Aki magában beszél, az nem normális. Vagy mégis? A mai álláspont szerint mindenki beszél magában, ha nem is állandóan, de néha-néha azért biztosan. Ezek a belső monológok a sportolók esetében a teljesítmény szolgálatába állíthatók. Érvényes találatot, sikeres szervát, gólt érhetnek, csak tudniuk kell, hogyan állítsák a szavak erejét maguk mellé.

Ha jól megfigyeljük, a sportközvetítéseken számos ilyen esettel találkozhatunk. „Gyerünk!”, „Meg tudod csinálni!” és ehhez hasonló mondatokat olvashatunk le a sportolók szájáról. A versenyhelyzetek kimenetelét sokszor egy-egy pillanat dönti el, ezért ezeknek kifejezetten fontos pszichológiai jelentőségük van. Kutatások eredményei és elemzések bizonyítják, hogy az ilyen kritikus momentumokban célszerű, ha a sportoló alkalmazza a belső beszéd technikáját.

De mi is ez valójában?

A self-talk, azaz belső beszéd vagy monológ a nyelvhasználat azon esete, amikor nyelvi formába öntve haladunk végig valamely gondolatsoron. Gondolatainkat általában akkor is megfogalmazzuk magunknak, ha azt hangosan, külső beszéd formájában nem szeretnénk kifejezni. Ez a fajta monológ nagyban eltér attól, amelyet másoknak szánunk. Egyedi és sokszor csak számunkra érthető rövidítéseket, jeleket és motívumokat tartalmaz, melyek nem feltétlenül követnek nyelvtani szabályokat.

Az egyik legfőbb, a mentális állapot javítására alkalmazott pszichológiai stratégia,

melynek három formáját különíthetjük el: a pozitív (motivációs), az oktató jellegű és a negatív belső beszédet.

A pozitív belső beszéd a motivációt, az energiát, az erőfeszítést és a pozitív attitűdöt hivatott növelni konkrét instrukciók nélkül, ezáltal pozitív érzelmi reakciókhoz vezet. Ide tartozik a „Maradj pozitív!”, a „Gyerünk!”, a „Meg tudod csinálni!” és az ezekhez hasonló mondatok.

Az oktató jellegű belső beszéd a sportolót arra készteti, hogy a technikai és specifikus cselekvéssorokra irányítsa a figyelmét, mely által nő a teljesítmény, és precízebb lesz a végrehajtás. Ilyen mondatok a „Labdát figyeld!” és a „Maradj egyensúlyban!” is.

A negatív belső beszéd legtöbbször akadályozza az optimális teljesítményt, nemkívánatos és káros érzelmi reakcióhoz vezet. Ez a fajta gondolatmenet inkább a sportoló szorongásszintjét növeli, valamint csökkenti az önbizalmát. Legtöbbször a következő mondatokban nyilvánul meg: „Nem vagy elég jó!”, „Nem tudod megcsinálni!”, „Ez túl nehéz neked!”, „Nem vagy rá képes!”.

Tommy Haas német teniszező azonban a negatív belső beszéddel is nyerni tudott a 2007-es Austral Open negyeddöntőjében. A meccset Nyikolaj Davigyenko ellen játszotta, ahol az első nyertes szett után a másodikat és a harmadikat is elvesztette. A játszma szünetében önmagát szidta, melynek érdekességét az adja, hogy hol első, hol második személyben beszélt. A jelenetet az alábbi videó mutatja be:

http://www.youtube.com/watch?v=8gQ2NhteF44

A belső monológ növeli a fizikai állóképességet, illetve mérhetően hat a sportoló teljesítményére, hiszen minden gondolatunkat érzelem és ebből származó fizikai reakció követi. Haas csavart egyet a monológján, pozitív belső beszéddé alakította azt, így sikerült megfordítania a meccset, és végül legyőzte ellenfelét.

Hogyan használjuk ezt a technikát a gyakorlatban?

A leghasznosabb belső beszéd az, amelyik tökéletesen illeszkedik a sportolóhoz. Éppen ezért érdemes nyomon követni gondolataink mintázatát.

  • Elevenítsük fel a saját sportolói sikereinket, kudarcainkat és jegyezzük le őket! Ezután próbáljunk meg visszaemlékezni arra, hogy mire gondoltunk ezek közben, és arra, hogyan éreztünk ezekben a pillanatokban! Ennek a feladatnak az a célja, hogy a pozitív belső beszéd összekapcsolódjon a győztes momentumokkal, a negatív monológ pedig a veszteséggel és a hibás cselekvéssorokkal.

  • A technika sikerességéhez nem szükségesek a pontos emlékképek, már a motívumok megtalálása is nagy segítség lehet.

  • A fokozott tudatosság érdekében célszerű, ha minden edzés és verseny után készítünk egy jegyzetet, melybe lejegyezzük mind a pozitív, mind a negatív gondolatainkat, és ezek hatását a teljesítményünkre.

Ahhoz, hogy a self-talk hatásos legyen, nem feltétlenül kell hangosan beszélnünk – elég, ha magunkban ismételgetjük a motiváló gondolatainkat. Az egyénre szabott belső beszéd jelentős teljesítmény-növekedést eredményezhet, ezért érdemes e technika begyakorlására is időt fordítani a sportolók mentális tréningjének folyamán. Dorothy Harris sportpszichológus így fogalmazott a téma kapcsán:

„Az egyetlen különbség a legjobb és a legrosszabb teljesítményünk között az, hogy miként beszélünk magunkhoz, és milyen hozzáállással viszonyulunk a dolgokhoz.”

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s