„A téma nagyon aktuális, mivel sajnálatos módon Magyarország vezet az egy főre jutó, új melldaganatos megbetegedések számában. A világban minden nyolcadik, hazánkban minden ötödik nő érintett ebben” – vezette be előadását Dr. Bányai Éva a XVI. Forum Humanum – Szegedi Pszichológiai Napok konferenciáján. A professzor asszony szívügyének érzi a melldaganatos nők gyógyítását, több mint tizenöt éves terápiás munkája során kizárólag rákos betegekkel foglalkozik. Mi történik a nőkkel hazánkban? Kik azok, akik megbetegszenek? Beletörődni vagy harcolni? Miért lehet a hipnózis a megfelelő válasz? Ezekre a kérdésekre kaptuk meg a választ az előadás során. Tudósításunk.
Ahhoz, hogy megértsük, a rákos megbetegedés milyen dinamikákat indít el pszichénkben, tudnunk kell, mi zajlik szervezetünkben. Előadónk elsőként felvilágosította hallgatóságát arról, mit is értünk neoplasma, hétköznapi nevén a rák megnevezése alatt. A jóindulatú neoplasmák nem terjednek ki a test más szerveire, csak akkor okozhatnak bajt, ha valamit nyomnak. A rosszindulatú neoplasmák más testrészeket is megtámadnak, olyan áttételeket elindítva, melyek már az életet veszélyeztetik.
Bányai Éva hangsúlyozta: Jelenleg hazánkban a rákot számos tévhit veszi körül. A hétköznapi ember vélekedése máig is az, hogy a rák egyenlő a halállal. De ez ma már nem igaz. A rákkal diagnosztizált emberek ötven százaléka nagy valószínűséggel még legalább öt évig élni fog, de bizonyos rákfajtáknál a hetvenöt százalékos vagy annál is jobb a túlélés is reális. Létezik egy tévhit, miszerint a rák egyfajta büntetés, ennek következtében a beteg önmagát kezdi el vádolni, úgy gondolva, hogy ez „a vesztesek nyavalyája”. Szégyenérzetet kelt a betegben, mely a társadalom reakciójából ered. „A rák nem fertőző betegség, ennek ellenére Magyarországon egy rákos embert nagy valószínűséggel kerül a társadalom” – nyilatkozta Bányai Éva. Sokszor még az ismerősök is kerülik a beteget, mondhatni kórós feszélyezettség övezi. A betegen a tehetetlenség érzése uralkodhat el, sokan titkolják és megkérik orvosukat, ne mondja el, ha rákjuk van.
Az ember mint egy rendszer komponense és alkotója
A tudomány a rák kialakulását ma már rendszerszemléletben vizsgálja. Nem egyetlen tényező ok-okozati összefüggését feltételezi, hanem cirkuláris okságot keresi. E szemlélet az embert egy rendszer részének, ugyanakkor annak alkotójának is tekinti. Ez a rák szempontjából azért válik jelentőssé, mert sokan csak passzív elszenvedőnek érzik magukat, viszont ezzel ellentétben sok dolgot tehetnek ellene. A megközelítés a jelenségeknek egy bio-pszicho-szociális modelljét támogatja, mely szerint egyrészt biológiai, másrészt pszichológiai rendszerek is vagyunk, részei a társadalomnak, szűkebb, tágabb közösségeknek.
Előadónk ismertette a rák kialakulásának fő tényezőit: egyoldalú hiánytáplálkozás, nagy mennyiségű zsírfogyasztás, élvezeti szerek, dohányzás, alkohol, vírusok, baktériumok és még további tényezőket is idesorolhatnánk. Ezekkel a tényezőkkel szinte mindannyian érintkezünk, így feltehetjük a kérdést: miért is nem leszünk rákosok? A választ a biológiai rendszerünk jól felépített immunrendszere jelenti. Mindannyiunkban keringenek rákos sejtek, mégsem betegszünk meg, mert az immunrendszer kivédi őket.
Bányai Éva röviden ismertette az immunrendszerünk felépülését: megkülönböztetett nem specifikus és specifikus típust, előbbi felel a rákos sejtek elpusztításáért, utóbbi pedig segíti a nem specifikus immunrendszer megfelelő működését. A rák kialakulásakor alulműködik immunrendszerünk, nem pusztítja el a kóros sejteket, így azok elszaporodnak.
De akkor mi okozhatja az immunrendszer leépülését? „Először is a stressz, ami nélkül nem tudunk élni” – válaszolta meg a professzor asszony. Olyan biológiai és fiziológiai folyamatokat indít el, melyek immunrendszerünk elnyomását okozzák. Többek között növeli az ösztrogén szintet, mely növeli a mellrák rizikóját, így annak hátterében, hogy Magyarországon ennyi daganatos nő él, a stressz állhat, méghozzá a túlzott stressz. A stressz mibenléte fontos tényező: a fizikai stressz, mint a futás, erősítheti immunrendszerünket. Azonban a legnagyobb gondot a krónikus társas stressz okozza, mely tartós immunrendszer gyengülést okoz. „így az, hogy Magyarországon ilyen rossz a helyzet, azt mutatja, hogy
a nők krónikus társas stressznek vannak kitéve, sajnos egyre inkább macsó országgá válunk.”
Kik azok, akik megbetegedhetnek?
Ha valakit fiatalon extrém stressz ér, traumatikus szituáció, biológiailag érzékenyebbé válhat arra, hogy későbbi stresszre zavart immunológiai működéssel reagáljon. Bányai Éva egy korábbi években hazánkban folytatott kutatás eredményeit ismertette hallgatóságával. Eszerint a rákbetegeknek, a szívinfarktuson átesettekkel ellentétben, alacsonyabb a kontrollérzésük, növekedésérzésük, magasabb szintű tehetetlenséget élnek át, túlzottan magas az empátiás készségük, mások iránt érzett tiszteletük, míg magas impulzuskontrollal, ingerlékenység gátlással jellemezhetők. Feltehetjük a kérdést: „Létezik-e rákra érzékenyítő személyiség”? Előadónk ismertette Lawrence LeShan úttörő munkásságát a témában, melynek köszönhetően az 1980-as években felvetették a C típusú – rákra érzékeny – személyiségtípust. A vizsgálatok szerint a rákbetegeknél csökkent az élet értelmébe vetett hit, jelen van a tehetetlenség érzése, a társas kapcsolatok számának csökkenése, egyfajta befelé fordulás, illetve a negatív érzelmek kifejezésének nehézsége.
Szintén hangsúlyt kapott Lydia Temoshok munkássága, aki egy tipikus, rákra érzékeny személyiségtípust állított fel. Jellemzői közé sorolta a szélsőséges alkalmazkodást másokhoz, egy olyan törekvést, hogy az illető mindenki kedvére tegyen, saját érdekeit háttérbe szorítva. Jellemző rá továbbá az indulatok elfojtása, az érzelmek kifejezésének nehézsége. Azonban fontos leszögezni, hogy ezeket a vizsgálatokat már diagnosztizált rákbetegekkel végezték, így el kell különíteni a rákdiagnózisra adott reakciókat a már előzetesen fennálló személyiségvonásoktól. Bányai Éva úgy fogalmazott: „Ha ezt megtesszük, számos negatív eredményt kapunk – nem ismerünk olyan kutatást, mely a hosszú éveken át tartó megfigyelés során összefüggést talált volna bármely személyiségvonás és a rák későbbi megjelenése között”.
Ám egy kivételt felmutathat a tudomány egy japán kutatás eredményében. A japán kultúrában ismert ikigai fogalmában rejlik a válasz, melynek jelentése: az élet értelme, az, amiért reggel felkelsz az ágyból, amely előre viszi az életed.
Ez a belső erő védőfaktorként szolgálhat a rákos megbetegedések ellen.
„Ma már árnyaltabban közelítjük meg a személyiség és a rák kapcsolatát, sokkal inkább a magatartás önszabályozásával való összefüggéseket keressük, mint például az optimizmussal való összefüggéseket” – jegyezte meg Bányai Éva. Saját pozitív hatékonyságunk megtapasztalása hangsúlyossá válik a betegség megelőzésében és a betegséggel való megküzdésben egyaránt.
A megküzdésben kiemelkedő szerepet tölt be a személyes spirituális fejlődés, az, hogy mit jelent a beteg számára a rák, milyen személyes jelentést kap. A személy bűntudatot átélve veszteségnek tekinti, vagy úgy fogja fel, mint kihívást, lehetőséget a tanulásra. Szintén sok szempontból kiemelt jelentőséget tulajdoníthatunk a társas támogatásnak. mely megnyugtatást, megbecsülést jelent, melynek következtében a személy önbizalma is nő, ami nélkülözhetetlen a gyógyuláshoz. „Ez a társas támogatás sajnos nem eléggé jelenik meg társadalmunkban” – hangsúlyozta ismét előadónk.
A kontrollált módosult tudatállapot hatásai
Bányai Éva tudományos munkája során a hipnózis központi szerepet töltött be, és alapkutatási tapasztalatai alapján azt javasolja, hogy a hipnózist érdemes felhasználni a rákkal való megküzdésben is. Egy beteg, aki megkapja rákról felállított diagnózisát, egy kontrollálatlan transz állapotba kerülhet. mely során mindennek a lehető legrosszabb jelentést tulajdonít, mindent magára vonatkoztat. Ám ezt egy kontrollált módosult tudatállapottal – hipnózissal – át lehet fordítani pozitívumba. Egy olyan pozitív dologba, hogy az illető ne ítéletként, hanem mint egy esélyt szemlélje betegségét. Esélyt arra, hogy változtasson életén. „Ez az esély azok számára is megragadható, akiknek túlélése már reménytelen. A kontrollált módosult tudatállapot egy olyan megoldást jelenthet, mely esélyt biztosíthat számukra, hogy életüket elrendezzék, méltósággal, emberként búcsúzzanak az élettől” – fejtette ki a hipnózis megküzdésben betöltött szerepét a professzor asszony. Ez azért válik lehetővé, mert hipnózis során a hipnotizőr és a hipnotizált között olyan szoros kapcsolat alakulhat ki, mely egyébként csak nagyon közeli kapcsolatok sajátossága, ezáltal pótolni lehet azt a hiányzó társas támogatást, melytől a társadalom sokszor megfosztja a beteget.
A közönségben felmerült a kérdés: Hogyan lehetne a társadalom rákbetegeket kiközösítő szemléletét formálni, felnyitni a szemeket? Bányai Éva válaszában egyrészt a széleskörű ismeretterjesztés szerepét hangsúlyozta, másrészt annak fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy meg kell teremteni a betegek lelki támogatásának szervezeti formáit az egészségügyi rendszeren belül, pszichológusoknak kell az onkológiai osztályokon segíteni a betegeket.
