Mi vár a sportolókra a komfortzónájukon kívül? – Légiósok és élményeik

A hazai sportéletben gyakran találkozunk külföldi sportolókkal, akik csapatsportok esetében általában meghatározó szerepet töltenek be az egyesületben. Szerencsére a fordított esetre is látunk példát, hiszen számos olyan sportolónk van, aki külföldi ligába szerződött. A légiósoknak nincs könnyű dolguk, hiszen a teljesítménynyomás mellett a beilleszkedés és az alkalmazkodás is központi kérdéssé válik. Cikkünkből kiderül, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a sportolóknak, és hogy miként tudják ezeket a leghatékonyabban legyőzni.

Vannak olyan sportágak, ahol több légióssal is találkozhatunk. A magyar kosárlabdában például korlátozzák az egy csapatba szerződő külföldiek számát, maximum öt más nemzetiségű játékos lehet a keretben. A kézilabda esetén más a helyzet: Veszprémben és Szegeden is tizenhárom légiós játszik. Sokáig azonban nem marad így, a kézilabda szövetség fokozatosan szigorít a légiós szabályokon.

A jelenség másik oldaláról se feledkezzünk meg! Szinte minden sportbarátnak eszébe juthat ilyenkor egy-egy magyar játékos, aki európai, sőt akár amerikai ligákban játszik. Említhetjük itt Nagy László kézilabdázót, aki több éven keresztül légióskodott Barcelonában, vagy gondolhatunk például Hanga Ádám kosárlabdázóra, aki eddig a spanyol Baskonia csapatát erősítette, pár hete pedig megkezdte szenzonját Európa egyik legjobb csapatában, az FC Barcelona Lassa-ban. A kosárlabdánál maradva, kinek ne jutna eszébe Dávid Kornél, aki egyetlen magyarként fordult meg az amerikai kosárlabda ligában, az NBA-ben.

Ezek a sportolók nem véletlenül jutottak idáig, kiemelkedő teljesítményüknek, alázatosságuknak és kitartásuknak köszönhetően már több akadályt sikeresen legyőztek. Ám nem ér véget a kihívások sora, a légiós szerep is tartogat megoldandó problémákat, feladatokat: a sportolót egy új ország, kultúra és nyelv fogadja, távol a családjától, barátaitól. Ez alapvetően nehéz szituáció, melyben gyakran jelenik meg erőteljes honvágy. Mindehhez hozzáadódnak a szervezeti és versenyhelyzethez kapcsolódó stresszorok, mint például az újfajta, kemény edzések, a versengés megemelkedett szintje, vagy az egyesülettől, edzőktől, sőt még a szurkolók felől érkező teljesítménynyomás is.

Ahhoz, hogy új csapatukban is sikeresen tudjanak működni, a sportolóknak alkalmazkodniuk kell a fennálló helyzethez. Susan T. Fiske szociálpszichológus definiálja az adaptációt, mint jelentős eseményekre és ismeretlen stresszorokra adott fiziológiai és pszichológiai választ, mely során a személynek

aktív erőfeszítést kell tennie annak érdekében, hogy visszaállítsa életének addigi egyensúlyát.

Az adaptáció kiindulópontja általában egy jelentős életesemény – sportolóknál ilyen például a külföldi csapathoz történő igazolás, ami aztán a megoldás iránti vágy megjelenésével megy át az alkalmazkodás folyamatába.

Kezdeti nehézségek

Dr. Robert Schinke kanadai kutató munkatársaival egy longitudinális kutatásban arra tettek kísérletet, hogy felmérjék, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a külföldre került sportolóknak az első évükben. Három olyan területet azonosítottak, melyeken meg kell küzdeniük a sikeres alkalmazkodásért.

1. Új közösségben

   A kutatás szerint egy új közösségben a családtól, barátoktól való távollét legfőképpen az első 6-8 hétben megterhelő, ami gyakran magánnyal, honvággyal társul. Szerencsére manapság ez könnyen áthidalható, ebben a speciális helyzetben a közösségi média platformjai nagy segítséget tudnak nyújtani a magánnyal való megküzdésben. Nemcsak a szeretteiktől való földrajzi távolság, de a környezettől való szociális távolság is megnövekszik, amikor a sportoló egy új helyre, új közegbe költözik. Ismeretlenként érkezik, ami a korai időszakban kimondottan hangsúlyos lehet. A sportoló akkor még kevés társas kapcsolattal rendelkezik, sőt a helyi élet ritmusa, praktikái is ismeretlenek számára: a vásárlás, a közlekedés például azon területek közé tartozik, amik szintén megismerést és alkalmazkodást igényelnek.

2. Új kultúrában – a sporton kívül

   A kulturális nehézségek legkritikusabb pontja a nyelv. A kommunikáció folyamatos kihívást jelenthet a sportolóknak, akik gyakran számolnak be arról, hogy emiatt frusztráltak. Nyilvánvalóan, ha a sportoló nem beszéli a helyi nyelvet, egyértelmű a helyzet, de akkor is előfordulhatnak súrlódások, ha van közös nyelv: a helyi szlengekkel, akár a sportághoz kapcsolódó szakkifejezésekkel nincs mindig tisztában a sportoló. A nyelvi nehézségek mellett az egyéb szociális normabeli különbségek is okozhatnak kellemetlenségeket: ha például eltérő a két kultúrában a beszélgetés közben kialakított személyközi távolság, és azok más-más jelentéssel bírnak az adott személyek számára.

3. Sportkontextusban

   A kutatásokból az derül ki, hogy a külföldi csapatba érkező sportolók a fizikai terhelés intenzitását magasabbnak, az edzéseket általánosságban is keményebbnek értékelik. A sportolónak ugyancsak alkalmazkodnia kell ahhoz a felálláshoz, hogy míg otthon mindenki ismerte, elismerte és sztárként ünnepelte, az új csapatában még kevésbé ismerik, sőt az új szabályokhoz, a sporttársaihoz, a kevesebb játékidőhöz vagy a más játékfelfogáshoz is hozzá kell szoknia.

Nem tart örökké

Az akadályok sikeres leküzdéséhez Fiske öt területet emel ki: a megértést, a valahova tartozást, a bizalmat, a kontrollt és az önfejlesztést.

1. A sikeres beilleszkedés érdekében a sportolónak meg kell értenie azt a kultúrát, ahova érkezik, és azt, hogyan működik az ottani közösség. Ehhez türelemre és a megbocsátás képességére van szükség.
2. Ugyancsak megkönnyítheti a beilleszkedést, ha van olyan személy az egyesületben – sportpszichológus, edző, egy kijelölt játékos –, akire számíthat, ha segítségre van szüksége.
3. A bizalom és az elköteleződés a csapatkohézió egyik alapvető eleme. Ennek kialakulásához hozzájárul, ha mindkét felet nyitottság jellemzi, és hajlandóak kifejezni érzéseiket, gondolataikat.
4. Elengedhetetlen mindezek kontrollálása, ami ebben a helyzetben azt jelenti, hogy a sportoló aktívan és asszertíven tesz azért, hogy sikerüljön beilleszkednie.
5. Az intraperszonális jellemzők mellett pedig fontos lehet, ha a sportoló néhány, az adott kultúrához hozzátartozó készséget is magáévá tesz: például megtanulja a nyelvet vagy elsajátít néhány kulturális szokást, gyakorlatot.

Ahhoz, hogy egy játékos külföldre szerződjön, kétségkívül nagy bátorság szükséges, de ez – ahogy láthatjuk – csak a nulladik lépés. A sikeres alkalmazkodáshoz és beilleszkedéshez kulcsfontosságú az aktív, nyitott attitűd: természetesen nemcsak a sportoló, hanem ugyanúgy a csapattársak, edzők és más egyesületi szakember részéről is. Hiszen ez az egyén és a csapat érdeke is, sőt – a siker kulcsa lehet!