„A gyerekek manapság hamarabb ülnek repülőn, mint vonaton” – hangzott el a megállapítás Jakupcsek Gabriella szájából az Ectopolis és a Mindset Pszichológia közös szervezésű előadásán. Jakupcsek beszélgetőpartnere dr. Hevesi Krisztina volt, aki pszichológiai aspektusból közelítette meg a gyermekneveléssel kapcsolatos témákat. A rendhagyó előadáson olyan kérdések merültek fel többek között mint, hogy hová tart a mai szülő-gyermek kapcsolat? Milyen stratégiák merülhetnek fel a hatékony és szerető nevelésért? Mi a helyzet a nagyszülőkkel? Jakupcsek Gabriella újságíró, műsorvezető, számtalan díjnyertes produkció házigazdája 2016-ban adta közre gyermekeivel kapcsolatos tapasztalatait Megúszhatatlan című bestsellerében. Dr. Hevesi Krisztina évek óta az ország legismertebb szexuálpszichológusa, állandó televíziós szakértő, aki sosem ódzkodott attól, hogy kendőzetlenül mondja ki az igazságot. „A mi időnkben…” – hangzottak el a nyitó mondatok. Mindkét előadó egyetértett abban, hogy „anno” nagyobb volt a szigor, mint manapság. A szülők szava valahogy keményebben hatott. Úgy gondolják, a mai szülői nevelési stílus jóval megengedőbb, talán amiatt is, hogy a felnőttek ne a saját szüleik példáját erőltessék rá a következő generációra, hanem megadják nekik a választást. Bár Jakupcsek megjegyezte, hogy azért náluk szigorú szabályok vannak felállítva családon belül a gyerekek és felnőttek felé egyaránt. Például egy külföldi nyaraláson kötelező részt venni az idegenvezetésen, ám aztán a nap további részében a lánya döntheti el, mi legyen a program. Jakupcsek elmondta, idősebb fiai nevelésében is hasonló volt a helyzet, csak akkor más helyekre utaztak, mint most. Az előadók a nyaralásokkal kapcsolatban megjegyezték azt a jelenséget, hogy a mai rohanó világban az elektronikai eszközök segítségével „bárhová elrepülhetünk” a kanapénkon ülve. Hevesi és Jakupcsek egyetértett abban, hogy a valódi élmények átélése nagyon fontos és pótolhatatlan egy gyermek vagy akár egy felnőtt életében. Viszont ehhez vissza kell „lassulnunk”, mivel a való világ nem tud olyan gyors és változatos ingeranyaggal szolgálni, mint a neten „szörfözés”. Hevesi megdöbbenve tapasztalta egy ismerős családnál, hogy a 2-3 éves kisgyermek annyira el volt merülve a telefonjába, hogy órákon keresztül fel sem nézett, amikor pedig többen, „idegen felnőttek” érkeztek hozzájuk. Úgy viselkedett, mint egy kvázi autizmussal élő gyerek. Ezek az eszközök eltompítják a társas helyzetek jelentőségét, emellett elsorvasztják a szociális készségeket. Szerinte a társadalomban és az emberi kapcsolatokban jelentős változásokat idéz elő az elektronikai eszközök forradalma. Kiemelte, hogy nem mindegy, hogy az eszköz összeköt bennünket, vagy kiszakít minket a társas helyzetekből. Kitértek még a nagyszülők szerepére is a családi életben. Az előadók úgy gondolják, a nagyszülők vagy egyre jobban kiszorulnak, vagy éppen túlságosan bevonódnak, „beleszólnak” a gyerekek nevelésébe. Véleményük szerint a generációs szakadék nő a nagyszülők és unokák között, ennek ellenére fontos lenne egy biztonságos szeretetkapcsolat kiépítése közöttük. Az idősebbek számára motiváló és védőhatású lehet, ha érzik, hogy még szükség van rájuk, de a gyerekeknek is fontos, hogy lássák, mennyire értékesek a családi kapcsolatok, történetek, hagyományok. Arról nem is beszélve, hogy a szülőknek mekkora segítséget jelent például a gyerek nyaralásában, a baba születésekor, hétvégéken vagy a pár között az intimitás fenntartása érdekében, ha a nagyszülők egyfajta háttérországot tudnak biztosítani támogatásukkal. Ennyi fért bele mostani tudósításunkba. Reméljük tetszett nektek, és legközelebb Ti is eljöttök egy ilyen meghatározó és formabontó beszélgetésre.