Magyarországon 2018. április 8-án országgyűlési választásokat tartanak. A politikai pszichológia egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a politikai elkötelezettségünk mögött meghúzódó pszichológia tényezőket, motivációkat feltárja és értelmezze. Az átfogó elméletek érvelése mellett ritkán gondolunk aprónak vagy réginek tűnő sérelmeink szerepére. Mi az a pszichológiai szuverenitás, és hogyan befolyásolhatja politikai választásunkat? A Mindset Politikai pszichológia rovatának szakértőket megszólaltató sorozata, a Közértő válaszol.
A választások elengedhetetlen kelléke a kampány. A kampányszövegeknek általában esszenciálisan kell megfogalmazniuk olyan üzeneteket, melyek a választópolgárokra hatnak és megszólítják őket. Kutatások igazolják, hogy a negatív kampányok sikere mögött is az áll, hogy a korábbi sérelmekre hatnak, így intenzívebb érzelmi reakciót váltanak ki az emberekből, leginkább azért, mert legtöbbször ezek a sérelmek nem feldolgozottak.
A sérelmek, feldolgozatlan traumák – gyakran tudattalan szinten – szimbiotikus formában velünk maradnak, befolyásolják döntéseinket. Két okból fontos felismernünk ennek jelentőségét. Egyrészt a választópolgárok szempontjából, hiszen így, adott esetben a szavazat leadásával megküzdhetnek a veszteséggel, és szuverén módon dönthetnek, másrészt a pártoknak is fontos a kampány szempontjából, hiszen ezen keresztül érdemes megszólítaniuk a választókat.
„Szuverén az, aki korlátozás nélkül, illetve korlátok letörésével önálló akaratát érvényesíteni tudja” – vallja Hunyady György, az MTA rendes tagja, osztályelnök, professor emeritus a pszichológiai szuverenitásról (2013).
Miért fontos tehát pszichológiai értelemben fejlesztenünk szuverenitásunkat, szembenéznünk belső folyamatainkkal és megküzdenünk veszteségeinkkel? Mit kell tudni a politikai viselkedés pszichoanalíziséről? Szakértőink válaszolnak.
Dr. Lisznyai Sándor szervezetfejlesztő, klinikai szakpszichológus, az ELTE adjunktusa:
„A személyes és a társadalmi traumák jelenléte elkerülhetetlen életünkben, ezek között vannak extrém mértékűek, nagy társadalmi jelentőséggel bírók, például a Holokauszt, a háborúk vagy a rendszerváltás.
De vannak ezeknek személyes dimenzióban megjelenő következményei is, mint a karriertörések, a személyes kapcsolati törések, az árulások vagy az egzisztenciális veszteségek. Ezek elkerülhetetlenek, egyben tapasztalatot is jelentenek. A pozitív pszichológiai szemlélet szerint minden trauma egy tanulási folyamat. A szuverenitás azt jelenti, hogy
a veszteségélményből tisztán tanulási folyamat válik.
A veszteséget elhelyeztük saját élettörténetünk kontextusában, tisztáztuk benne a saját szerepünket, a társadalomét és másokét is. Ez jelenti a szuverenitást. Ezzel szemben a feldolgozatlan veszteségek irányítanak minket, nem találtunk rájuk magyarázatot, félelmekké, dühökké transzformálódtak bennünk.
A politikusok számára ez egyszerre jelent lehetőséget és felelősséget is. Hiszen
a feldolgozatlan veszteségek mentén könnyen megszólíthatóak az emberek,
a dühükön és fájdalmukon keresztül. És természetesen tudnak feldolgozást segítő üzeneteket is küldeni, amelyeknek azonban általában jóval bizonytalanabb a politikai megtérülése. Emiatt talán nem is a politikusok dolga a pszichológiai szuverenitás elősegítése, ez sokkal inkább egy politikai szocializációs folyamat.”
Horváth Zsófia politikai kommunikációs szaktanácsadó, pszichopedagógus, a Mindset Politikai pszichológia rovatának szakújságírója:
„A pszichológiai szuverenitás a választói magatartás esetében egy autonóm döntéshozatali képesség. Rengeteg sérelem ér minket életünk során, sok így keletkezett veszteséget nem tudunk feldolgozni, és ezek megjelennek az életünk különböző döntéseiben is. Jelen vannak bennünk, alakítják a személyiségünket, és egy pártválasztás esetében tipikusan jellemző, hogy ez
a sérelem szavaz helyettünk – a szuverén énünk helyett.
A sérelem képes illúziókkal felruházni a pártokat, így viszont a sérelem fog szavazni az illúzióra, még akkor is, ha a valóságban a voksát egy konkrét pártra teszi. A sérelem alatt általában agresszió dolgozik, a sérelem és agresszió kapcsolata, mértéke és aránya viszont különböző, ez alapján pedig különböző típusok szerint osztályozható a választói magatartás. Így a csoportok mentén különbözik az is, kinek a sérelmét milyen üzenettel lehet megszólítani. A folyamatok megismerése ezért hasznos lehet a politikával foglalkozó szakembereknek, míg ha a cél a pszichológiai szuverenitás elérése, akkor választói szinten az önismereti munkára kell helyezni a hangsúlyt.”
Közérthető?
A történelmi szinten is mérhető krízisek mellett személyes veszteségeink, problémáink is hatással lehetnek pártpreferenciánkra. Ezt a politika – a saját térfeléről nézve mesterien – ki is használja, gondoljunk csak az agresszió tárgyaként remekül funkcionáló bűnbakokra, a politika által termelt és használt projekciókra. Személyiségünk és egészségünk fejlesztése mellett szükségünk lehet tehát tudatos médiafogyasztásra, hogy kikerüljünk a véleményalapú döntések fogságából, illetve politikai szocializációs ismeretekre is, hogy ne pusztán sérelmeink határozzák meg döntéseinket. Feltéve, ha a politikai élet tudatos és felelős alakítói szeretnénk lenni.
Hallgasd meg élőben is szakértőinket, akik a politikai viselkedés pszichológiájáról tartanak előadást. Részletek és jegyvásárlás itt.
Felhasznált szakirodalom: Hunyady, Gy. (2013): A személyes szuverenitás és kiszolgáltatottság élménye. Magyar Tudomány, 2013/4.
