„Most aztán tényleg lefogyok!" – Téves elképzeléseink a sikertelen fogyókúra hátterében

Az elhízás hatalmas méreteket ölt manapság és ez a szám egyre növekvő tendenciát mutat. Habár jelen helyzetünkben a sportolásra való lehetőségek igen korlátozottak, biztos, hogy csak ez az oka annak, hogy az egykor leadott kilók nagyrészt visszakúsznak? A súly megtartása az igazi kihívás, egyes esetekben azt tapasztaljuk, hogy már 5 éve fogyókúrázunk, de a mérleg azóta mégis +5 kg-ot mutat. Hol lehet a hiba, hol csúsznak el az életmódváltó programok és újévi fogadalmak? Milyen kép él a fejünkben egy sikeres fogyókúráról?  

Az elhízásról és a fogyókúráról nem sok társadalmi diskurzus folyik, elhízott embereket kevéssé látunk a TV képernyőn és a nyilvánosság előtt. Ha mégis nyíltan szó esik az elhízás elleni harcról, milyen üzeneteket kapunk? Röviden három szóban jellemezhetnénk: gyors, drasztikus és felszabadító. Valószínűleg emlékeztek még a Nagy Fogyás című műsorra, ahol elhízott emberek nyilvánosság előtt edzettek és diétáztak hónapokon keresztül, hogy minél többet fogyjanak, minél kevesebb idő alatt. Ez a műsor – ami Amerikában a The Biggest Loser néven fut és a kezdetek óta példátlan sikert arat – kiváló szemléltetés arra, hogy amennyiben nyílt diskurzus folyik a túlsúlyos emberek kihívásairól és a fogyókúrázásról, akkor az milyen téves elképzeléseket közvetít a nagyközönség számára. A következőkben sorra vesszük, hogy melyek azok a főbb pontok, ahol az elvárásaink tévesek lehetnek, és ami miatt a sokadik próbálkozásunk is kudarcba fulladhat.  

A kutatások világosan bizonyítják, hogy ha a testsúlycsökkentő program akkor ér véget, amikor az egyén elérte a kívánt testsúlyt, akkor a kilók egy-három éven belül visszakúsznak, még abban az esetben is, ha a célsúly meghatározása reális volt.

A legtöbb testsúlycsökkentést célzó program csupán addig tervez, hogy hogyan adjuk le a felesleget.

A diétás programok, léböjt- és különféle tisztítókúrák kapcsán is pontosan ezt az illúziót látjuk, az egyetlen cél, hogy pár hét alatt minél több feleslegtől szabaduljunk meg. Bizonyára felmerül bennünk a kérdés, vajon mi lesz az adott program befejezése után? Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a tartós súlyvesztés ezekben az esetekben halálra van ítélve. 

 A fogyás utáni súlymegtartásban a következő tényezők játszanak kulcsszerepet:

1. Az aktív súlymegtartáshoz szükséges feladatok figyelmen kívül hagyása: a személy ilyenkor a táplálkozás tervezését és a mozgástudatos életmódot adja fel. A legtöbb diétás programnál, elmondható, hogy a fogyni kívánó emberek készen kapják a mások által megtervezett menüket, betartandó utasításokat, „jó” és „rossz” ételek kategorizációját. Ezek az útmutatások azonban elvesznek, amint a program a végére ér. Ha a személy nem sajátítja el a tudást, hogy mit, miért és hogyan evett a sikeres testsúlycsökkenés folyamán, akkor a korábbi felügyelet és kontroll hiányában nem tudja folytatni a programot.

A mozgást a mindennapjaink részévé tenni extra energiát igényel. Sokszor a lelkes kezdők és újrakezdők is egy fontos hibát vétenek: az első napokban, hetekben a túledzés szintjéig hajtják magukat, ahelyett hogy fokozatosan és mérsékelten tennék életük részréve a testmozgást, így tehát a motiváció az idő előre haladtával lényegesen alábbhagy. Illetve, ha a mozgás célja csupán a kilók lefaragása, akkor a célsúly elérésekor a motiváció szintén csökkenhet. Amennyiben belső motiváció nincs jelen, ilyen lehet például a testedzés öröme, jó eséllyel nem fogjuk tudni fenntartani a korábbi rendszerességű edzéseket.

2. A súlykontroll feladása: A gyors és hatalmas változásokat ígérő programok rendszerint nem veszik figyelembe a fogyás során megjelenő pszichés tényezőket. Ilyen a fogyás lelassulása miatt megjelenő reménytelenség, kifáradás, vagy akár a „minden vagy semmi” típusú gondolkodás, azaz, ha a személy nem fogy le 50 kg-ot, azt érzi, az egész folyamat nem ér semmit, a teljesítménye elhanyagolható. Ezeknek fényében a kis, apró lépések és változások kevésnek bizonyulhatnak a fogyókúrát folytató személy szemében, ha a brokkoli-csirke kombó mellé lecsúszott egy muffin is, a személy az egész diétát elvesztve érzi. 

A fekete-fehér gondolkodás és a hibák meg nem engedése eredményezi legtöbbször a visszaesést és az újonnan kialakított egészséges szokások elhagyását.

3. Irreális testsúlycélok: Az elérni kívánt testsúly sok esetben irreális, a reálisan elérhető és tartós testsúlycsökkenés általában 10%-nyi, a legtöbben viszont 30%-os csökkenést szeretnének fenntartani. Még ha sikerül is a nagymértékű fogyás, a mínusz 30% fenntartása leggyakrabban kudarcba fullad, ilyenkor ismét visszatér a fekete-fehér gondolkodás, amely alapján a személy úgy érzi, ha nem tudott 40 kg-ot fogyni, csupán 13-at, akkor az áldozathozatalai és megváltoztatott szokásai nem érnek semmit. A „túl szép, hogy igaz legyen” típusú fogyást ígérő programok pontosan ezeknek az irreális elvárásoknak akarnak eleget tenni, elültetve az emberekben azt a téves elképzelést, hogy egy gyors és fenntartható fogyás lehetséges.

4. A fogyás és az elsődleges célok keveredése: Amikor a személyek meghatározzák a célsúlyukat, vezető hiedelem, hogy a személy fontos, ún. elsődleges céljai automatikusan teljesülni fognak a fogyás hatására. Ezek a tipikus „majd ha lefogyok, akkor…” típusú elképzelések. Például azt feltételezik, hogy ha a külső megjelenésük megváltozik, akkor társas kapcsolataik is automatikusan jobbak lesznek, vagy nő az önbizalmuk. Ha ezek az elvárások a súlycsökkenést követően nem valósulnak meg, az a testsúlykontroll feladásához vezethet, ami pedig visszahízást eredményezhet.

A diétás programok azzal demonstrálják a fogyás eredményességét, hogy az illető egy teljesen új ember lett, nem csak fizikailag, de szellemileg és érzelmileg is megváltozott. A régi énre való szégyenteli visszatekintés, a múltbéli „hibákra” való értetlen rácsodálkozás jelenik meg. Ez az éles kettősség végigkíséri az egész fogyókúra folyamatát és eszmeiségét, ami azonban szintén téves elképzeléseket ültet az emberek fejébe. A társadalmi üzenet szintén csak erősíti ezeket a hiedelmeket, ugyanis a boldogságot és a karcsúságot egyenesen arányos viszonyban tünteti fel.

5. Katasztrofizálások: Az újonnan kialakított egészséges(ebb) és ideális szokásoktól való egy-egy eltérés nem hibázás, végképp nem végzetes bukás. Az egyensúly megtartása hosszútávon kulcsfontosságú, a fekete-fehér gondolkodás pedig csupán a jojó diétázásnak kedvez, ahol a szigorú és drasztikus megszorításokat a mentális és fizikális kifáradások, túlevések időszakai váltják. Ahelyett, hogy egy muffin elfogyasztása után úgy gondolnánk a napra, hogy „ennek már mindegy, bármit ehetek, hiszen a szabályaimat áthágtam”, a következő gondolkodásmód célravezető hosszú távon: „a mai napon többet és mást ettem, mint ami a súlyom megtartását szolgálja, ezért holnap igyekszem jobban odafigyelni az étkezéseimre, és valamivel többet mozogni”. A kulcs a bűntudat elkerülése és az általunk választott egészségesebb életmód folytatása. A közbeszédben és médiában megjelenő információk viszont erősítik a katasztrofizáló gondolatokat a fogyókúra kapcsán. Az ételek felcímkézése „jó” és „rossz” kategóriába, „hizlaló” és „diétás” csoportokba, az emberek fejébe ültetett kép a vékony, sikeres, boldog, jómódú és a kövér, boldogtalan, kudarcokkal teli és nehéz anyagi körülmények között vergődő emberről, mind a szélsőséges és ideiglenes módszereknek kedvez.

Összegezve, sikeres fogyás egy maratonfutás, mintsem sprint. A fókusz a fokozatosságon van, a magunkkal szemben felállított elvárások folyamatos, lassú növelésén és mindeközben a magunk számára legideálisabb új életmód felépítésén, ahelyett hogy készen kapott utasításokat követnénk. Ha be is fizetünk egy-egy „személyre szabott” étrendre és edzésterve, igyekezzünk alaposan megérteni, hogy az ott kapott ajánlások hogyan járulnak hozzá a fogyáshoz.

Fontos, hogy ne ragaszkodjunk túl mereven egy adott szabályrendszerhez, higgyük el, hosszútávon a rugalmas, következetes életmódváltási technikák vezetnek sikerre.Nem célunk, hogy az étkezés élvezeti részét megszüntessük és csupán a fogyási céljaink eszköze legyen.

Igyekezzünk szem előtt tartsuk az újonnan kialakítani kívánt szokásainkat, de ne ez legyen az egyetlen dolog, amire a figyelmünk irányul.

Még fontosabb, hogy ne a fogyásunk sikeressége vagy sikertelensége alapján ítéljük meg magunkat mint embert, hiszen annyival többek vagyunk, mint a testünk, magasságunk vagy épp testsúlyunk.

És végül, merjünk hibázni, hiszen ez minden tanulási folyamat természetes módja. Illetve ha jobban belegondolunk, egy kiegyensúlyozott étrend mellett számít hibának megenni egy fánkot?