Minden ember számára alapvető létszükséglet, hogy kapcsolódni tudjon a környezetéhez. Mivel társas lények vagyunk, lehetetlen nem kommunikálnunk. Sok eltérő fejlődésmenetű gyermek esetében azonban előfordul, hogy a nyelvi és beszédfejlődés egyáltalán nem, vagy csak súlyosan akadályozott mértékben alakul ki. Mik azok a kommunikációs gátak és milyen pszichés problémákhoz vezethetnek? Mire való és hogyan lehet használni az alternatív és augmentatív kommunikációs technikát? Hogyan segíthetjük súlyosan, halmozottan sérült embertársaink kommunikációját? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat.
Egy másik út: az AAK
Számos fogyatékossággal élő gyermeknél megfigyelhető – különösen hallássérült, autizmus spektrumzavarral élő, halmozottan sérült és gyakran értelmileg akadályozott gyermekek esetében – a nyelvi és beszédfejlődés akadályozottsága. Hatalmas tévhit azt gondolni, hogy a sérülésük miatt ők nem is akarnak vagy egyáltalán nem képesek interakcióba lépni a környezetükkel. A beszéd tulajdonképpen csak a képzeletbeli kommunikációs rendszerünk „jéghegyének csúcsa”. A gyógypedagógia egyik alaptézise, hogy fogyatékosságától függetlenül minden ember kommunikál. Legfeljebb mi nem ismerjük fel a jelzéseit. Az augmentatív és alternatív kommunikációs (rövidítve: AAK) technika a kommunikációtudomány talán legfiatalabb és gyorsan fejlődő résztudománya. Alapvetően a hangzó nyelv kiegészítését (augmentatív) vagy helyettesítését (alternatív) szolgálja. Abból az alapgondolatból fejlődött ki, hogy nem vagy alig beszélő, látássérült, hallássérült, értelmileg akadályozott, mozgáskorlátozott, autisztikus tüneteket mutató és halmozottan sérült személyek is
képesek, igényük van és jogosultak a kommunikációra.
Célcsoportja alapvetően azok a beszédkommunikációban akadályozott személyek, akik egyáltalán nem, esetleg nem elég érthetően vagy pedig még nem tudnak hangzó nyelven kommunikálni. Az egyik legfontosabb alapelve, hogy mindenki képes kommunikációra, csak a megfelelő formát kell megtalálnia. Az AAK feladata röviden: a hangzó beszéd kiegészítése nem verbális eszközökkel. A felhasználó képességeitől függően, az AAK jelenthet egy kifejezési eszközt vagy segítséget a beszéd kialakulásához, illetve fontos támaszt nyújthat a beszéd megértésében is. A technika egyik legfontosabb célja a kommunikációs kedv felkeltése, a személy igényeinek megfelelő eszközök alkalmazásával, továbbá az önkifejezés lehetőségeinek megteremtése és gyakorlása.
„Nézd a kezem!” – Bevezető a gesztusjelek világába
A súlyos értelmi fogyatékos és halmozottan sérült emberek kommunikációs nehézségei, sok esetben jelentős mértékben akadályozzák őket az önrendelkezésben és a szociális beilleszkedésben. Ezek a kommunikációs gátak egyrészről nagymértékű frusztrációs helyzetet jelenthetnek a számukra. Másrészről a beszélő környezetből való kirekesztődés érzésével járhat. Ez a folyamat pedig különböző extrém magatartásformák kialakulásához vezethet. Ilyen lehet például az agresszió, az autoagresszió, a súlyos fokú depresszió, az apátia, melyek hátterében a kommunikációs akadályozottság áll. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a megfelelő kommunikációs környezet kialakítása megszüntetheti ezeket a problémákat. Németországban erre az összefüggésre figyeltek fel a súlyosan, halmozottan sérült személyekkel foglalkozó szakemberek, és kidolgoztak számukra egy segítő kommunikációs lehetőséget. Ezek közül az egyik a már gyakorlatban is bevált gesztusnyelv, amely a kommunikációs fejlődést (a beszéd kialakulását) támogathatja, sőt szükség esetén akár ki is válthatja azt.
Magyarországon a gesztusnyelv megjelenéséig csak siket személyek számára állt rendelkezésre jelnyelv. Ez az eszköz azonban nem elégíti ki a súlyosan, halmozottan akadályozott emberek kommunikációs igényeit. Az alternatív és augmentatív kommunikációs módszerek közül főként a grafikus és elektronikus rendszerek használata terjedt el hazánkban. A beszélni nem tudó gyermekek és felnőttek – különösen az értelmi képességeikben is akadályozott személyek – az alacsonyabb szintű absztrakciós képességek miatt viszont jóval könnyebben sajátítják el a gesztusnyelvet. Természetesen egyéni esetekben eddig is megjelentek gesztusok, amelyeket a sérült személy és a környezete használt a beszéd helyett és a jobb megértés érdekében. Azonban ezek a legtöbb esetben individuális gesztusok, amelyek nem képeznek egységes rendszert. Így ha egy új közegbe kerül a sérült személy, a saját egyéni gesztusait a környezete valószínűleg nem tudja értelmezni. Ez pedig
újabb és újabb frusztráló helyzet kialakulásához vezethet.
Ezt a hiányt hivatott pótolni a dr. Erdélyi Andrea által szerkesztett Nézd a kezem! című gesztusjelgyűjtemény.
A gesztusnyelvkönyv egy országosan egységes, egyszerű, logikus, áttekinthető és könnyen tanítható rendszert biztosít az értelmileg akadályozott vagy súlyosan, halmozottan sérült személyek és környezetük számára. Ezek a gesztusjelek egyszerűen felépített „egész szó” jelek, melyek a hétköznapi tapasztalatokra, cselekvésekre, tárgyakra és gesztusokra irányulnak, lehetőleg konkrét és könnyen érthető módon. Annak ellenére, hogy ezek a gesztusjelek nem érik el a siket emberek jelnyelvében használatos jelek absztrakciós fokát, mégis jól használható eszköztárat nyújthatnak a fejlődésben előrébb tartó gyermekek és felnőttek számára is. A jelek motoros kivitelezése is egyszerűsített, így a mozgásukban akadályozott személyek számára is könnyedén elsajátítható. Sőt maga az akadályozott személy hozzá is igazíthatja a kivitelezést a mozgásos adottságaihoz. Fontos kihangsúlyozni, hogy a gesztusjelet mindig beszédkísérőként használjuk, vagyis az akadályozott személlyel kommunikáló egyén egyidejűleg beszél és jelel. Ennek értelmében elengedhetetlen arra ügyelni, hogy a meghatározott gesztusjelhez a jelelő mindig ugyanazt a szót használja és érthetően artikuláljon.
A gyűjtemény a mindennapi élethez feltétlenül szükségesnek tartott jeleket tartalmazza. Természetesen a jobb használat érdekében ötvözhetők más kommunikációs módszerekkel, így erősíthetik egymás hatását (beszéd, képi kommunikációs jelek, stb.). A gesztusjelgyűjtemény a siket személyek jelnyelvével ellentétben nem tartalmaz beszédnek megfelelő nyelvtani rendszert. A „szavak” egyszerű egymás utáni felsorolásával alkothatunk mondatokat.
Alternatív és augmentatív kommunikációs módszerek használatával bizonyítottan sikeresen lehet kommunikálni különböző fogyatékossággal élő, beszédkommunikációban jelentősen akadályozott személlyel. Az egyéni igények által kiválasztott technikával könnyebben fejezheti ki önmagát, illetve lehetőséget kaphat arra is, hogy jobban megértse a családja, a segítői vagy a nevelői kommunikációs jelzéseit. Sőt, a hasonlóképpen érintett sorstársak is közelebb kerülhetnek egymáshoz, ha megfelelő kommunikációs eszközrendszer áll rendelkezésükre. Életvitelük ezáltal gazdagabbá és problémamentesebbé válhat, továbbá lényegesen könnyebben vehetnek részt a társadalom életében.
Erdélyi Andrea (2005): Nézd a kezem! Egyszerű gesztusjelek gyűjteménye. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Kálmán Zsófia (2006): Mással - hangzók... Az augmentatív és alternatív kommunikáció alapjai. Bliss Alapítvány, Budapest.
