Köztünk élő alkoholfüggők – te vajon hol jársz az oda vezető úton?

Néhány pohár még belefér. Különben is csak alkalmanként iszom, és hát a szombat is egy jó alkalom erre egy fárasztó hét után. Ettől még nem lesz az ember alkoholista… vagy mégis? Talán azt gondolod, hogy belőled soha nem lesz függő, de az is lehet, hogy már rég az vagy, csak a jól funkcionálók csoportjába tartozol. De kik is ők, és hogyan válnak azzá?

A szeszes italok fogyasztása időtlen idők óta a kultúránk része. Éppúgy iszunk az ünnepekkor, a családi összejöveteleken és a baráti találkozások alkalmával, mint a szomorú pillanatokban, ha nehezünkre esik megbirkózni a negatív élményekkel, érzésekkel. Nem véletlenül örvend ekkora népszerűségnek, hiszen megfelelő mennyiségben fogyasztva rengeteg jótékony hatással rendelkezik. Szorongásoldó hatása miatt segít feloldódni, elszakadni a problémáktól a stresszes időszakokban (például vizsgaidőszak), nyugtató hatással bír. Tágítja az ereket, csökkenti az érelmeszesedés és a trombózis kockázatát. A kis mennyiségű vörösbor pedig még az emésztést és a vérképzést is serkenti.

Ez alapján számos okunk adódhat az alkoholfogyasztásra, ám nem mindegy, ezt milyen rendszeresen és milyen mértékben tesszük. Az ártalmatlannak tűnő hétvégi baráti italozások egy idő után szenvedéllyé válhatnak, és nem is olyan könnyű észrevenni, hogy mikor lépjük át azt a bizonyos határt. Az addikció kialakulásának folyamata évekbe telhet, mivel a kontroll elvesztése nem egyik pillanatról a másikra történik. Ennek ellenére, amikor elképzelünk egy tipikus alkoholistát, először egy földön fetrengő, önmagáról mit sem tudó, agresszív, igénytelen ember képe jelenik meg a szemünk előtt. Azonban nem mindenki válik ilyenné. Vannak jól funkcionáló alkoholbetegek is, akik mind fizikailag, mind szociálisan megfelelően működnek. Ők még képesek józanul normális életet élni, sőt, akár sikeresek is lehetnek az életük néhány területén, miközben napról napra nagyobb mennyiségű italt fogyasztanak. Néha a családtagokban is csak azután tudatosul a probléma, miután valami komolyabb betegség (például májbetegség) kialakul a függőnél.

Van azonban néhány jele annak, hogy valaki jól funkcionáló alkoholista, melyek közül a két legfontosabb a tolerancia és a tagadás. Minél több szeszes italt fogyaszt valaki, annál inkább alakulhat ki nála tolerancia az alkohollal szemben. A teste hozzászokik az italhoz, és már olyannyira nem érzi a hatását, hogy néha csak a másnap reggeli fejfájás emlékezteti arra, hogy túlzásokba esett az este folyamán. Azonban egy idő után ez is megszűnhet, és lehet, hogy már többé nem érez másnaposságot sem. Néha előfordulhatnak nála memóriakiesések vagy illetlen viselkedés ittasan, de általában nem zavaró mások számára. Ellenben erős tagadásban él, nem gondolja, hogy problémát jelent számára az ital, hiszen képes teljesen normális életet élni.

A jól funkcionáló alkoholisták képesek helytállni a munkájukban, a szociális kapcsolataikban, a családi életükben, miközben a toleranciának köszönhetően olyan mennyiségű alkoholt fogyasztanak, amely másnak halálos lenne.

A miheztartás végett: férfiaknál több mint heti 10, nőknél pedig több mint 7 adag (~ egy korsó sör, egy pohár bor stb.) szeszes ital fogyasztása már káros lehet az egészségre. A jól funkcionáló alkoholisták hiába próbálnának ilyen korlátokat szabni maguknak, ezt nagy valószínűséggel nem tudnák tartani. További ismertetőjegyük lehet az, hogy agresszívvá válnak, a védekező mechanizmusaik kerülnek előtérbe mihelyst valaki megemlíti nekik, hogy fennáll náluk az alkoholizmus esélye. Ellenben az is megeshet, hogy elviccelődnek ezen a feltételezésen. Próbálják rejtegetni mások elől ivási szokásaikat, főleg a képszakadásokat. Gyakran igaz rájuk, hogy már előre isznak pár kört, még mielőtt egy társas összejövetel kezdetét venné. Egyedül is rendszeresen fogyasztanak alkoholt, és előfordul, hogy már reggel vagy napközben nekikezdenek az ivásnak.

Hogyan is zajlik a jól funkcionáló alkoholistává válás folyamata?

1. szakasz: Az alkalmi alkoholfogyasztás és a nagyivás.

Az alkoholizmussal való első találkozáskor még csak ismerkedik a személy a különböző italokkal és a saját határaival, a nagyivások alkalmával azonban már jellemzően csak a gyors lerészegedés a cél. A probléma ott kezdődik, amikor a negatív érzések és gondolatok elől szeretnének elmenekülni, öngyógyító céllal kezdik az italt használni. Ilyenkor még nem napi szinten isznak, képesek teljesíteni a hétköznapi életükben. Előfordulhat azonban, hogy nagyobb mennyiségre van szükségük a kívánt hatás elérése érdekében, és ekkor kezdik elveszteni a kontrollt.

2. szakasz: Gyakori ivászat mint védekező mechanizmus.

Ebben a szakaszban szenvedéllyé alakul az ivás, mentálisan megszállottá válhat a következő italért sóvárogva. Gyakori eset, hogy az emberek az alkoholhoz fordulnak a lazítás érdekében, viszont az alkoholbetegek számára ez tűnhet az egyetlen megoldásnak a stressz kezelésére. Idővel a többi védekező mechanizmusuk elhalványulhat mellette, így az ital marad az utolsó mentsváruk. Tehát még fizikailag nem, de pszichésen már függővé válhatnak.

3. szakasz: A problémás ivási szokások megmutatkozása.

Ha súlyosbodik a függőség, a személy környezete is elkezdi észrevenni a tüneteket, aggódni a szerettükért. Emiatt megpróbálhat határokat szabni magának, csökkenteni a szesz mennyiségét, ám ez lehetetlennek tűnhet. Ekkor érezhetik azt, hogy ők jól funkcionáló alkoholisták. A baráti körük cserélődhet, vagy elszigetelődhetnek társaiktól. Depresszió és szorongás jellemezheti őket, az alkohol elmélyítheti a negatív érzéseiket. Jogi problémákba is ütközhetnek a részegen töltött idő alatt. Ennek ellenére, a sztereotípiákkal összehasonlítva, még mindig nyugtathatják magukat azzal, hogy nincs probléma, hiszen még mindig képesek normál működésre.

4. szakasz: Feltűnő fizikai és pszichológiai változások.

A mértéktelen italozás végül az egészségükre is hatással lesz. Sörhasat növesztenek, gyomorégést tapasztalnak és májkárosodás is felléphet náluk. Bőrük kipirul, a vérnyomásuk növekszik, a kezeik remegnek. Ilyenkor már mindennapossá válik az ivás, részben az elvonási tünetek elkerülése érdekében. Ettől függetlenül képesek lehetnek a normális életvitelre, bár a teljesítményük valószínűleg romlani fog valamelyest.

Összefoglalva tehát, a jól funkcionáló alkoholfüggők olyan személyek, akik képesek normális életvitelt folytatni, megfelelni a munkahelyi, szociális elvárásoknak, miközben szinte minden estéjüket italozással töltik. Gyakran tagadásban élnek a problémával kapcsolatban, mivel azt feltételezik, hogy amíg képesek helytállni, addig nincs gond. Eközben azonban mind fizikailag, mind pszichésen hosszú távú károsodást szenvednek el, így függőségük az egészségükbe kerülhet. Fontos tehát, hogy ne hunyjunk szemet efelett, figyeljünk oda egymásra, és próbáljunk segíteni, ha észrevesszük valakin a jeleket.