„Mennyi téglát viszünk magunkkal, amitől nem vagyunk boldogok?”– tudósítás Limpár Imre előadásáról

Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus és tréner, aki A siker tervezhető című, karriermenedzsmenttel foglalkozó könyvével vált közismertté. A témában korábban interjút adott nekünk és előadást is tartott nálunk, melyről itt és itt olvashatnak. Az első őszi Pszicho-Kávéházunkon viszont a Transzgenerációs Téglák felismeréséről és a feldolgozásukról beszélt, erről lesz szó a továbbiakban. Többek között arra is fény derül, miért tanácsolja az előadó, hogy fényes nappal egy csomag harminckettes vécépapír-gurigával járkáljunk fel-alá a Váci utcán. Érdemes velünk tartani!

A Transzgenerációs Téglák (a továbbiakban TT-k) tulajdonképpen szülőktől kapott üzenetek rendszere, ami alapján döntést hozunk önmagunkra, a világra és a kapcsolatainkra vonatkozóan. A TT-k életigazságoknak tűnhetnek. Mi magyarok tudjuk például, hogy az élet kegyetlen, küzdeni kell érte, hiszen szüleink azt mondják: „Fiam, sorsod borsod”. Nagyon fontosak ezek az üzenetek.

Ha a szülők azt mondják ugyanis, hogy az élet fekete-fehér, akkor nem fogunk színeket használni.

Jó példa erre annak az egyetemista fiúnak az esete, aki összejön egy lánnyal. A kapcsolat jól kezdődik, de a fiú TT-je az, hogy ne bízzon a nőkben. Ekkor a tudattalan tartalom feltörésekor elkezdi keresni a nőben azt, ami nem jó. Az tűnik majd igaznak, ha küzdelmes lesz a kapcsolat. Így válhat önbeteljesítő jóslattá a családból hozott üzenet.

Amíg nem ismerjük fel a TT-inket, addig ugyanazokat a pszichés köröket fogjuk futni, ugyanolyan kapcsolatokba kerülünk és ugyanolyan anyagi döntéseket hozunk majd. Ehhez három kérdésre kell válaszolnunk:

1. Milyen TT-im vannak?

2. Milyen területekre vonatkoznak?

3. Mit kéne velük kezdeni?

Limpár Imre szerint az a legjobb, ha leülünk egy üres papírlappal és elmerengünk a következőkön, majd megválaszoljuk őket. Például: „Apám szerint az élet…” A szakpszichológus egyik saját TT-je ugyanis az apjától ered: „Amennyit alszol, annyit nem élsz”. Ez volt az az üzenet, ami miatt jelenleg időgazdálkodással foglalkozik, maximalizmusa forrásaként is ezt jelöli meg. Ilyen további elvek, melyeket érdemes átgondolni: „Anyám szerint az élet…”, „A családom mit mond az életről?”, „Milyen egy rendes ember az én családomban? Mennyire múlom alul ezt a rendes embert? Mennyire érzem magam frusztráltnak emiatt?”

Példa erre az az alkalmazott, aki heti tizenöt óra munkával jól keres, de a családjában az a rendes ember, aki heti negyvenet dolgozik. Hiába áll minden erőforrás a rendelkezésére, bűntudata lesz.

„Nem tehetem meg, hogy…” A párkapcsolatban, a szakmában, az életben mit nem tehetek meg? Például nem tehetem meg, hogy a villamoson meztelenül szaladgálok. Ezt a legtöbben így gondoljuk. Ugyanakkor olyan dolgok is a papírra kerülhetnek, amin meglepődünk. Ezeken kell elgondolkodni. Érdemes utánaolvasni az asszertív jogainknak, hogy tisztában legyünk azzal, mekkora szabadságunk is van valójában.

Fontos azt is átgondolni, hogy mi számít luxusnak a családunkban? Ezek a pénzügyi TT-k. Például ha a TT az, hogy „Fajlagosan érje meg”, akkor ennek az a következménye, hogy mindent, ami akciós, megveszünk, akkor is, ha költhetnénk többet. A nagy költésektől az ilyen TT-vel rendelkező embernek bűntudata lesz, még ha jól is keres. Ebből látszik, hogy a TT tudattalan és irracionális.

Egy feladat bátraknak, amit érdemes lehet kipróbálni: Sétálj egy forgalmas budapesti utcán, kezedben egy csomag harminckettes vécépapír-gurigával. Milyen érzések jönnek elő belőled eközben?

Milyen Transzgenerációs Téglák léteznek?

Az előadó a TT-k tipológiáját létező üzenetek alapján osztályozta, összegyűjtve az egyes emberek TT mondatait. A családi üzeneteket e-mailben tudták beküldeni a TT@limpar.com e-mailcímre, ezt olvasóink akár ma is megtehetik!

A beérkezett TT-k alapján a következő kategóriák kristályosodtak ki:

1. Generális jó tanácsok, melyek általában iránymutatások. Például: „Első a kötelesség”. Ez a TT jó irányt szab, ám ha túlburjánzik, nem lesz szabadidő. Tudni kell nemet is mondani a kötelességekre.
2. Jóslatok, például: „Ha nem tanulsz, olyan gazember leszel, mint az alkoholista apád.”, „Ha érzékeny vagy, semmire sem viszed”. Ezek általában önbeteljesítő hatással vannak ránk.

Vannak negatív és pozitív, valamint ártatlan üzenetek is. Egy szakításnál például negatív TT lehet a „Ne bízz senkiben, légy résen, látod, hogy ez lesz.”, és pozitív TT lehet a „Minden éremnek két oldala van”. Egy pozitív üzenetnek lehet árnyoldala is, például az „Amit tanulsz, azt magadnak tanulod.” TT egy üzletembernél bűntudatot kelthet. Limpár Imre saját példája az ártatlan TT-re a következő: „Élj úgy, hogy fölötted csak a Jóisten lakjon”. Ennek következménye az életében az, hogy jelenleg nincs főnöke, és amikor volt, menekülni akart abból a szituációból.

A TT-kkel azért érdemes foglalkozni, mert kihatnak a jelenre, ezáltal behatárolják a jövőnket is.

Edison például, ha megkapta volna azt a TT-t, hogy „Nem kell erőltetni”, akkor a 11420. próbálkozásáig soha nem jutott volna el kísérletezései során.

Limpár Imre úgy véli, a jövőbe kell tekinteni. Először célokat kell kijelölni, aztán a hajót vízre engedni, de a tégláinkat ne vigyük magunkkal. A komplex TT-t terápiával lehet feltárni a legjobban.

Felmerülő kérdések

Az előadáson rendhagyóan kérdéseket is fel lehetett tenni. Ezek között az egyik a családállításhoz kapcsolódott. Limpár Imre szerint ennél a módszernél az a fontos, hogy ki tartja. Problematikus, hogy ha egy délutános a családállítás. Ilyen esetben csak felpiszkál valamit, de a résztvevő nem dolgozza fel. Az előadó a pszichodrámát ajánlja, mivel az egy olyan folyamat, ahol a felpiszkált dühöt át lehet dolgozni.

Egy másik kérdés a TT-kre vonatkozott, pontosabban a verbális jellegükre. Vajon csak szavakkal adhatók át ezek a téglák? Limpár Imre szerint a közös figyelmi viselkedésben is átruházhatók minták. Például nem mindegy, hogy anyu fél a kutyáktól vagy szereti őket, mert én ezt látom az arcán, és átveszem ezt a viselkedést. Ezen kívül kiemelendő, hogy nem csak a szülők adhatják át az üzeneteket. Más kvázitekintélyek, iránymutatók is adhatnak TT-t. Ha egyszer hangzott el egy mondat, nem válhat TT-vé, de ha már ott volt nonverbálisan is korábban, akkor igen.

Felmerült az is, hogy a szülőkkel lehet-e úgy beszélni erről, hogy ne támadásként éljék meg. Lehet, de legyen az a cél, hogy kiállok magamért, elmondom, ami bánt. Előfordulhat, hogy a szülő nem fog változtatni, nem érti meg, és ezt el kell fogadni. A szüleinkkel TT okozta sérelmeinkről érdemes külön-külön elbeszélgetni.

Limpár Imre szülei a maximalizmus TT-jét hagyták örökségül, amit terápiában dolgozott meg. Ezenkívül egy „Halandó vagy.” mottóval emlékezteti magát nap mint nap arra, hogy joga van hibázni. Visszakanyarodva A siker tervezhető című könyv témájához, elmondhatjuk, hogy a siker nem csak rajtunk múlik. Benne vagyunk egy olyan szociokulturális térben, a családban, ami befolyásol minket a TT-kkel. Ha megdolgozzuk ezeket,

olyan életet élhetünk, amilyet élni szeretnénk, életstílus és életritmus mentén. Ez az igazi siker.

Az előadónak TT témában egy év múlva jelenik meg könyve.

Összességében a TT-k megtalálásával közelebb kerülhetünk döntéseink megértéséhez, és végső soron önmagunkhoz. A TT-k ott vannak a párkapcsolatainkban, materiális vonatkozásokban, jó tanácsként, és „tudd a helyed a világban” szentenciaként. Fontos leszögezni, hogy a TT keresés nem vádkeresés. A szüleink nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk, de meg kell dolgozni a TT-ket. Azt is megtanulhatjuk ilyen módon, hogy milyen szülők szeretnénk lenni, s noha tudatosan nem választhatunk TT-t, törekedhetünk építő üzenetek átadására.