Az autistáknál az átlagostól eltérő viselkedést és kognitív mintázatokat figyelhetünk meg. Ezek a különbségek felelnek azért, hogy az autizmussal élők sokkal szókimondóbbak és őszintébbek az átlagnál – mondtak Győri Miklós, Magyarország egyik legtekintélyesebb kognitív pszichológusa a Magyar Pszichológiai Társaság Nyári Egyetemén, ahol az igazság és a hazugság témaköre volt a középpontban. Bizonyított tény, hogy a környezet javíthat az autisták alkalmazkodóképességén. Ha elfogadjuk, hogy ők mások, mint az átlagemberek, nagyszerű társra lelhetünk bennük. Tudósításunk.
Az autizmussal élő személy a tipikustól eltérő idegrendszeri fejlődéssel és működéssel rendelkezik. Viszonylag későn, 1943-ban Kanner írta le ezt a jelenséget tudományosan. A nagyközönség az Oscar-díjas Esőember című filmből ismerte meg ezt a fejlődési zavart. Az autizmussal élők alapvető emberi jellemzők mentén különböznek az átlagemberektől. Ennek következtében
nem lehet csak jó szándékkal segíteni őket, ugyanennyire fontos a megértésük is.
Mivel az autizmus spektrumzavarnak mondható, így bizonyos embereknél állandóan, más személyeknél pedig csak egyes esetekben jelentkeznek a tünetek. Az autista személy társas megértése és viselkedése, valamint kommunikációja teljesen eltér a szokásostól. Az autizmus egyik spektrumán állók nem, vagy csak alig veszik figyelembe a társas interakciókat, addig a másik véglet remek intellektuális képességekkel rendelkezik, ez utóbbiak közé tartozott Sir Isaac Newton is. A többség azonban a két véglet között található.
A viselkedésük és az érdeklődésük igencsak beszűkülten működik. Nagyon intenzíven érdeklődnek egy behatárolt téma, vagy játék iránt, melynek sok esetben nincs funkciója. Például egy gyerek órákon át tudja tépkedni az újságpapírokat, amely egy különös hanggal jár együtt. Ilyen egyszerű tevékenységek boldogságot tudnak nekik okozni. Ebből a példából jól érzékeltethető sajátos szenzoros érzékenységük is.
A tünetek oka az eltérő idegrendszeri és a belőlük fakadó kognitív képességek
Az eltéréseket jobban megérthetjük, ha megismerjük a neurális és kognitív különbségeket az autisták és nem autisták között. Az autizmussal élők agyában sokkal kevesebb a globális kapcsolódás, azonban a lokális kapcsolatok jelentősen gyakoribbak. Ezzel magyarázható kiváló reproduktív emlékezetük, valamint különleges absztrakciós képességük és észlelésük a részleteket illetően. Ha azonban sok képességet kell egyszerre koordinálniuk, már bajban vannak.
A kognitív hátterük is ennek megfelelően tér el a megszokottól. Az autista ember erőteljesebben támaszkodik a részletekre (hány szőrszál van az arcon?), mint az egészleges mintázatokra (milyen érzelmet fejez ki az arc?). A koordinációs és integrációs folyamatok nem tartoznak az erősségeik közé, a tervezés lassan megy nekik. Egy kész tervhez pedig nagyon ragaszkodnak, még akkor is, ha az nem túl hatékony. Ilyen szempontból kifejezetten rugalmatlanok. Egyszer a Cambridge-i Egyetemen, Newton előadásán nem jelent meg egy diák sem. A nagy professzor ennek ellenére megtartotta az órát, mert az ő nézete szerint nem maradhat el egy óra sem.
„Kutya nehéz úgy hazudni, ha ismerjük az igazságot”
Győri Miklós egyik kedvenc írója, a nemrég elhunyt Eszterházy Péter szerint „kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot”. A pszichológus ezt a mondatot átformálta, hogy az autistákra érvényes legyen: „Kutya nehéz úgy hazudni, ha ismerjük az igazságot”. Az autisták nem jók a mentalizációban: mit gondol a másik ember? Az emberekkel való következtetési képességük gyenge, így a társas stratégiákban nem elég hatékonyak.
Egy hazugság mindig társas stratégia.
Megpróbáljuk felmérni, hogy egy kijelentés után a másik mit gondolna, és az számunkra milyen következményekkel járna. Tervezni kell, majd rugalmasan végrehajtani. Az autisták ezt nem tudják megcsinálni, éppen ezért jellegzetesen őszinték, sőt brutálisan őszinték. Az autista megmondja, ha valaki nem szép, vagy nem áll jól neki az adott ruha. Egy fiú az énekórán kiment a tanárhoz és kérdőre vonta, hogy miért éneklik ezt, ha a többieknek nem tetszik és unalmasnak tartják. Ilyet egy nem autista gyerek nehezebben csinál meg. Ezt a kegyetlen őszinteséget az átlagemberek nehezen kezelik. Győri Miklós kiemelte, hogy ebben a történetben, látszódik egyfajta korlátozott mentalizáció – tudja, hogy a többiek azt gondolják, hogy unalmas az óra.
Az autizmussal élő emberben egy remek társra találhatunk
Látnunk kell, hogy az autizmus nem csak negatív tulajdonságokkal jár együtt. Számos hasznos képességgel is rendelkeznek! A kérdés az, hogy ezt mennyire tudják hasznosítani az életben. Ebben a kérdésben a környezetnek igen nagy a felelőssége. Az autizmussal élő ember idővel sokat fejlődhet, ha a környezete segít neki. Az alkalmazkodóképessége jelentősen jobbá válhat, azonban tipikus pályára soha nem fog visszakanyarodni.
Győri Miklós szerint régebben, húsz évvel ezelőtt a fogyatékosságra az emberek úgy gondoltak, mint valami hiányra, melyet a társadalomnak vissza kell tölteni, hogy a fogyatékos is „normális” legyen. Nincs semmiféle hiány. Egy paradigmaváltásnak kell végbemennie az emberek fejében. A társas stratégia készségének hiánya mutatkozik meg náluk, melyre azt gondoljuk, hogy alapvető. Az autisták nagyon nehezen hazudnak. Számos esetben ez feszültséget okoz nekünk. Ha azonban elfogadjuk őket, akkor egy nagyon értékes és remek partnerre találhatunk a személyükben.
