Mennyire sikkes a Hulk fazon, avagy nőies-e a sok izom?

Mindig az adott nőideálhoz viszonyítva érezzük magunkat szépnek vagy nőiesnek, azonban ez már csupán az elmúlt évtizedek alatt is folyamatosan változott. Létezik, hogy a nőiesség, mint tényező, ennyire relatív lenne? Többek között a testalkatunk határozza meg legerősebben, mit gondolunk magunkról. Alakunk pedig – a genetikai adottságok mellett – az életmódunktól függ. Milyen hatással van tehát a sport arra, mennyire érezzük magunkat nőiesnek?

Bevezetés

Az elmúlt évek sovány nőideálja, bár átalakulni látszik a sportos formásság és feszesség javára, a divatlapok vagy modellek képei továbbra is azt sugallják, hogy a vékony alkat a nőiesség kulcsa. Napjaink sportos gondolkodása kezdi kitermelni az izmosabb fitneszmodelleket és influenszereket. Ők azonban gyönyörűek, sőt, izmaik inkább kiemelik nőiségüket, vékony alkatukat. Mit gondolunk azonban amikor meglátunk egy olimpiai atlétát, súlyemelőt, vagy funkcionálisan erős nőt? Nőiesnek látjuk-e a férfiakat megszégyenítő vállakat, az eres karokat és a széles combokat? Nőiesnek érezheti-e magát egy olyan nő, aki akár a legtöbb férfinál is erősebb?

A fentiek értelmében természetesen nem mindegy, milyen fajta sportot végzünk. A genetikai adottságokból kifolyólag a hajlékonyságot, karcsúságot igénylő sportokat inkább nőiesnek gondoljuk, mint a nagy izomzatot megkövetelőket. A férfiak fő nemi hormonja a tesztoszteron. Ez a hormon segíti a fehérjeszintézist, így az izomtömeg növekedését, vagyis ők jelentősen erősebbek tudnak lenni. Bár a nők is rendelkeznek valamennyi androgén hormonnal, így tesztoszteronnal is, elenyésző ez a mennyiség a férfiakhoz képest, akik így erősebbek, robbanékonyabbak, gyorsabbak. Ugyanakkor a női test lazább, rugalmasabb, így a finom mozgásokban, illetve a hajlékonyság terén a férfiak előtt járnak.

Bár a női test is sikeresen elbírja azt a terhelést egy sportban, mint a férfi, azért óvatosnak kell lenni.

Kutatások szerint a férfiasabbnak titulált sportok jobban megterhelik a női testet, például a súlyemelés medence-, illetve záróizom problémákat okozhat, így érdemes akár prevenció jelleggel a környéki mély izmokat folyamatosan erősíteni.

Ebből kifolyólag kialakult egy kategorizáció bennünk, a nőiesebb, illetve férfiasabb sportokról. Ám ez nem szentírás, minden balettbe írtak férfi szerepeket, az olimpián pedig női súlyemelők, atléták és küzdősportolók is indulnak. Mégis nőiesebbnek tűnik egy balett-táncos, mint egy kigyúrt súlyemelő. Egy kutatásban azt találták, hogy a nőiesebb nőket tudattalanul jobban preferálja a társadalom a maszkulin megjelenésű társaiknál. Ez azt eredményezi, hogy a sportoló, izmos nők, mivel hátrányban éreznék magukat, ezért igyekeznek a nőies vonásaikat hangsúlyozni és minél inkább megfelelni ennek a követelménynek.

Miért férfi sport a férfisport?

A fentiek fényében kijelenthető, hogy a hormonális különbségek, így a nagyobb izomtömeg és erő miatt a férfiak nagyobb teljesítményt tudnak elérni az erőt és állóképességet igénylő sportokban.

Több kutatásban is azt találták, hogy bár a sportolók teljesítménye az utóbbi években folyamatosan fejlődni látszik, a nők és a férfiak eredményei között évek óta fennáll ugyanaz a különbség. A genetikai adottságokból kifolyólag a férfiak mindig erősebbek lesznek, adott kategóriában persze. Mondhatni a két nem tagjai párhuzamosan, egymás mellett érnek el egyre nagyobb sikereket, de a jelenben nem lehetnek jobbak a nők. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a mai női sportolók akár jobb eredményt is elérhetnek, mint húsz évvel ezelőtt egy férfi. Vagyis idővel, fejlettebb edzésmódszerrel és korszerű eszközökkel ugyanazt tudják hozni, vagy akár még jobb teljesítményt is. Egy nő is lehet olyan erős, mint egy férfi, és ezek szerint ez teljesen normális. Miért lepődünk meg mégis, ha meglátunk egy izmos nőt?

A vadászat férfimunka

A válaszhoz tekintsünk vissza a fejlődéstörténetünkre. Vadászó-gyűjtögető életmódunkban is jelen volt már a szerepmegosztás – a férfiak vadásztak, a nők gyűjtögettek. Nem azért, mert ne tudtak volna ők is vadászni, futni a préda után. Az állat gyorsaságához képest elenyésző a férfiak és nők közti különbség. Nem véletlenül nem háborúztak soha a nők a történelem során sem, hanem mindig különös védelmet élveztek. Ugyanis csak ők tudnak szülni, így fenntartani a népességet, a törzseket. Nem vadásztak és nem háborúztak, inkább biztonságba helyezték őket, mert értük mindig kár volt. Egyes elméletek szerint

a Neandervölgyi ősember azért halt ki, mert asszonyaik is vadásztak, így nagyobb volt a halálozási arányuk.

Nőiesség

Valószínűleg a fentiekből kifolyólag lehet a kollektív tudattalanunkban a nők védelme a fajfenntartás érdekében. Ezért lehet különös számunkra maszkulin vonásokat felfedezni egy izmos nőben. Ám a sport nem életveszélyes, mint a vadászat, vagy a háború, így kezd általánossá válni, hogy a nők küzdősportolnak, vagy súlyt emelnek.

Egyre több az olyan reklám, mely az erő és a nőiesség kérdését veti fel. A legtöbbjük a „szebbik nem” erejét kifejezetten erényként mutatja be, az izmokkal és férfiasabb alakkal együtt. A sportolók a közösségi médián keresztül folyamatosan láthatóak számunkra, példaképként tekinthetünk rájuk. Sikereik motiválhatnak, hogy merjünk erősebbek, gyorsabbak, nagyobbak lenni. Azt pedig mindenki maga dönti el, hogyan, és milyen minőségben éli meg a nőiességét. A sportnak erre csak akkor van hatása, ha azt mi úgy akarjuk.

Ez nem fog elvenni a nőiességünkből. Attól még nem kell letenni a női létről, mert erősebb az alkatunk és strapabíró a testünk.

A sport és az izmok megtanítanak tisztelni a saját testünket, hiszen ráébresztenek annak teherbírására.

A nőiesség pedig, legalábbis a legtöbb kérdőíves kutatás, blog, motivációs szövegek és a sztárok szerint, valójában pontosan erről szól. Saját magunk és a testünk tiszteletéről, tulajdonságaink és női minőségeink pozitív megéléséről. Arról, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, megéljük önmagunkat, és olyanok legyünk, amilyennek látszani akarunk.