A lélek beteg, a test beszél – a szomatikus tünetek pszichológiája

A szomatizálás, pontosabban a lelki problémák fizikai tünetként való megjelenése komoly kihívást jelent a betegek és az orvostudomány számára. A nehezen felismerhető kiváltó okok kellemetlen fizikai állapotot okozva keserítik meg az ebben szenvedők életét. Az elfojtott érzelmekről a fel nem dolgozott lelki problémákról, aggodalmainkról mesél a testünk, ha elfelejtjük meghallgatni a lelkünk. Hogy néz ez ki mindez a mindennapokban? Nézzük meg, mi az a szomatikus tünet zavar, hogyan ismerhetjük fel, és mit tehetünk egészségünk érdekében!

Mindannyian szenvedtünk már testi panaszoktól, például fejfájástól, szédüléstől vagy gyomorgörcsöktől csak hogy a legtipikusabb példákat említsük. Ha szerencsénk van, a tünetek gyorsan enyhülnek vagy elmúlnak, és nincsenek különösen nagy hatással a munkánkra, a kapcsolatainkra, egyszóval a mindennapi életünkre. Talán fel kell hívnunk a főnököt, hogy ma nem fogunk beérni, vagy küldenünk kell egy-két kellemetlen üzenetet vagy e-mailt.

De mi van akkor, ha a tünetek tartóssá válnak, vissza-vissza térnek, enyhülnek és súlyosbodnak, és már komolyan befolyásolják a mindennapi életünket?

Valószínűleg először orvoshoz fordulunk. Nem találnak semmit. A tünetek folytatódnak, a főnök már tajtékzik, ugyanis teljesítményünk romlik, és lassan hetente késünk vagy hagyunk ki meetinget. Újabb orvost keresünk, mivel a kínzó fejfájás és a gyomorgörcsök ismét visszatértek. Megint semmi, sőt, megnyugtatásunk érdekében közlik: „Ön teljesen egészséges, a tüneteknek nincsen szervi oka”. De ez nem megoldás, nem adjuk fel, jöhetnek a tisztítókúrák, a természetgyógyászok, a reflexológus, vagy akár az internet segítőkész népe, jóformán bárki, akitől segítséget, gyógyulást remélünk.

Ha szerencsénk van, és van egy kellő szaktudással vagy tapasztalattal rendelkező személy a környezetünkben, megkaphatjuk a választ: az orvosilag megmagyarázhatatlan fizikai tünetek hátterében lelki problémák húzódhatnak meg, ez a szomatizálás. Fellélegzünk, mert megkaptuk az oly régóta vágyott magyarázatot, de azt nem tudjuk, hogyan tovább, azt meg pláne nem, hogy pontosan mit is jelent mindez, és egyáltalán miért történik meg velünk.

Próbáljuk megérteni a jelenséget, és vessünk egy pillantást arra, hogy ilyenkor mi a teendő!

Rengeteg ember inkább elnyomja a problémáit, mintsem hogy megoldja azokat, és nem is sejti, hogy fizikai állapota mögött a meg nem oldott konfliktusok, lelki okok lapulnak.

A szomatizálás a lelki problémák testi megnyilvánulása, vagyis az a fizikai tünet, amely egy érzelmi hatás következtében jelenik meg. Mindaddig, míg ez a tünet vagy ezek a tünetek nem nehezítik meg a mindennapjainkat és rövid ideig tartanak, nincsen probléma. Ha viszont a tünetek több mint hat hónapja fennállnak és komoly szenvedést okoznak akkor már szomatikus tünet zavarról beszélünk.

A szomatizálás pszichés háttere

Ha a fizikai tünetet sem organikus ok, sem drog hatása vagy megvonása nem okozhatja, feltételezhetjük, hogy a jelenség lelki eredetű. A tünetek kialakulásában azonban nem csupán az elfojtott érzelmek vagy konfliktusok játszanak szerepet, ennél egy sokkal komplexebb jelenségről van szó. A tünetek és az állapot kialakulását és fennállását befolyásolják a megismerési és gondolkodási folyamatok, az idegrendszerünk és a kultúránk is.

Egy brit pszichológus, Richard J. Brown szerint a megjelenő tünetet egy korábbi téves asszociáció alapján rosszul értelmezzük. Ez annyit jelent, hogy ha a szúró érzést vagy a bizsergést fájdalomként könyveltük el és később ezen téves értelmezést használjuk magyarázatként, könnyen lehet, hogy valóban fájdalomként éljük meg a tünetet. A jelenség kialakulásában közrejátszhat az idegrendszer és a stresszorokra választ adó agyi és testi rendszerek közötti hibás kommunikáció. Stresszhelyzet következtében testünkben citokinek (más néven jelzőmolekulák) szabadulnak fel, melyek a vészhelyzet lecsengése után is termelődhetnek. Jelenlétük testi (pl. fokozott fájdalomérzékenység, fejfájás) és pszichés (pl. levertség) tüneteket egyaránt produkálhat.

Mindezen felül kultúránk hatására elsajátítjuk a betegség és a betegszerep fogalmát. Az erre vonatkozó tudást észrevétlenül integráljuk és zsigerből alkalmazzuk. Így történhet meg, hogy egy, az ötvenes éveiben járó nő a hirtelen megjelenő hangulatingadozást és az álmatlanságot menopauzának címkézi, míg a húszas évei elején járó nő inkább a hétvégi búcsúztató bulira fogja. Ha felállították az öndiagnózist, a későbbi tüneteket is ennek megfelelően fogják értelmezni.

Érzéseink, gondolkodási folyamataink, tapasztalatunk és kultúránk egyaránt szerepet játszik a szomatikus tünetek megjelenésében.

Mit tehetünk, ha szomatizálunk?

Miután megnéztük, mi állhat a kialakult állapot hátterében, térjünk vissza a kezdetben bemutatott esethez. Gyomorgörcsök, periodikusan visszatérő fejfájás, felbőszült főnök és egy adag tanácstalanság a következő lépést illetően. Ilyen esetben mindenképpen szükséges a megfelelő pszichológus felkeresése, aki a tüneteket előidéző helyzetek megoldásában tud segíteni. Fontos, hogy tartsuk a kapcsolatot orvosunkkal, hiszen előfordulhat, hogy a kezdetben meg nem talált szervi problémáról kiderül, hogy mégis jelen van. Emellett a pszichológiai intervenció és a megfelelő betegedukáció nagymértékben képes csökkenteni vagy akár meg is szüntetni a tüneteket. A folyamat során kulcsfontosságú a megfelelő életvitel kialakítása és a tüneteket kialakító és fenntartó szokások, attitűdök és gondolatok újraértelmezése.

„A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek."
(Wass Albert)

Megelőzés a mindennapokban

Annak érdekében, hogy elkerüljük az érzelmi hatások fizikai megjelenését, az első és legfontosabb, hogy felismerjük és azonosítsuk érzéseinket. Tudatosítsuk azokat, éljük meg őket. Ha segít, akár le is írhatjuk, hogy később összevethessük fizikai tüneteinkkel. Egy intenzív, érzelmileg megterhelő, stresszes helyzetben szakítsunk időt néhány légzőgyakorlatra. Ez segít ellazulni és kordában tartani a szorongást.

Mivel a puszta lelki egészség nem garantálja a fizikai egészséget, a testmozgás elengedhetetlen mind a lelki mind a testi jóllét megtartásához. Habár önmagában a sport nem fogja megelőzni a szomatikus tünetek kialakulását, a közben felszabaduló neurokémiai anyagok növelik pszichés jóllétünket, így csökkentve a szomatizálás lehetőségét. A megfelelő alvás és pihenés is kulcsfontosságú szereppel bír egészségünk megőrzésében. Pihenéskor alkalmazzunk relaxációs technikákat, hallgassunk zenét. Amikor olyan zenét hallgatunk, amelyik tetszik, dopamintermelésünk nő, miközben testünk stresszmentesít. Apró mindennapi szokásaink hosszútávon jelentősen befolyásolják egészségünket. Ápoljuk a lelkünket és figyeljük a testünket, hiszen saját egészségünk a mi felelősségünk!