Csoportmunka – ez az egy szó képes sokakban jeges rémületet kiváltani és felidézni megannyi kellemetlen emléket az egyetemi évekből vagy a munkahelyről. Ez azért is különösen szomorú, mert egy jól működő csapatattal sokkal könnyebb és szórakoztatóbb lehet a munka, és olyan célokat valósíthatunk meg közösen, amikre egyedül nem lennénk képesek. De mégis, miért van az, hogy az esetek nagy százalékában egyszerűen nem, vagy csak nagyon rossz hatékonysággal tudunk együtt dolgozni? Hogyan lehet ezen segíteni? Cikkünkből megtudhatjátok.

Egy csoport tagjainak egymással való sikeres és eredményes együttműködésének alapja az egymás iránti bizalom. Mind a közös munkavégzés hangulatát, mind a végső teljesítményt döntően meghatározza, hogy a csapat tagjai hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ideális esetben magától értetődő, hogy a csapaton belül mindenki jó szándékot feltételez a másikról, bátran ki meri fejezni véleményét, ötleteit, és nem kell tartania attól, hogy egyéni gyengeségeivel a társai esetleg visszaélnek vagy ellene fordítják. Egy jól működő csapatban senki nem tart vissza információt önös érdekből és hatalomvágyból, valamint a tagok között őszinte és nyílt a kommunikáció minden esetben. A fentiek igazán egyszerűnek és logikusnak hangzanak, de akkor mégis miért olyan nehéz ezeket megvalósítani a gyakorlatban? Nos azért, mert

rá vagyunk szoktatva arra, hogy versenyezzünk egymással.

Már az iskolában, később pedig a karrierépítés során gyakorta találjuk magunkat olyan helyzetben, ahol versengenünk kell egy jobb jegyért vagy egy pozícióért. Ezért aztán óhatatlanul belénk ivódik, hogy a saját érdekeinket és eredményeinket helyezzük előtérbe – ha kell, akkor a társaink és az egész csapat rovására. A bizalom kiépítése tehát sokszor hosszú és nehézkes folyamat eredménye, amihez nagyban hozzájárulnak a közösen átélt élmények, egymás erősségeinek és gyengeségeinek megismerése és elfogadása.

Rettegés a konfliktusoktól

Legyünk őszinték: többségünk nem szeret összetűzésbe kerülni senkivel, éppen ezért amikor csak lehet, igyekszünk elkerülni a konfliktus – a szüleinkkel, a barátainkkal, a párunkkal és igen, a munkatársainkkal szemben is. Sokan arra hivatkozva nem vállalnak fel egy-egy ütközést kollégáikkal, hogy felesleges idő- és energiapazarlás lenne, ráadásul a saját hangulatukra is negatívan hatna. Azonban az „egészséges” konfliktus időt spórol meg és hosszú távon növeli a hatékonyságot – még ha elsőre kellemetlen is a benne résztvevőknek.

Az elkötelezettség hiánya

Egy jól működő csapatban a döntéshozás folyamata mindig egyértelmű és időszerű, aminek eredményét akkor lehet sikeresen véghezvinni, ha a csapattagoknak megvan a megfelelő szintű elkötelezettsége a közös cél és annak elérése érdekében meghozott döntés iránt. Ha úgy jönnek ki egy megbeszélésről a csapat tagjai, hogy elmondhatták és figyelembe is vették véleményüket, valamint érthető és elfogadható számukra, miért az adott döntés született, sokkal elkötelezettebbek lesznek a közös munka iránt.

Nem az én felelősségem!

Gyakran előforduló hiba, hogy egy csapatban nincsenek megbeszélve a felelősségi- és hatáskörök, így aztán olyan dolgokért vonják felelősségre egymást a csoport tagjai, amiknek felelősei nem lettek teljesen letisztázva az elején, így nem egyértelmű, hogy ténylegesen ki felel az adott tevékenységért. Emellett nagyon fontos, hogy a közös munka során a csapat tagjai el tudjanak vonatkoztatni attól, hogy ki kihez áll közelebb, ki kivel ápol jó vagy kevésbé jó viszonyt,

mindenkitől ugyanolyan szintű kooperációt és eredményességet kell elvárni.

Ha egy csapat elköteleződik egy döntés és teljesítményszint mellett, akkor az eredményeket egymáson is számon tudják majd kérni.

Az eredmények figyelmen kívül hagyása

Ahol a csapattagok bíznak egymásban, felvállalják a konfliktust, elköteleződnek a döntések mellett és egymáson is számon kérik a teljesítményt, ott jellemzően az egyéni igényeiket és célkitűzéseiket is a csapat érdekeit előtérbe állítva alakítják. A kitűzött eredmények elérése értelemszerűen a legfontosabb tényező egy csapatmunka során, azonban figyelembe kell venni azt is, hogy ezért mekkora áldozatot hoznak az egyes tagok. Szükséges felmérni az egyének állapotát, képességeit, energiabefektetését – hiszen ez mind megmutatja és befolyásolja, hogy mennyire helyezik előtérbe a saját érdekeiket a csapatéval szemben.

 

Felhasznált szakirodalom: Ferrazzi, K. (2014). Getting virtual teams right. Harvard Business Review : HBR92(12), 120–123 J. Richard Hackman, & Edgar Pierce. (2006). The Five Dysfunctions of a Team: A Leadership Fable Patrick M. Lencioni. Academy of Management Perspectives, (1), Steven P. Vallas. (2003). Why Teamwork Fails: Obstacles to Workplace Change in Four Manufacturing Plants. American Sociological Review, (2), 223.