Látható, amely valami láthatatlant jelenít meg – a szimbólumterápia lehetőségeiről

Életünket átszövik a szimbólumok. Némelyek egyetemesek, ahogyan a fehér galamb mint a béke jelképe. Mások azonban egyediek, sajátos jelentéssel bírnak számunkra. Vannak történetek, amelyeket talán könnyebb képekben elmesélni, mert nem találjuk hozzá a megfelelő szavakat. De akár egy sokszor mérlegelt kérdés is új megvilágításba kerülhet, ha képekben gondolkodunk róla. Egy-egy szimbólum alaposabb vizsgálata személyiségünk, kapcsolataink, vágyaink és nehézségeink olyan vetületeire mutathat rá, amelyek addig rejtve maradtak önmagunk előtt. A szimbólumterápia ezt a különleges eszközt hívja segítségül.

A szimbólumterápia egy meditatív úton történő, képi megjelenítésekkel dolgozó terápiás gyakorlat. Lényege, hogy relaxált, ellazult állapotban belső világunk tartalmait képi formákba öntjük. Befelé forduló befogadó figyelemmel szemlélve megvizsgáljuk a kiválasztott szimbólumot, amely életünk bizonyos mozzanatát jelképezi. A szimbólumterápia tehát az analógiás gondolkodás eszközét hívja segítségül. Ezt felhasználva pedig más nézőpontból is rátekinthetünk saját problémánkra, jobban megérthetjük és képessé válhatunk átformálni hozzá fűződő érzelmeinket.

Honnan ered a módszer?

A szimbólumterápia tudományosan igazolt modern kori terápiás alkalmazása Carl Gustav Jung nevéhez kötődik. Aktív imaginációs módszere a páciens problémájának alaposabb megértését és átdolgozását előhívott képekkel segítette. Előtte azonban már két neves pszichiáter, Robert Desoilles és Hanscarl Leuner is alkalmaztak hasonló elemeket a pszichoterápiás gyakorlatukban.

Kép a képben

Amikor a szimbólumterápia módszerét alkalmazza egy szakember, elsőként abban kell segítenie a páciensét, hogy megfelelően ellazuljon, relaxált állapotba kerüljön. Erre azért van szükség, mert ebben a módosult tudatállapotban

nyitottabbá válunk testi érzeteink és érzelmi élményeink iránt.

Átmenetileg felfüggesztődik az éber állapotban domináló logikus és racionális gondolkodásunk, és egészen más nézőpontból lehetünk képesek szemlélni a bennünket foglalkoztató kérdéseket. Belső világunk valóságát a belső képek teremtik meg. Az előhívott belső kép azonban nem feltétlenül vizuálisan jelenik meg, származhat más modalitásból is, de akár egyszerre többől is összeállhat. A megjelenő kép eredhet egy emlékből, de az is lehet, hogy eddig még sosem találkoztunk a kirajzolódó szimbólummal. Amikor megelevenedett lelki szemeink előtt a kép, akkor alaposan megvizsgáljuk, „körbetekintő” kérdéseket intézünk hozzá. Jelentéssel bírhat a képnek a témája, a formális jellemzői, színei, illata, tapintása, a hozzá társuló hangok és az általa keltett érzések is.

Lépésről lépésre

Ha szimbólumterápiával dolgozunk, akkor az élményfeldolgozáson keresztül történik a lelki munka. Ennek előre meghatározott lépései vannak. Először meg kell jelenítenünk és alaposan meg kell tapasztalnunk az előhívott képet. Ezután történhet a konkretizálás. Ennek során arra kéri a terapeuta a páciensét, hogy a relaxált állapotban megjelenített képhez és a hozzá kapcsolódó érzésekhez, gondolatokhoz valóságos, megtörtént eseményeket próbáljon meg társítani. Ez segíthet mélyebben megérteni és átértékelni a hozott problémát. Közösen megpróbálják megkeresni a kép jelentését és feltárni annak mélyebb rétegeit. A szimbólum tartalma utalhat a jelenlegi élethelyzetre, de visszavezethet egy megoldatlan múltbeli elakadáshoz vagy megjeleníthet jövővel kapcsolatos félelmeket is.

A belső kép és jelentése között analógiás kapcsolat van.

Tehát az ok-okozati összefüggés sokszor csak magasabb szinten, a jelenségek komplexitásában jelenik meg. Emiatt lehetnek olyan részletei is az előhívott képnek, amelyek először önmagunk számára sem egyértelműek, további önvizsgálatot igényelnek. A módszer hangsúlya a belső átéléseken van, amelyeket olykor nehéz szavakban visszaadni. A terápiás hatás viszont a szavakba öntés és a mélyebb tudatosítás művelete nélkül is megvalósulhat. Megkönnyebbülést, katarzist, szemléletváltást és elfogadást élhetünk át az élmény után.

Egyszerűtől a komplexig

Az ellazult állapotban imagináció segítségével előhívott képek lehetnek a terapeuta által meghatározottak, de saját, személyes szimbólum is, ha az illeszkedik a terápiás célkitűzéshez. Vannak olyan hívóingerek, amelyek már jól bejáratottak, univerzális jelentéssel bírnak. Leuner és Jung is jelentős ingeranyagot gyűjtöttek össze munkájuk során. Ezek közé tartozik például a rét, a ház, a hegy, a patak vagy a fa képe. Ezekhez a képekhez hasonló alapvető asszociációkat társít a legtöbb ember. Ha pedig valakinek a képzettársítása nagyon eltér a megszokott jelentéskörtől, az is beszédes információ lehet, előrelendítheti a további közös terápiás munkát. Ilyen gyakori szimbólum lehet például a patak, amelynek szabad útját eltorlaszolja egy farönk. Ebben a képben

a farönk testesítheti meg az életünk szabad áramlását megzavaró akadályt,

nehézséget. A szimbólumterápiában a megfelelő hívóképek kiválasztása és sorrendbe állítása a terápiás célkitűzésnek, a személyiségfejlődés útjának és az alkalmazott szimbólumok felszólító jellegének, azaz gyakori jelentésének az együttes figyelembevételével történik. Vannak képek, amelyek a megnyílást segítik, mások az olyan helyzeteken való felülemelkedést, amelyeken nem áll módunkban változtatni. Bizonyos szimbólumok pedig a probléma gyökerének tudatosítását, a megoldási lehetőségek feltérképezést, vagy az önuralmunk fejlesztését támogatják. A hívóképek az egyszerűtől a komplexebbek felé tartanak, a felszínitől a mély megértés felé. Ugyanígy a feldolgozási munka is az egyszerű asszociációk keresése felől tart a komplex elemzésekig.

A szimbólumokkal való munka számos terápiás irányzatban használható, akár csak kiegészítő elemként, segédeszközként. Minél nagyobb szerepe van a testi és nem verbális folyamatoknak egy módszerben, általában annál gyakoribb eleme a szimbólumok használata is. A szomatoterápiák, tánc- és mozgásterápiák tehát sűrűn élnek vele. Gyakran használják még a szakemberek kognitív- és viselkedésterápiás elemekkel kombinálva, pár- és családterápiákban, bizonyos szexuális zavarok, evészavarok, addikciók vagy élsportolók esetében. A módszer sokszínűsége éppen abban rejlik, hogy szinte bárkinek segítséget nyújthat, hogy elégedettebbé és sikeresebbé váljon munkájában vagy a magánéletében és könnyebben leküzdje a mindennapok során elé gördülő akadályokat.