Rózsaszín köd, lángoló érzelmek és elfojthatatlan vágyakozás – a kapcsolatok elején a legtöbb pár erős szexuális sóvárgást érez a másik iránt. Szükségszerű-e, hogy ez a vonzás a másik felé alábbhagyjon idővel? Mindenképpen kialszik-e a tűz az évek során, vagy van „receptje” annak, hogy megtartsuk a szenvedélyt hosszú távú párkapcsolatunkban? Egyáltalán probléma-e, ha megváltozik a szex mennyisége? Cikkünkből kiderül!
A beteljesült szerelemnek három eleme van: az elköteleződés, a szenvedély és az intimitás. A legtöbb hosszú távú kapcsolatban ez utóbbi folyamatosan növekszik az idővel. Ez nemcsak azzal jár, hogy jobban megismerjük egymás legmélyebb érzéseit, de a hálószobában is megjelenik. Az érzés, hogy partnerünk törődik velünk és a valódi igényeinkre reagál, növeli az intimitást az együttlétekben. Ennek lényegi eleme, hogy a társunk valóban értse a jelzéseinket, igényeinket – azaz, hogy fogékony legyen ránk. Egyes kutatások szerint a fogékonyabb párok közt szenvedélyesebb és gyakoribb a szex, mint kevésbé fogékonyabbaknál.
De vajon növeli-e a hálószobán kívüli fogékonyság a szenvedélyt? Például, képzeljük el, hogy a partnerünk megoszt velünk egy eseményt, mely őt érzelmileg megrázta. Válaszolhatunk erre érzékenyen („Biztosan nagyon nehéz volt neked, remélem, minden rendbe jön”) vagy érzéketlenül („Hát, ez nem túl jó, de ilyesmi megtörténik az életben”). Érezhetjük, hogy a párkapcsolati intimitást az előbbi fogja növelni. De mi a helyzet a szenvedéllyel?
Birnbaum és munkatársai kísérlete szerint a fogékonyabb partnerek erősebb szexuális vágyat váltottak ki a társukból, mint a nem fogékonyak. Ez a hatás jelen volt mindkét nemnél, azonban a nőknél erősebben. Ennek oka az lehet, hogy egy nőnek a szexuális együttlét nagyobb „kockázat” és befektetés, mint egy férfinek. Így ők jobban odafigyelnek a jelekre, mely azt sugallja, hogy a partner jó lesz szeretőnek (netalán apának).
Még egy fontos aspektusa van a fogékonyságnak: a személyre szabottság. A nyugati kultúrákban elvárás a párkapcsolattól, hogy megadja számunkra a kizárólagosság érzését. Azt az érzést, hogy különlegesek vagyunk valakinek. A kutatás szerint ez összefügg a fogékonysággal is. Ha azt észleljük, hogy a partnerünk nemcsak ránk, de mindenki másra is ugyanolyan érzékenyen reagál, az mintegy levon annak értékéből. Az általános törődés tehát kevésbé váltja ki a vágyat, mint a személyre szabott.
Hosszú távon is lehetséges tehát a jó szex – mely nem is feltétlenül magában az aktusban gyökerezik. Figyeljünk oda partnerünk igényeire a mindennapok során is, hiszen a kapcsolat minden területét erősíti.
További érdekességeket tudhattok meg erről a témáról egy korábbi cikkünkből!
