Kontrasztos babakönyvek: Valóban fejleszt, vagy csak divat?

A mai divat alapvetően előnyben részesíti a letisztult színeket és designt, így a fekete-fehér babakönyvek népszerűsége is könnyen tűnhet csupán hóbortnak. A csecsemők azonban kétségkívül látványosan nagyobb figyelmet mutatnak az ilyen jellegű képek iránt bármely más színes mintával szemben. A tudomány pedig erre is kellő magyarázattal szolgál.

Napjainkra egyre népszerűbbé válnak az olyan csecsemőknek szóló fekete-fehér képeskönyvek, amelyekben mindössze különböző geometriai formák, vonalak, absztrakt alakok és minták láthatók. Bővül a könyvesboltokban kapott helyük, egyre több kiadó rukkol elő egy új, hasonló példánnyal, de még mindig kevesen tudjuk ennek az okát. Csak egy egyszerű divatirányról van szó, vagy egy új, csecsemőknek szóló Rorschach-tesztről a lélek korai feltérképezéséhez?

Szerencsére egyikről sincs szó. Akinek már volt szerencsére a saját szemével megtapasztalnia, tudja, hogy a fekete-fehér kontrasztos képek az egy-két hetes vagy hónapos csecsemőket is elbűvölik. Hosszabban, kitartóbban nézik ezeket a fekete-fehér mintákat, mint bármilyen más színes játékot. Egy újszülött vagy csecsemő számára még nem különösebben izgalmas egy színes plüsskocka, pléd vagy bármilyen más játékeszköz, egyedül talán a mi tekintetünk képes felvenni a versenyt a kontrasztképekkel. Utóbbiak viszont a szakértők szerint még a babák látási képességeit is fejlesztik.

A színek észleléséért felelős receptorok csak később fejlődnek ki

A születést követő első két hónap során a csecsemők még nem sok mindent látnak tisztán. Bár szemkontaktusra (nem kitartva ugyan) szinte egyből képesek, látásuk igencsak homályos, és a szemük mozgásának koordinálása is nehezített. Ábrándozónak tűnő tekintetük tehát kevéssé szándékos, a látásfejlődésük továbbra is folyamatban van.

Az első hetek és hónapok során sem az arcokat nem látják tisztán, sem a színeket.

Ezek egyik fő oka, hogy a szemben található receptorok – amelyek a fényt felfogják és továbbítják az idegpályákon keresztül az agynak – még nem elég fejlettek, valamint nincs meg a használatukhoz szükséges képesség. A szemben két receptortípust különböztetünk meg: a pálcikákat, amelyek a szürkületben való látásért és a fekete-fehér árnyalatok megkülönböztetéséért felelnek, valamint a csapokat, amelyek a színek elkülönítésére és azok felismerésére szolgálnak. A pálcika receptorok születéstől kezdve jelen vannak és munkaképesek, ezért már a csecsemők is fel tudnak figyelni és különbséget tudnak tenni erős kontrasztú látnivalók között. Ezzel szemben a csap receptorok viszont csak később, fokozatosan fejlődnek ki teljesen, így a színérzékelés csak jóval később válik látványossá. Az első hónapok során tehát a gyerekek figyelmét a közeli, nagyjából 30 centiméteren belüli (hiszen ezzel a távval már láthatják édesanyjuk arcát szopás közben), és viszonylag nagy célpontok keltik fel, amelyekben a fekete-fehér árnyalatok dominálnak. Az erős kontrasztú képeskönyvek, vagy hasonló mintás tárgyak azért kötik le a csecsemők figyelmét, mert ezeket valóban látják, ezeket el tudják különíteni a háttértől, és éppen ezért fel is kelti az érdeklődésüket.

Az erős kontraszt segít a vonalkövetésben és a fókuszálásban

A gyerekek tanulása és fejlődése mindig inger(ek)hez kötött. Ingergazdag környezetre (a túlzás igénye nélkül) van szükségük ahhoz, hogy a megfelelő területeken és a kellő tempóban fejlődhessenek. A fekete-fehér kontrasztos képeskönyvek vagy hasonló mintájú játszószőnyegek, illetve plüssök előnye, hogy a csecsemők számára ezek látványosabbak, már leköti a figyelmüket, így adva kellő ingert a tanuláshoz és fejlődéshez. A kiváltott figyelem következtében a csecsemők

gyakorolják a tárgyakra való fókuszálást, a szemek összerendezését, egy mozgó célpont követését, mindazon feladatokat, amik fejlődésre szorulnak.

Az említett képességek célzott fejlesztése pedig akár a formák típusának gondos megválasztásával is erősíthető. A különböző geometriai alakzatok nézegetése segíti a csecsemők fókuszálását, az éleslátás kialakulását, míg a vonalszerű ábrák éppen az összerendezett szemmozgáshoz, a mozgó tárgyak követéséhez járul hozzá.

A változatos fekete-fehér ábrák tehát nem csupán a letisztult lakások szeretett kiegészítője, hanem valóban részt vesz a gyerekek látásának fejlesztésében, méghozzá szinte teljes körűen.

Ez persze nem jelenti, hogy a színeket teljesen ki kellene iktatnunk az élet legkorábbi szakaszából.

Bár a csecsemők 4 hónapos koruk előtt szinte egyáltalán nem látnak színeket, az erre való képességük is csak akkor fog megfelelően fejlődni, ha lehetőséget kapnak a színekkel való találkozásra. Legyenek fekete-fehér mintás képeskönyveik, vagy plüssállataik, amelyek kezdetben jobban motiválják majd őket, de legyenek mindezekből színesek is, hogy amint lehet, megláthassák a színek gyönyörét. A gyerekek egészséges fejlődéséhez megfelelő ingerekre van szükségük, azok biztosításához pedig nem árt, ha mi is tudjuk, miként zajlik ez a folyamat.