Megváltoztathatja-e a világot egy haldokló jegesmedve? – Az attitűdváltozás titkai

A National Geographic által lencsevégre kapott jegesmedve utolsó percei meghatották az egész világot – de vajon el is gondolkodtatták eléggé? A videó célja a figyelem felhívása a globális felmelegedés veszélyeire. Ám vajon célt érhetünk-e egy ilyen videóval, vagy a haldokló jegesmedve is csak egyike lesz az internet „hullócsillagainak”, és pár hónap múlva nem lesz nyoma az emlékezetünkben vagy a viselkedésünkben? 

Sajnos komoly problémát jelent a globális felmelegedés, nemcsak a természettudomány, de a pszichológia szempontjából is. Annak ellenére, hogy számtalan tanulmány egyértelműen kimutatta a felmelegedés káros hatásait, sőt, a kutatók többsége egyetért, hogy azt jórészt emberi tevékenység okozza, sokan egyáltalán nem hisznek a klímaváltozásban. De viselkedésesen még azoknál sem feltétlenül jelenik meg a bolygóért való aggodalom, akik tisztában vannak a felmelegedéssel, hiszen a környezettudatos élet sok erőfeszítést igényel.

A National Geographic nagyjából egy hónappal ezelőtt közzétett egy szívszorító videót, melyen egy jegesmedve utolsó pillanatait láthatjuk. Ezzel kívánták felhívni a figyelmet arra, hogy a felmelegedés milyen hatásokkal jár a tőlünk távoli helyeken is. Segíthet-e azonban egy ehhez hasonló videó a bolygónkért folytatott harcban?

Az attitűdök megváltoztatásának, azaz a meggyőzésnek alapvetően két útja lehetséges. Az egyik, az úgynevezett központi út, melyet más modellekben szisztematikus feldolgozásnak neveznek. A szisztematikus feldolgozás jobbára az érvek feldolgozását jelenti. Ez az út azonban csak akkor járható, ha odafigyelünk az üzenetre, megértjük és mindezek mellett is elfogadjuk azt. Mint sejthető, ez rengeteg kognitív erőfeszítésbe kerül, így csak akkor használjuk, hogyha kellően motiváltak vagyunk az ismereteink pontosítására, és elegendő kognitív kapacitással (például kellő figyelemmel) is rendelkezünk.

Ugyanakkor ha ez egyszer végbemegy, eredménye tartós lesz.

A globális felmelegedéssel kapcsolatban ezt az utat a számtalan mérés, tanulmány, tudományos bizonyíték jelentheti. A jegesmedvés videót szisztematikusan feldolgozva nem feltétlenül győződünk meg a klímaváltozás elleni harc fontosságáról, ahogy erről való aggályait Jeff W. Higdon biológus is kifejezte. Egy valamivel mélyebb végiggondolás során olyan kérdések vetődhetnek fel, hogy valóban a klímaváltozás okozta-e a medve halálát vagy megtörtént volna anélkül is? Sajnos jelen esetben a szisztematikus feldolgozás inkább a klímatagadók kezébe ad eszközt: mert habár tény és való, hogy egyre több jegesmedve pusztul és fog elpusztulni a változó éghajlat miatt, arra nincs bizonyíték, hogy a videón szereplő példány halála is ennek köszönhető. Valamint a képkockákon látható hómentességet is magyarázhatjuk a normális évszaki jelenségekkel. Így a klímatagadók könnyen a hazugság bélyegét süthetik azokra, akik kiállnak a videó mellett. Természetesen ha még mélyebbre ásunk, hamar olyan adatokra lelhetünk, melyek a globális felmelegedést bizonyítják, azonban a felvételből magából ezek nem derülnek ki, mint ahogy érvekkel sem szembesít minket.

Ezt a videót (és az ehhez hasonló internetes tartalmakat) sokkal valószínűbb, hogy felszínesen, heurisztikusan fogjuk feldolgozni. A közösségi médián böngészve eleve csökkentett a kognitív kapacitásunk: a ránk áramló tartalmak tömege megosztja a figyelmet. Ráadásul többségünknek a kellően mély tudása és személyes bevonódása sincs meg a globális felmelegedés igen komplex témájához – ezek a tényezők mind az alacsony feldolgozási motivációt, így a felszínes feldolgozást predikálják. Ez pedig rövidebb életű, kevésbé stabil attitűdváltozáshoz vezet. Az attitűdök eleve nem jósolják be száz százalékosan a viselkedésünket, az ilyen ingatagok pedig valószínűleg azonnal elhalnak, mihelyst kényelmesebb lesz autóba ülni, mint buszra szállni, vagy pálmazsírral készült terméket venni a környezetkímélőbb étel helyett.

Érzelmek hatása az attitűdváltozásra

A motiváció és a kognitív kapacitás mellett az érzelmek is szerephez juthatnak az attitűdváltozásban. A legbőségesebb szakirodalom a félelem hatásáról született. A politikai kampányokból jól ismerjük ezt az eszközt, mellyel széles tömegeket próbálnak meggyőzni – hatásos lehet-e ez a jegesmedvés videó esetében? Kutatások szerint a félelem hatása két dologtól függ: az érzelem intenzitásának erősségétől és a személyes érintettségünktől. Úgy tűnik, a túl erős és a túl gyenge félelem sem megfelelő a meggyőzéshez. Az előbbi védekező elkerülést vált ki a célközönségből, így jobban „megszűrik” az üzenetet. A gyenge félelem pedig egyszerűen nem elég figyelemfelkeltő. A jegesmedvés videó hatása ebben a tekintetben egyéntől függő, de mivel a személyes érintettség nem szembeszökő ebben az esetben, valószínű, hogy nem a félelem lesz az, ami rávesz minket a környezetbarát viselkedésre. Sokkal valószínűbb, hogy a szomorúság, sajnálat és a bűntudat lesz az esetleges attitűdváltozás kulcsa.

Robin L. Nabi szerint ebben kulcsfontosságú, hogy milyen érzelmet vált ki belőlünk az üzenet, s  hogy kínál-e megoldást, ami segít az adott érzelem beteljesítésében – így a szomorúság, sajnálat esetén ad-e javaslatot vigasz találására, bűntudat esetén jóvátételre. Nabi szerint felszínes feldolgozás során (mely a mi esetünkben igen valószínű) az üzenet célba érése ettől a tényezőtől függ a leginkább. Az, hogy ki mennyire értékeli úgy, hogy az ő hozzájárulása segít megakadályozni a klímaváltozást, természetesen megint csak egyénfüggő. Azonban komplex jelenségről lévén szó, a mi személyes hozzájárulásunk keveset tesz hozzá közvetlenül a jegesmedvék életminőségének javulásához, így valószínűleg

kevés ember attitűdje változik majd meg tartósan a videó hatására.

Ugyanakkor a videó alkalmat teremtett arra, hogy beszéljünk a klímaváltozásról, tudatosítsuk azt. A viselkedésváltozások fontos eleme a tudatosság. Így ha képesek vagyunk tudatosan állni a kérdéshez, az érzelmi hatások mellett – vagy azoktól függetlenül –, egy környezettudatosabb életvitelt teremthetünk meg magunknak – akár újévi fogadalomként is.