Gondoljatok vissza iskolás éveitekre: ti szerettétek a tornaórákat? Ha igen, ha nem, érdemes elgondolkodnunk azon, miért okoz sok ember számára akár életre szóló sebeket. Nem túlzás: kutatások bizonyítják, hogy a tornaórákon szerzett rossz tapasztalatok és élmények hosszú távon befolyásolhatják a testmozgáshoz és egészségfejlesztéshez való viszonyulásunkat.
Életünk tele van pozitív és negatív élményekkel, de bármilyenek is legyenek, segítik attitűdjeink és viselkedésünk (ki)alakulását. A kellemes emlékeket kedveljük, vonzóak számunkra, míg a negatív élmények negatív érzéseket váltanak ki, és elkerülő magatartásra ösztönöznek. A sport közege, így a testnevelésórák is jó alapot szolgáltatnak arra, hogy az élmények hosszú távú emlékekké alakuljanak. Kutatások pedig bizonyítják, hogy ez fokozottan érvényes, ha rossz tapasztalatokat szereztünk.
Vitathatatlan, hogy a testnevelésórán, az iskolai sportban szerzett tapasztalatok meghatározzák a fiatalok testmozgáshoz, sporthoz fűződő viszonyulását, így később a felnőttkori fizikai aktivitást is. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy felmérjük és megértsük a gyerekek érzéseit és igényeit, jelentőségteljes élményekkel teli órákat valósítsunk meg, és ezáltal hozzájáruljunk a testmozgás iránti elköteleződéshez.
Amit a diákok mondanak…
Egy országos reprezentatív felmérés szerint általános iskolában a tanulók 60 százaléka szerette a testnevelésórákat, ami a tanulmányok előrehaladtával csökkenő tendenciát mutatott. A nemek tekintetében pedig általánosan elmondható, hogy a férfiak jobban szerették ezt a tantárgyat, mint a nők. Azok, akik nem szerették az órát, legtöbbször
az erőltetést, az osztályozást, az ügyetlenségérzést említették
az ellenérzések fő kiváltó okaiként. Egy másik, nyolcadikosok életmódjával és testnevelésükkel kapcsolatos tanulmányban a kitöltők kevesebb mint fele szerette az órákat, körülbelül egyötödük pedig egyáltalán nem. Esetükben az órák tartalma, a tanár személye és az óra fárasztó jellege miatt volt ellenszenves a tantárgy.
Akadnak olyan kutatások is, melyben célzottan a negatív tapasztalatokat és az azokhoz fűződő érzéseket igyekeztek feltárni a szerzők. Ezek közül az egyik a csapatjátékokban szerzett élményekre fókuszál, amiben három esetet vizsgál, amiket előzetes felmérések alapján fogalmaztak meg.
- Előfordult, hogy kipróbáltál egy csapatot, ahonnan kizártak?
- Előfordult, hogy utolsóként választottak ki egy csapatba?
- Előfordult, hogy egy csapat tagja voltál, de nem kaptál játéklehetőséget?
Miután a kitöltők válaszoltak ezekre a kérdésekre, arra kérték őket, idézzenek fel ezek közül egy meghatározó emléket, és osszák meg az ezzel kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket. A résztvevők a felidézett helyzeteket frusztrálónak, megalázónak, érzelmileg sértőnek jellemezték, ami azt eredményezte, hogy úgy érezték, rossz bánásmódban részesülnek, elfogy az önbizalmuk, értéktelenek, nem látják őket szívesen, akár szociálisan izoláltak. Ezek mellett pedig olyan érzelmek jelentek meg bennük, mint a szomorúság, a düh, a szégyen és a megbántottság.
Kihozni a tantervből a legtöbbet
A kutatási eredmények is alátámasztják a feltevéseket, melyek szerint lényeges eleme a testnevelésnek, hogy a teljesítménynövelés és a követelmények úgy legyenek meghatározva, hogy azok motiváló erőként hassanak és pozitív élményeket tudjanak kiváltani ahelyett, hogy az eredménytől szorongva, az énhatékonyság érzését csökkentve lebegjenek a diákok felett.
Egy nemzetközi kutatásokat összefoglaló tanulmányban összeszedték, melyek azok a tényezők, amik segítik az olyan testnevelésórák megvalósítását, melyek jelentőségteljes élményeket nyújthatnak a tanulóknak, és nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy később, felnőtt korukban is fizikailag aktívak legyenek. Az összegyűjtött vélemények és adatok szerint fontos a szociális interakció jelenléte, vagyis hogy az osztálytársak közösen végrehajtható feladatokkal kapcsolatba tudjanak lépni egymással. Meghatározó a szórakozás faktora, vagyis, hogy a résztvevők
mennyire tudják jól érezni magukat az órán,
mennyire izgalmas és szórakoztató az óra. A testnevelésből és a sportból nem hiányozhat a kihívás, hiszen ez elősegíti a tevékenység iránti elköteleződést azáltal, hogy a gyerekek kezükbe tudják venni az irányítást és képesek legyenek küzdeni a cél eléréséért. Ide kapcsolódik a versenyzés néhány aspektusa is, hiszen ott a fiatalok egyszerre élhetik át a társas kapcsolatok kialakításának lehetőségét és a kihívások felvételét is. Természetesen óriási jelentősége van az egyéni motoros készségeknek, hiszen ez adja meg alapvetően a kompetencia- vagy az énhatékonyság-érzést. Ezért is kulcsfontosságú, hogy mindenki számára tudjon a feladatokon belül olyan tevékenységet biztosítani az óra, amiben megélheti képességeit, kompetenciáit.
Egyértelmű, hogy az iskolai testnevelésnek meghatározó szerepe és hosszú távú hatása is van a testmozgáshoz és fizikai aktivitáshoz fűződő attitűdjeinkre, így kiemelt figyelmet kell(ene) fordítani arra, hogy az órák minél inkább megteremtsék a lehetőséget a pozitív élmények megtapasztalására. Szerencsére erre már láthatunk törekvéseket és olyan példákat, melyeket érdemes követni.
Felhasznált szakirodalom: Beni, S., Fletcher, T. & Chróinín, D. N. (2017). Meaningful experiences in physical education and youth sport: a review of the literature. Quest, 69(3), 291-312. Cardinal, B. J., Yan, Z. & Cardinal, M. K. (2013). Negative experiences in physical education and sport: How much do they affect physical activity participation later in life? Journal of Physical Education, Recreation and Dance, 84(3), 49-53. Hamar, P. & Karsai, I. (2008). Az iskolai testnevelés affektív jellemzői 11-18 éves fiúk és lányok körében. Magyar Pedagógia, 108(2), 135-147. Mikulán, R. (2013). Az iskolai testnevelés szerepe és jelentősége az egészségfejlesztésben. Új Pedagógiai Szemle, 63(7-8), 48-69.