Fülöp Ákos sportszakpszichológus, Pszichológia Iskolánk műhelyvezetője és oktatója műhelyének hamarosan megjelenő könyve kapcsán tartott előadást a teljesítménypszichológiáról az óbudai Esernyősben. A témát szakemberként és sportolóként is közelebb hozta a közönséghez. Előkerültek napjaink népszerű kifejezései, mint a teljesítményszorongás és a teljesítménykényszer, valamint támpontokat kaptak a résztvevők ahhoz a dilemmához, hogy hogyan találják meg az egyensúlyt a különböző szerepeik és az ezekhez társuló teljesítménykövetelmények között. Tudósításunk.

Fülöp Ákos a közönség bevonásával indította előadását: máris megtudtuk, hogy a hallgatóság soraiban sportolók, sportszülők, tanárok és még multinacionális vállalatnál dolgozók is ültek. Ezt követően arra irányította a figyelmet, hogy a rendszeres mozgással kiválóan karban tarthatjuk a fizikumunkat, viszont az elménket is edzenünk kell, mégpedig elég aktívan.

De mi is az a teljesítménypszichológia?

Ennek a viszonylag új tudományterületnek már számos definíciója létezik, de Fülöp Ákos frappánsan összefoglalta a lényeget: a teljesítménypszichológia valójában a teljesítményorientált tevékenységek leírását és optimalizálását jelenti. Könyvében viszont bevezet egy új fogalmat, miszerint a teljesítmény nem más, mint egy optimális önszabályozó folyamat. Ezután megismerhettük a teljesítmény két nagy ágát, a diszfunkcionális és a funkcionális teljesítményt.

Az előbbi, ahogyan a neve is utal rá, azt jelenti, hogy nem teljesítünk megfelelően, valamilyen hiba kerül a gépezetünkbe. Ilyenkor a teljesítményünk romlása következhet be, amely mentális problémákat is eredményezhet. Ha egy akut megakadással vagy egy krónikus krízissel találkozunk, akkor Fülöp Ákos szerint érdemes pszichológust felkeresnünk. Az utóbbi viszont olyan témákat foglal magában, mint például a csúcsteljesítmény vagy a teljesítménynövelés, mely nagyon sok élethelyzetben igaz lehet ránk, gondoljunk csak az egyetemi vizsgaidőszakokra. Az előadó szerint viszont nagyon fontos, hogy az idő múltával, ahogy egyre több szerepben kell helytállnunk (sportoló, szülő, dolgozó ember stb.) már nem az a lényeges, hogy minél inkább növeljük az egyéni teljesítményünket, hanem az, hogy a teljesítményterületeink között megtaláljuk az optimális egyensúlyt.

A teljesítménypszichológia öt nagy területe

De pontosan milyen teljesítményterületeink vannak? A teljesítménypszichológia az alábbi öt területre terjed ki: a sport, az előadóművészet, a business (multinacionális vállalatok) területei, az oktatás színtere és az ún. high risk professionals (például tűzoltók). A híd ezek között a területek között pedig maga a teljesítmény produkálása. Mindegyik terület egy-egy teljesítményterület, ahol megjelennek a teljesítményhez fűződő érzelmeink, követelményeink, a versengés, a kiválóság érzése, és még sorolhatnánk.

A teljesítmény fázisai

A teljesítménypszichológia öt nagy fázist különböztet meg. Előadónk szerint először a teljesítmény előtti fázisról beszélünk, amikor is felkészülünk arra, hogy teljesíteni fogunk. Ekkor nagyon fontosak az ún. diszpozíciós jellemzők.

,,Mit gondolok és milyen tapasztalataim vannak nekem azzal a teljesítményhelyzettel kapcsolatban?”

Ilyen lehet a félelem, a felénk irányuló elvárások, de még a környezeti ingerek is, például a sportpályán vagy a vizsgateremben éppen hideg van vagy meleg. Ezt követi a következő fázis, maga a végrehajtás szakasza. Optimális esetben automatikusan alkalmazkodunk a teljesítési helyzethez, azaz nem okoz számunka problémát a feladat. Viszont hibás sémáink esetén megijedhetünk, és nem feltétlen sikerül úgy teljesítenünk, ahogyan azt elképzeltük. Végül pedig a válaszfázis következik, tehát a teljesítményhelyzet után értékeljük magunkat, levonjuk a megfelelő tanulságokat, és újra próbálkozunk, vagy abbahagyjuk az adott sportot vagy esetleg tanulmányt. Viszont sok mindenen múlik az adott teljesítmény, nem mindegy a hangulatunk, a napszak, de egyesek szerint a szerencsére is szükségünk lehet.

Mi különbözteti meg a funkcionális teljesítményt a diszfunkcionálistól?

Az előadás során megtudhattuk, hogy a funkcionálisan teljesítőknél nagy szerepe van a rezilienciának, azaz a nehézségek ellenére is tudunk alkalmazkodni a helyzethez, és a kudarcot kihívásként fogjuk fel. A pozitív belső beszéd pedig kiemelkedően fontos Fülöp Ákos szerint, hiszen pozitív elvárásaink lesznek a megmérettetésünkkel kapcsolatban.

,,Képes vagyok rá, menni fog, meg tudok küzdeni vele!”

A pozitív esetek száma pedig statisztikailag biztosan növekedést fog mutatni, ha gyakori nálunk a teljesítéssel kapcsolatos pozitív belső beszéd. Emellett kulcskérdés még az, hogy az adott élményt vagy tapasztalatot, amelyben részünk volt, el tudjuk-e fogadni. Ha valami nem sikerült, akkor tudjuk-e gyakorolni az önreflektív elfogadást? Tudunk-e a helyzethez úgy hozzáállni, hogy a lehetőségekhez képest a legjobbat nyújtsuk? Fülöp Ákos saját példával élt a kajakos múltjából. Világbajnokságra készült, és az edzések során tolószelet tapasztalt, amely nagyon jó körülményt jelent a sportágban. Viszont a döntő napján megfordult a szél, amely már nem volt előnyös a sportolónak. Ilyen helyzetekben tehát nincs más, mint elfogadni az adott környezeti körülményt.

A pozitív belső beszéd ellentéte pedig a negatív prediszpozíció, azaz a ,,nem fog menni”- kezdetű mondatok. Emellett az sem segít, ha irreális elvárásaink vannak magunkkal szemben, és az egyetlen elfogadható opció számunkra, ha megnyerjük az adott teljesítményhelyzetet. Fülöp Ákos szerint nem feledkezhetünk meg az önismeret fontosságáról sem.

A biológia sem elhanyagolható, ugyanis a teljesítmény és az arousal szintünk (a szervezetünk általános aktivizációs állapota) között fordított arányosság figyelhető meg. Tehát ha egy versenyhelyzet előtt izgulunk, akkor az egy darabig jó hatással lesz az eredményünkre, viszont utána ronthatja azt. Ehhez szükségünk van az önismeretre, ki kell tapasztalnunk, hogy nálunk ebben hol van az optimális zóna, és mire van szükségünk ahhoz, hogy stabilizáljuk magunkat.

Közönségkérdések

A lelkes közönség számos kérdése közül az egyik az volt, hogy ha már a kiégés állapotában vagyunk, akkor abból hogyan tudunk visszatérni a normális működésünkhöz? Előadónk szerint törekedjünk a prevencióra, fontos az önreflexió, és az, hogy hiteles visszajelzést kapjunk a környezetünktől. Ha már érint minket kiégés, akkor viszont vegyük igénybe szakember segítségét.

,,A teljesítményorientált világunkban óhatatlanul megjelenik a kiégés.”

Egy másik érdekes kérdés az volt, hogy a csúcsteljesítők hogyan tartják fenn hosszú távon a teljesítményüket, miközben a mentális egészségük is kielégítő. Fülöp Ákos szerint elengedhetetlen a célállítás, tehát a sportoló éppen a versenyzésre vagy a családi életére koncentrál. Az egyensúly a kulcs, és az, hogy időnként „töltsük fel a tankjainkat”, szánjunk időt a kikapcsolódásra is. Emellett előadónk behozott egy másik érdekes témát, a perfekcionizmust. Szerinte ugyanis ez mára pejoratív értelmezést kapott, pedig beszélhetünk perfekcionista aggodalmakról és perfekcionista törekvésekről. Az előbbi a félelemre koncentrál, míg az utóbbi kihívásként kezeli a versenyhelyzetet.

,,A perfekcionizmus nem feltétlen rossz.”

Fülöp Ákos az előadás végén összefoglalta az útravalót: a teljesítésünk szempontjából figyeljünk a tudatosságra és az önismeretre, valamint arra, hogy megfelelő mindsettel rendelkezzünk.

,,Amikor bal lábbal kelek fel, át tudjak állni a jobbra.”