Az NB3-ból indulva jutott el lépésről-lépésre, a ranglétrát megmászva az NB1-ig és a válogatottig. A válogatottban 2 éve mutatkozott be. Most 23 évesen, 11 válogatott mérkőzéssel a háta mögött a védelem alappillérének számít és az EB-re készül. Hogyan jutott el idáig? Hogyan készül az EB-re? Miként dolgozta fel a kijutást? Van mellettük szakember, aki felkészíti őket a mentális kihívásokra? Lang Ádámmal beszélgettünk.

Szombaton még felkészülési mérkőzésen lépett pályára Németországban, ahol a magyar válogatott 2-0-ás vereséget szenvedett. Az első gólt Lang Ádám jegyzi. Elsőre furcsa lehet, ám nem elírás, egy beadást követően az ő lábáról került saját kapujába a labda. A vétlen szituációról, mérkőzésről és a kritikákról ezt mondta:

Nézd, az ilyen megesik. Az a baj ezzel, hogy a laikusok megítélik a teljesítményünket egy-egy megmozdulás után, és nem veszik figyelembe, hogy a mérkőzés döntő többségében maximális koncentráció mellett játszottunk az aktuális világbajnok ellen és helytálltunk. Ilyenkor máris jönnek a kritikus hangok, hogy a meccshiány miatt van és mindenki szakértőnek érzi magát.

Hogyan viszonyulsz ezekhez a kritikákhoz? 

Próbálom amennyire lehet kizárni őket. Tudom, kinek a véleménye számít, az ő tanácsukat meghallgatom. Meg persze én sem vagyok hülye, pontosan tudom, ha hibázom. Sokszor átpörgetem ezeket a jelenteket, hogyan lehetett volna másképp és jobban megoldani. Az a baj, hogy kritikát és romboló véleményt megfogalmazni mindig könnyebb, mint előállni valami hasznossal.

Hogyan készülsz a meccs előtt, használsz relaxációs technikákat? Van bármilyen rituáléd?

Nem kell semmi ilyen. Szerintem ezek csak mankók másoknak, nekem nincs szükségem rá. Jön a meccs, aztán játszani kell. Ennyi. Pont.

Akkor nem érzel magadon semmilyen extra nyomást meccsek előtt, amin esetleg csökkenteni kellene?

Ezek így jöttek maguktól. Volt drukk, izgultam. De úgy érzem, hogy szereztem annyi rutint és játszottam olyan meccseket, hogy jöhet bárki, bármilyen ellenfél, nincs mitől tartanom, nincs miért izgulnom. Nem az van a fejemben, hogy mekkora meccs vagy mekkora ellenfél. Tudom, mi a dolgom, mit kértek tőlem, mi a feladatom. Erre koncentrálok. De ez is olyan, hogy hiába készülsz fel valamire, a mérkőzésen teljesen váratlan szituációk is érhetnek. Folyamatos döntési helyzetek vannak, amikor csak magadra számíthatsz. Ilyenkor, ha azon gondolkozol, hol vagy, ki az ellenfél, akkor esélytelen, hogy jó döntést hozz.

Érzel bármilyen extra nyomást azzal kapcsolatban, hogy ilyen fiatalon kijutottál az Európa-bajnokságra?

Én szeretem az ilyen helyzeteket. Így van értelme. Pont emiatt a maximalista edzőket szeretem. Persze, néha zavar, mikor rosszul oldasz meg egy szituációt, és máris jön kívülről, hogy miért így vagy úgy csináltad. De ezeket úgy fogom fel, hogy mikor próbáljam meg, ha nem edzésen? Ez csapatjáték, el kell fogadni, hogy a hiba benne van, csak törekedni kell arra, hogy minél kevesebb legyen belőle és ha valaki más hibázik segíteni és megoldani helyette, mert lehet, hogy legközelebb ő lesz az, aki kijavítja az én hibám.

Edzéseken is előjönnek ezek a problémák? Egyáltalán, hogy érzed magad a válogatottban, befogadtak?

Persze, abszolút, teljes mértékben befogadtak. A pályán néha előjön, hogy „fiatal vagyok” és ezért nem oldottam meg úgy egy szituációt, ahogy ők gondolták, vagy jónak látták…

… pedig van az a mondás, hogy a kor nem érdem csak állapot…

Na igen, és sokszor a hibát annak tulajdonítják, hogy „be vagyok szarva”, „görcsös vagyok”. Holott semmi ilyen nincs, egész egyszerűen csak becsúszott egy hiba. Sőt, sokszor ezen idegesítem fel magam. De ezek csak a pályán jönnek elő néha-néha, viszont a pályán kívül és az öltözőben is bomba az összhang. Szerintem mindenki megtalálta mindenkivel a közös hangot.

12804681_1074911625906923_4547642278090800364_n
A munka mindig meghozza gyümölcsét.                                                                             Forrás: facebook.hu/LangAdam

Visszatérve az EB-re, hogyan készülsz, hogyan állsz hozzá? Hiszen egy jól sikerült Európa-bajnokság nagy kiugrási lehetőség.

Tisztában vagyok vele, hogy hatalmas lehetőség, mégsem ezzel foglalkozom.

Én csak meg akarom élni a pillanatot és élvezni, hogy ott vagyok. Tudom a képességeim, tudom a hiányosságaim, de tudom azt is, hogy hova juthatok és hogyan akarok odajutni.

Odateszem magam maximálisan és akkor minden rendben lesz. Ha esetleg nem jön össze, akkor sem fogok megtörni és a kardomba dőlni, hogy „jajj Istenem most mi lesz?”. Mi lenne? Dolgozom tovább. Egyébként, ebben látom a mentális felkészítés fontosságát. A kudarcok feldolgozásában és a kritikák kezelésében. Nem is felnőttkorban, hanem a gyerekeknél. Ha nem lennék ilyen típus, lehet, hogy sokszor feladtam volna. Szerencsés vagyok, mert engem a kudarc nem igazán zavar. Igazából nem is tudom, mi az. Olyan van, hogy valami éppen az adott pillanatban nem jön össze, de majd összejön máskor, csak tenni kell érte. Pontosan emiatt is tekintek úgy az EB-re, hogy csak élvezni akarom és nem arra figyelni hogy mit veszíthetek vagy nyerhetek. Mert előbb-utóbb sikerül minden, csak dolgozni kell érte. Meg különben is. Már nyertem vele, mindenki nyert vele. A játékosok, az edzők, a magyar emberek, mindenki.

Andreas Möller beszélt nektek arról, hogy mire számítsatok? Ő azért látott és megjárt már egy-két világversenyt.

Személy szerint, nekem nem kell, hogy elmondják, mi vár kinn. Én úgy érzem, tisztában vagyok vele. Látom a meccseket, tudom, hogy gyorsabban kell gondolkoznom, és nagyobb lesz az iram. A többivel meg nem szabad foglalkozni.

És mit gondolsz, tudna ebben segíteni egy szakember? Mellettetek egyébként van pszichológus?

Nincs mellettünk, de nem is nagyon akarok belefolyni a szakmai oldalába, hogy hol, vagy hogyan tudna segíteni, mert nem értek hozzá.

Most nem is erre gondoltam, hanem, hogy személy szerint neked miben tudna szerinted segíteni?

Igazából a nyűgöt, hogy teszteket töltsek ki, a hátam közepére sem kívánom. Viszont az érzelmi oldalon mindenkinek sokat tudna segíteni, szerintem. Mégis csak egy olyan ember, akinek bármit elmondhatsz, anélkül hogy leszólna vagy megszólna, és még segíteni is tud, hogyan gondolkozzak egy szituációról, hogyan fogjam fel, dolgozzam fel. Például, ha hibázol és elmegy rajtad egy meccs, azt nagyon nehéz feldolgozni. Hiába jó egy csapatközösség, mégis úgy érzi az ember, hogy ő a bűnbak. Főleg az emberek és a média körében. Ezért is becsülöm a Szalát (Szalai Ádám – a szerk.). A sok kritika ellenére csinálja, pedig nehéz lehet ezt feldolgozni és helyén kezelni. És a probléma, hogy gyakran

nem választják külön az embert, a játékostól.

Most talán egy másik oldaláról is megismerhetjük a válogatottat, hiszen június 9-én bemutatják a magyar válogatott elmúlt éveiről készült filmet. Ti ebből észrevetettek valamit?

Igazából diszkréten csinálták, és sok vizet nem zavart. Nekem sokszor fel sem tűnt.

Végül, mit vársz az Európa-bajnokságtól?

Úgy megyünk/megyek ki, hogy nincs vesztenivalónk. Már pedig, ha nincs vesztenivalónk, akkor nincs mitől félnünk. Az első meccseken dől el minden. Nagyon reménykedem a 4 pontban, abszolút nem lehetetlen, de ehhez egy nagyon jó rajt kell. A csapat egyben van, felkészültünk, a munka bennünk van, nincs más hátra, mint kitenni a pályára mindezt, és akkor kellemes meglepetéseket okozhatunk. Elvégre azt sem várta senki, hogy kijussunk az EB-re. Mégis megtettük. Hiszek a jó szereplésben, és abban, hogy sikerülhet. Nagyon ráférne az egész társadalomra.

Remélem tele lesznek a kocsmák, a kivetítők előtti terek és szurkolnak nekünk. Mi mindent megteszünk!