Karanténba zárt ifjúság – avagy hogyan hat a bezártság a gyermekeinkre?

Korunk pandémiája már sokadszor kényszeríti bezárásra az óvodákat és iskolákat, ezzel újra és újra felborítva a gyermekek és szüleik megszokott életritmusát. Fontos tehát beszélnünk arról, milyen módon hat a legfiatalabb korosztályra a bezártság. Cikkünkben arra keressük a választ, hogyan élik meg a „maradj otthon” korszakot a legkisebbek, és kitérünk arra is, mit tehetünk szülőként, hogy támogassuk gyermekünket ebben az időszakban. Tartsatok velünk!

A koronavírus-járvány okozta lezárások miatt otthon lévő gyermekek szülei a helyzetre vonatkozó előnyökről és nehézségekről egyaránt beszámoltak. Több szakértő aggodalmát fejezte ki a kisgyermekeket érő szorongás, valamint a szemtől szembeni interakciók hiánya miatt kialakuló mentális egészségromlás kapcsán. Ugyanakkor a megnövekedett szülői figyelem pozitív változásokat eredményezett néhány gyermek fejlődésében.

Bezárt babák

Egy friss tanulmány szerint a szülők közel 68%-ának nehézséget okozott a pandémia a gyermekükkel kapcsolatban vagy a babavárás során. Különösen nehéz helyzetbe kerültek azok a családok, akik lakásban élnek, illetve akik nem engedhetik meg maguknak a változatos játékok beszerzését. A játszóterek és parkok lezárása pedig tovább súlyosbította ezt a körülményt. A legtöbb esetben a szülők arról számoltak be, hogy kisbabájuk nyűgösebb lett és többet sírt, mint korábban. Ezek mellett több gyermek lett „bújós”, azaz

jobban igényelték a szülői közelséget a karantén ideje alatt:

„A kétéves kislányom átvette az én érzéseimet, még tusolni sem jutottam el, annyira anyás lett. A karantén előtt nem ilyen volt, szerintem érzi, mi történik most a világban, és ez feszültté teszi őt.” Egy öthónapos várandós kismama pedig ezt mondta a kisfiáról: „A kétévesem nagyon sokszor erőszakos és dühös. Nehéz számára, hogy csak két emberrel van kapcsolatban, félek, a karantén negatívan hat a későbbi életére is.” Egy újszülött baba anyukája pedig a szoptatással kapcsolatban ütközött nehézségekbe, és a védőnő személyes tanácsadás helyett telefonon keresztül javasolt üveges pótlást.

Nem csupán a gyermekek, de a szülők is küzdenek a karantén okozta nehézségekkel, így a szorongással, izolációval és egyedülléttel is, melyek kihathatnak a gyermekek viselkedésére. Szocializáció szempontjából a kétéves korig tartó időszak igen szenzitívnek számít, ezért jogosan aggódnak a szülők gyermekük fejlődéséért.

Fontos azonban kiemelni, hogy a néhány hétig tartó lezárás nem okoz hosszútávon hátrányokat a gyermekeknek.

Mindezek mellett körülbelül négyéves korig az elsődleges szocializációs közeg a gyermekek számára a közvetlen családi környezet. Az anyai kreativitás és a rendszeresség kialakítása pedig sokat segíthet a rövidtávon jelentkező negatív jelenségek enyhítésén.

Erősebb kötődés

Néhány család életében a lezárások pozitív változásokat eredményeztek, különös tekintettel a szülő-gyermek kötődés elmélyülésére. A gyermekek sokat profitálhatnak abból, hogy a szülők több figyelmet fordítanak a szükségleteikre, tanulmányaikra.

Ráadásul nem mindig szükséges a formális oktatási környezet ahhoz, hogy a gyermekek új képességekre tegyenek szert.

Több szülő ugyanis meglepődve tapasztalta, hogy az otthoni, ház körüli tevékenységek nagymértékben fejlesztették a kisgyermekek képességeit. A karantén továbbá lehetőséget biztosított a családoknak arra, hogy átgondolják életritmusuk előnyeit és hátrányait. Sok esetben a szülők a jövőre vonatkozva a mindennapjaikat érintő változásokat terveztek, mint például:

• több időt tölteni a gyermekkel,
• rugalmasabb munkaidőben dolgozni,
• otthoni tevékenységek kiaknázása a gyermekkel együtt,
• kevésbé támaszkodni a kirándulásokra, klubbokra,
• kevésbé támaszkodni formális napközikre.

KaranTanulók

Az iskolás gyermekek szülei azonban sokszor ütköztek nehézségbe: „Nem tudok egyszerre két munkát végezni – vagy segítek a hétéves fiamnak az iskolai feladataiban, vagy dolgozom és megtartom az állásom” – nyilatkozta egy anyuka. A bezárások okozta jelentős szociális és érzelmi teher mellett azonban pozitív irányú változásokat tapasztalt több, kisiskolás gyermeket nevelő szülő. A beszámolók alapján

a gyermekek az otthonlét alatt kevésbé voltak feszültek és boldogabbnak tűntek.

Máshol a gyermekek alvási minősége is javult, valamint az esetleges ágyba vizelés is megszűnt. Mindezek mellett kreatívabb és önfeledtebb játéktevékenységek jelentek meg, mely során a gyermekek mélyebben és hosszabban fókuszáltak az általuk játszott elfoglaltságra. Egy anyuka például ezt nyilatkozta kislányáról: „Nagyra értékelte az olyan apró dolgokat, mint a sétálás, a botok gyűjtése vagy a bunkerépítés. Nem kérte, hogy menjünk drága helyekre,

tulajdonképpen megtanultunk játszani.”

Egy másik szülő kiemelte, hogy a gyermeke az otthon található eszközökből (pl: takaró, lepedő, egyéb játékba illő tárgyak) búvóhelyeket épített a nappaliban, melyeket a nap végén nem kellett „lebontani” és elpakolni, hiszen senki nem sietett másnap munkába és iskolába. Ez a jelenség pedig lehetővé tette, hogy a gyermekek mélyebb játéktevékenységet folytassanak, ami fontos építő köve fejlődésüknek. A szülők arról is beszámoltak, hogy a karantén ideje alatt gyermekük kevésbé volt feszült: „Soha nem tapasztaltam a korai indulás és az iskolai nyomás következményeit a gyerekeken. Most mindannyian vidámak, együtt játszanak, élvezik a közös sétákat és beszélgetéseket. Rájöttünk, hogy a gyerekek hétköznapjai milyen stresszesek és ez elszomorító.”

Mit tanultunk szülőként? 

Ezekből a beszámolókból az következik, hogy a családdal való kötődés elmélyüléséhez és a kreatív játékokhoz való képességek elsajátításához a gyermekeknek időre van szükségük. Egy korai gyermekkorra szakosodott egyetemi adjunktus szerint a gyermekek túl korán kezdik meg az iskolát, miközben az önfeledt játékhoz szükséges környezetet kellene biztosítani számukra. Összességében a karantén tanulsága, hogy

a legkisebbek számára nyitottabb és rugalmasabb oktatási rendszert kellene biztosítani,

ami stresszmentes iskolai környezetet eredményezne. A szakértő szerint szerencsésebb lenne tehát, ha az iskolarendszer a kevésbé szabályozott, szociális és családi tevékenységek során szerzett kompetenciákra építene, szemben az akadémiai teljesítménnyel.

Szülőként a karantén arra tanított minket, hogy a szabad játék nem kevésbé fontos, mint a különórák, vagy, hogy nem szükséges vagyonokat költenünk és elmennünk otthonról, hogy maradandó élményeket nyújtsunk gyermekeinknek. A minőségi idő, és a gyermekek igényeire, szükségleteire való odafigyelés azok az értékek, melyekről a karantén elmúltával sem érdemes megfeledkeznünk.