szabó Éva pszichológus, habilitált egyetemi docens a Szegedi Tudományegyetemen a SZTE Szociál- és fejlődéspszichológiai Tanszék intézetvezetője és a Magyar Pszichológia Társaság Óvoda- és Iskolapszichológia Szekció elnöke. Szakmai érdeklődése az iskolapszichológia területén belül a tanárok és szülők neveléssel, tanári szerepe és iskolai neveléssel kapcsolatos nézeteire, attitűdjeire fókuszál.
„Sok kutatás próbált már erre fényt deríteni. Minden esetre az én kutatásaim szerint 25-30 év távlatából is visszatekintve a megkérdezettek arra a tanárra emlékeztek kedvenc tanárként, aki egyszerre voltak nagy tudású, érthetően tanító és közben kiegyensúlyozott és humánus, azaz emberként kezelte a gyereket, tisztelte, segítette őket, miközben figyelt az igényeire is. Úgy vélem, a mai világban, ahol az információk önmagukban sok forrásból megszerezhetők, még inkább felértékelődik a tanárok emberi kvalitása. A diákokhoz való hozzáállás, a rájuk figyelés. Amit még nagyra értékelnek, az a kiszámítható, kiegyensúlyozott viselkedés (érzelmileg). Az értékelésben pedig a reális és korrekt elbírálás a döntő. Azt, és úgy kérje, ahogy tanította, és a teljesítményt értékelje ne a gyerek egyéb jellemzőit. Az én véleményem szerint eben a gyorsan változó világban a módszertani rugalmasság, a kreatív hozzáállás döntő fontosságú lesz.”
N. Kollár Katalin pszichológus, habilitált egyetemi docens, az ELTE Iskolapszichológiai Tanszék tanszékvezetője. Kutatói érdeklődése kiterjed a tanárképzésre, a tanári pályára, a tanulási stílusokra és szokásokra, valamint a pedagógiai szociálpszichológiára.
„Én nem vagyok róla meggyőződve, hogy öt ismérve van a jó pedagógusnak, de ha úgy van feltéve a kérdés, hogy mi az az öt legfontosabb tulajdonság, amit én annak tartok, hát akkor megkísérlem a választ. Ez azért nem könnyű, mert nem minden gyereknek egyformán jó vagy rossz egy pedagógus. Ami szerintem minden jó pedagógusnak sajátja: empátia, jó kommunikációs készség, rugalmasság, változatos módszertani ismeretek, biztos szaktárgyi tudás.”
Vekerdy Tamás klinikai gyermek szakpszichológus, író. Könyveiben rengeteg vitát és kérdést indított iskolarendszerünk működéséről. A tanítás és tanulás problémáit járta körül. Szerves részt vett ki a Waldolf iskola magyarországi megalakulásában és Waldorf-tanárképzés megszervezésében.
