Le a tabukkal – gondolatok a szexuális nevelésről

Elég lenne hét, nyolc évtizedet visszautaznunk az időben ahhoz, hogy a nyári forróságban népszerű rövid szárú nadrág viselése miatt rossz hírbe keverjük magunkat. Ugyan Magyarországon a 20. század közepén a nők nadrágviselete csak kivételes volt, nem ezzel vívnánk ki a rosszalló tekinteteket. Dédnagyanyáink és apáink kamasz éveiben a testiség és szexualitás szigorúan tabunak számított. Bár szüleink már a hetvenes években megenyhült szocialista erkölcs szabadabb légkörét élvezhették, a szexuális nevelés gyakorlata még a mi „felvilágosulásunk” folyamatában sem volt bejáratott. Nincsenek transzgenerációs mintáink a testiségről való családon belüli párbeszéd kialakítására, pedig az ezzel kapcsolatos kommunikáció soha nem volt annyira fontos, mint manapság.

Az emberi szexualitás a viselkedések, folyamatok és társadalmi jelenségek széles skáláját öleli fel. A konkrét szexuális aktivitáson kívül beszélhetünk a szexuális viselkedés pszichológiai és testi vonatkozásairól, megközelíthetjük a társadalomtudomány oldaláról kulturális, politikai és jogi aspektusokon keresztül, illetve a filozófia oldaláról árnyalhatjuk erkölcsi, spirituális és vallási megközelítésekkel. Könnyen belátható tehát, hogy a szexuális fejlődés biológiai vonatkozásain túl a szexuális aktivitás alakulásának gyökerei a tágan és szűken vett környezetbe, a viselkedésre vonatkozó aktuális kulturális és történelmi trendekbe ágyazódik. Vagyis gyermekeink szexuális fejlődésére, későbbi szexuális viselkedésére a biológiai érési folyamatokon kívül hatással vannak a családi minták és értékek, a kortárs hatások, és nem elhanyagolható módon a tágabb környezetben megfigyelhető szociális normák, elvárások és mintaképek is.

A társadalmi különbségek a tiltó közel-keleti kultúráktól az elfogadó – a szexuális tevékenység megjelenését természetesnek tartó – Fülöp szigeteki csoportokig széles skálán mozoghatnak. Magyarországon a nyugati társadalmakra jellemzőbb, meglehetősen ellentmondásos helyzetet tapasztalhatunk: annak ellenére, hogy a közbeszédben a gyerekek és serdülők szexuális viselkedése tabu, a közvélemény pedig általában ellenzi a tizenévesek szexuális viselkedését, az a tömegkommunikációs eszközökön vágyott és hétköznapi jelenségként mutatkozik meg.

Még felnőtt fejjel is feltűnik az a töménytelen mennyiségben ránk zúduló szexuális üzenetekkel megspékelt tartalom, ami az óriásplakátoktól a reklámokon és tévéműsorokon keresztül a magazinokig mindenhol megjelenik az offline világban. Még ha a médiából érkező tartalmakat a szülők tudatosan is próbálják minimalizáni – például a tévéműsorok korosztályokra vonatkozó ajánlásainak figyelembevételével, a képernyőidő korlátozásával –, sokszor nincsenek tudatában, hogy a biztos otthoni környezetben okostelefonjaikon operáló gyermekeik milyen veszélyekbe sodorhatják magukat. Szintén naiv feltételezés, ha a madarat tolláról közhelyből kiindulva azt feltételezzük, hogy gyermekünk környezetében kizárólag a „miénkhez hasonló, korának megfelelő tájékozottsági szinttel bíró” kortársak repdesnek.

A családon belüli szexuális nevelés protektív faktort jelenthet, mely végigkíséri a gyermeket a normál szexuális viselkedés fejlődésének útján.

Sok szülő nem csupán zavarba jön, ha ovis korú gyermekét „rajtakapja”, ahogy nemi szervével játszik, vagy ha a szobában nevetgélő ötévesekre rányitva az ajtót azt látja, hogy bugyi nélkül ülve egymás intim részeit fogdossák, hanem egyenesen kétségbeesik és azt gondolhatja, az ő gyerekével valami nincs rendben. Ahhoz, hogy a fenti helyzeteket edukációs lehetőségként tudjuk értékelni, nem árt tisztában lennünk az adott korosztály sajátosságaival: milyen szexuális viselkedést tekinthetünk normálisnak (az abnormális viselkedéssel és ennek okaival egy előző cikkünkben már foglalkoztunk)?

Szexuális viselkedés csecsemőkortól serdülőkorig

Lényegében születésünk pillanatától kezdve sajátos nemi jegyekkel bíró szexuális lények vagyunk. Szexuális fejlődésünk ugyanakkor nem csupán génjeinkbe kódolt jövőbeli testi változásaink és ösztönkésztetések eredménye, legalább ugyanolyan fontos szerepet játszanak érésünkben azok a szexuális viselkedésekre vonatkozó információk és hiedelmek, melyeket környezetünkből kapunk és gyűjtünk. Minden gyermek szexualitással kapcsolatos tudását befolyásolják a korosztályi sajátosságok, a megfigyelt szerepmodellek viselkedése (a családban és barátok körében) és a viselkedésekkel kapcsolatban rendelkezésre álló információ (a vonatkozó kulturális és vallási hiedelmeket is beleértve).

Nagyjából négyéves korig a gyermekek egyfajta természetes gátlástalansággal működnek. Jellemzően fokozott kíváncsiságot mutatnak saját és mások testrészeinek és azok testi funkcióinak megismerésére. Ez alól természetesen az intim testrészek sem jelentenek kivételt, sőt, különleges érdeklődést szentelhetnek gyerekeink ezen testtájaknak, sokszor nyilvánosan. Attól sem kell megijedni, ha azt látjuk, gyermekünk jobban ragaszkodik biciklijéhez, mint előtte: az intim részek tárgyakhoz dörgölése ebben a korban teljesen normális, a gyerek megéli és felfedezi a viselkedéshez kapcsolódó kellemes testi élményt. Szintén nem kell aggódnunk, ha gyermekünk élvezettel mutogatja magát, a meztelenkedés vagy éppen kíváncsiság mások meztelenségére a kor velejárója.

Négy és hatéves kor között a gyerekek egyre többször kerülnek interakcióba egymással, egyre nyilvánvalóbbá válnak számukra a fiúk és lányok közti szembetűnőbb biológiai különbségek. Az előző korosztályra vonatkozó viselkedések sem feltétlenül tűnnek még el, de a gyerekek a testiség felfedezésében sokkal „szociálisabbá válnak”: talán még a szülőknek is vannak emlékei „megmutatod?” típusú játékokról. Szintén erre a korosztályra jellemző, hogy a megfigyeléseiken keresztül szerelemhez, szexualitáshoz kapcsolt elemeket (például kézen fogva sétálás, csókolózás) is megjelenítenek szerepjátékaikban. Ebben a korban egyre inkább tudatában vannak (és a határait feszegetik) azoknak a szociális szabályoknak, melyek a szexuális viselkedésekre és az ezzel kapcsolatos szóhasználatra vonatkoznak. Egyre több kérdést tesznek föl szexuális vonatkozású témákkal kapcsolatban: hogy születnek a babák, miért különböznek fiúk és lányok stb.

Az iskoláskorhoz érve (hét és tizenkét év között) a társas szabályokkal kapcsolatos érzékenység kifejezettebbé válik, a fiatal serdülők gátlásosabbá, visszahúzódóbbá válnak, és egyre jobban értékelik az egyedül töltött időt is. A saját testükkel kapcsolatban tett felfedezések a felnőttek előtt immáron rejtve maradnak. Általában igaz, hogy ebben a korban a szexuális tevékenységekkel kapcsolatos kíváncsiság megnő, és a gyerekek elkezdhetnek tudatosan szexuális tartalmú műsorokat, magazinokat keresni, illetve az internetet bújni a témában. Malac viccek és történetek is terítékre kerülhetnek. Ebben a korosztályban a kortársak iránti szexuális érdeklődés is kicsírázik.

A serdülőkori hormonális változások új mérföldkövekhez vezetnek: tizenhárom és tizenhat éves kor között megtörténhetnek az olyan első közös élmények, mint a csókolózás, ölelések, simogatások és randizás. Kialakulhatnak az első hosszabb távú kötődések is. A szex és a romantikus kapcsolatok iránti érdeklődés exponenciálisan nő a serdülőkor sűrűjébe vezető úton. A szexualitás a kortársakkal való párbeszédek állandó témájává válik, illetve ha a kíváncsiság és az internet kínálta lehetőségek összeadónak, abból gyakran pornográf témájú találatok születhetnek. Mind a gyermekkori szexuális bántalmazások áldozatai, mind a gyerekkori szexuális elkövetők ebből a korosztályból kerülnek ki legnagyobb százalékban, illetve a pornó romboló hatásának is ebben az életkorban vannak leginkább kitéve. Vagyis nagyon fontos, hogy mire gyermekünk ebbe a szakaszba ér, kiigazodjon a szexualitás útvesztőjében. Ezért fontos, hogy a családon belüli kommunikáció már egészen kisgyermekkortól tudatosan épüljön, hogy a szülők által is fontosnak tartott értékek és üzenetek mentén alakuljon a kamasz szexuális viselkedése, és ő is ezek mentén tudja elhelyezni mások ilyen jellegű közeledését és reakcióit. Fontos, hogy a szexuális nevelésnél figyelembe vegyük a fenti szakaszokat, hiszen minden korosztályhoz máshogy és más szinten érdemes közelednünk a témával kapcsolatban.

A gólyán túl: mit mondjunk, hogy mondjuk, mikor mondjuk?

A szexualitással kapcsolatos párbeszéd kialakítására a szexuális fejlődés legelső szakaszától érdemes törekedni. Az alábbiakban olvashatunk arról, hogy az egyes életszakaszokban milyen szexualitással kapcsolatos témákról érdemes beszélnünk gyermekünkkel.

Aranyszabály, hogy a témákkal kapcsolatos kommunikáció soha ne legyen egyirányú.

Ne kiselőadást tartsunk, hanem beszélgetést kezdeményezzünk, hallgassuk meg, őt mi foglalkoztatja az adott témával kapcsolatban. A legjobb, hogyha az itt-és-mostban történő mindennapi helyzetekből indulunk ki (például ha látunk egy terhes nőt vagy egy szexualitáshoz kötődő reklámot stb.). A szexualitással kapcsolatos kérdésekben soha ne szégyenítsük meg gyermekünket, és ne reagáljunk ingerülten.

Négyéves kor alatt a párbeszéd – akár játékokon keresztül, akár mesekönyvek segítségével – irányulhat a testrészek ebben a korban érthető elnevezéseinek megtanítására, a biológiai nemek közötti különbségek és a testi funkciók egyszerű magyarázatára. Ebben a korban nyugodtan leleplezhetjük a gólya mítoszt, egyszerű, részletekbe nem menő válaszokat kínálva a felmerülő kérdésekre. Szintén fontos már ebben a korban megismertetni a gyerekeket a köznyelvben „bugyi-szabályként” is ismert alapvetéssel. Eszerint fontos, hogy a gyerek tudja, a teste a sajátja, megvan a joga, hogy nemet mondjon egy-egy nem kívánt érintésre (joga van a szüleit, szeretteit is visszautasítani). Minden, ami a bugyi mögött van, szintén az övé, sem más gyereknek, sem felnőttnek nincs joga kéretlenül hozzáérni. Ez a szabály segít megtanítani neki, hol vannak a testének azok a határai, amelyekért ő a felelős, és hogy a testéhez kapcsolódó döntéseket ő hozza meg. A gyereknek szintén tudnia kell, hogy léteznek jó titkok és rossz titkok, és ha valaki megszegi a bugyi szabályt (például hozzá akar érni intim testrészeihez, vagy azt kéri, hogy hadd nézze meg azokat, esetleg megmutatja a sajátját), akkor ezt nem szabad titokban tartani, ilyenkor forduljon egy felnőtthöz, akiben megbízik.

A következő szakaszban (négytől hatéves korig) beszélhetünk egyszerűen a fiúkra és lányokra váró testi változásokról, illetve egyszerű magyarázatot adhatunk arra is, hogy a magzat hogyan fejlődik az anyaméhben. A bugyi szabályt kiegészíthetjük azzal az információval, hogyha valami olyan történik, amiről nem tudják megítélni, hogy jó vagy rossz, beszéljenek erről egy olyan felnőttel, akiben megbíznak. Fontos az is, hogy a gyerekek megtudják, nem baj, ha magukhoz nyúlnak, és normális, hogy ez kellemes testi érzést okoz, de ezt ne mások előtt tegyék.

A kiskamasz korosztályt (hét és tizenkét év között) fel kell készíteni a rájuk váró testi változásokra, beleértve a menstruáció és a „nedves álmok” jelenségeiről való edukációt is. Ismerjék meg a szex, a terhesség és gyerekvállalás összefüggéseit, mind az aktív szexuális élet kockázatai tekintetében, mind a romantikus kapcsolatokat átitató érzelmek tükrében. Szintén téma lehet a maszturbáció, ezzel kapcsolatban fontos tudniuk, hogy teljesen normális jelenség, de magánügy. A szexuális bántalmazás online formáiról való kommunikációt se hagyjuk ki, fontos, hogy a gyerek az online térben is képes legyen felismerni az esetleges veszélyforrásokat. Illetve fontos, hogy beszéljünk mind a pornóról, mind a szexualitás életünkben elfoglalt adekvát helyéről. Ezt kezeljük kiemelt jelentőséggel. Hogy miért?

Szexualitás az online térben

Ma olyan korban élünk, ahol egy gombnyomással bármilyen információt megszerezhetünk. Tévedés azt hinni, hogy gyermekünk (főleg ha fiú) védve marad az internet sötét bugyraiban virágzó online szexipar produktumaitól. Az okostelefonok korában soha nem volt még olyan könnyű pornográf tartalomhoz jutni, mint korábban, miközben a pornó egy nyolc-tízéves gyermek számára feldolgozhatatlan és értelmezhetetlen tartalom. Nemcsak azt a veszélyt hordozza magában, hogy a szexualitásról, testiségről és párkapcsolatról hamis képet alakít ki a gyerek, de a rázúduló vizuális információ feszültséget és izgalmat kelt a gyerekben, ami utána agresszióban és túlszexualizált viselkedés formájában is megnyilvánulhat. A hosszú távú problémák azonban kihathatnak az egész szexuális fejlődésükre, saját magukkal és a partnerrel kapcsolatos irreális elvárások formájában, az így tanult szex és a romantikus érzelmek összeférhetetlenségében.

Az online térben a külsőségek extrém módon felértékelődtek, gyermekünk azt láthatja, hogy a siker és a „szexiség” párban járnak, ez pedig egy felszínes, torz értékrendet tükröz, ami megint csak kihat mind a kapcsolatokra, mind az önértékelésre, az önbizalomra.

Ezzel szemben fontos, hogy szülőként képesek legyünk egy reális értékrendet kínálni. Fontos, hogy beszéljünk róla, hogy az interneten fellelhető tartalmak sokszor köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Hangosítsuk ki az érzelmek jelentőségét, a szereteten és bizalmon alapuló emberi kapcsolatok kialakításának súlyát.