Nagy sikert aratott a 2005-ben berobbanó ,,A hivatal”, eredeti címén ,,The Office” című sorozat. A főszereplő Michael Scott, egy papírvállalat (Dunder Mifflin) kisvárosi regionális menedzsere, aki felettébb megosztó érzéseket keltett nézők millióiban. A rossz főnök karikatúrájává vált figura a már-már toxikus vezetést és munkahelyi légkört testesíti meg. Nézzük is meg, hogy miért! 

A sorozatról dióhéjban

,,A hivatal” című sorozat gyakran fájdalmas angol humorral mutatja be egy kisvárosi papírértékesítéssel foglalkozó iroda mindennapjait. Michael, a menedzser a munkaideje nagy részét azzal tölti, hogy mesteri szinten inzultálja a beosztottjait. Láthatunk itt mindent: rasszizmust, szexizmust, az intelligencia és az irónia teljes hiányát, melyeket  Michael karaktere testesít meg. Egyébként nemcsak ő, de a sorozat összes szereplője is egy-egy negatív emberi jellem túlrajzolt karikatúrái, így ilyen szemmel is érdemes nézni az epizódokat. 

A sorozat összes szereplője egy negatív emberi jellem túlrajzolt figurája, mely pszichológus szemmel is értékelhető.

Michael Scott, mint a toxikus vezetés mintapéldánya

Michaelt a szó minden értelmében toxikus vezetőnek tekinthetjük, de azért nézzük meg, hogy mit jelent maga a kifejezés. A toxikus jelzőt olyan vezetőkre használjuk, akik a mindennapokban diszfunkcionálisan működnek, emellett a magatartásuk romboló hatással bír a beosztottjaikra, rosszabb esetben akár az egész szervezetre nézve.

A munkavállalók számára ez azért nagy probléma, mert a munkafeladataikkal járó rendszeres stressz mellett még a főnökkel való konfliktusaik során is nehézségeket és kellemetlenségeket kell átélniük. Ezek a vezetők kiválthatják az elköteleződés és a motiváció teljes hiányát a beosztottjaikban. Tekintsük meg Michael viselkedéses jegyein keresztül, hogy mitől lehet egy felettes igazán toxikus.

1. Nagymértékű figyeleméhség és az empátia teljes hiánya

Michael éhezi a reflektorfényt, mely néhány monológból következtetve a gyerekkorára vezethető vissza, amikor nem kapta meg a szüleitől a kellő mennyiségű figyelmet. A figyelem iránti nagymértékű igénye egy szülinapi epizódban mutatkozik meg legmarkánsabban. Ebben a részben Michaelnek születésnapja van, melyet már nagyon vár és alapvetőnek veszi, hogy a beosztottjai hatalmas meglepetéssel és lelkesedéssel várják majd a jeles napon. Ezzel szemben az egyik munkatárs, Kevin egy fontos orvosi hívást vár, mely érthetően teljesen elveszi a figyelmét az ünneplésről, a kollégáival egyetemben.  Ezt Michael iszonyatosan nehezen viseli, emellett tudja ugyan, hogy a társadalmi elvárások szerint együttérzést kell mutatnia, de valójában jobban sajnálja önmagát, mint Kevint.

Ez a fiktív epizód akár a való életben is megtörténhetne, így fontos tudatosítanunk, hogy miért is rettentő káros ez. Egy menedzser egy csapatot minden értelemben „menedzsel”, azaz ő az a személy, aki összefogja őket, megszervezi a munkafeladataikat, és mindeközben személyesen is ismernie és foglalkoznia kell a beosztottjaival. Ha tehát egy valós helyzetben a vezető nem tud empatikusan fellépni és nem képes fontossági sorrendet szabni a saját sértettsége és egy munkatársával történő érzelmileg megterhelő helyzet között, akkor érdemes lehet egy magasabb empátia szinten lévő menedzsert alkalmazni.

Michael bármit megtenne, hogy a reflektorfényben lehessen.

2. Nem vállalja a döntés felelősségét

Vezetőnek lenni néha azt jelenti, hogy olyan döntéseket kell meghoznunk, melyek kellemetlenséget okoznak számunkra. Így volt ez a sorozatban is, amikor Michael megkapta a feletteseitől szóló utasítást, miszerint létszámcsökkentés lép életbe, és ki kell rúgnia valakit. Ebben a bizonyos epizódban Michael nagyon rosszul érezte magát, hiszen szíve szerint senkit nem akart elbocsátani, egész nap húzta-halasztotta a súlyos feladatot. Végül rászánta magát a döntésre és behívta a legidősebb munkatársat, Creedet, hogy közölje vele a tényállást. Alapvetően hibás volt a döntés is, hiszen nem az életkor, hanem a teljesítmény alapján érdemes egy ilyen helyzetet kezelni. Creednek viszont egyáltalán nem állt szándékában elmenni, meggyőzte hát Michaelt, hogy egy másik kollégát rúgjon ki, amit ő aztán örömmel meg is tett.

Álljunk meg itt egy szóra! Ha ez a valóságban történne, akkor a főnöknek, miután már meghozott egy ilyen nehéz döntést, ragaszkodnia kell ahhoz! Nem hozhat több embert ilyen kellemetlen helyzetbe, ráadásul ezt neki és nem másnak, adott esetben az elbocsátásra váró kollégának kellene eldöntenie. Arról nem is beszélve, hogy a határozatlansága vezetőként teljesen hiteltelenné teheti a beosztottjai előtt.

Vezetőként képesnek kell lennünk, hogy felvállaljuk a kellemetlen döntések meghozását is.

3. Nem tudja szétválasztani a munkát a magánélettől

A sorozatot nézve gyakran érzékelhetjük, hogy Michael úgy tekint a saját csapatára, mintha a gyermekei, de legalábbis a családtagjai lennének. Kezdetben azt is megtudhatjuk, hogy egyedül él és nincs sok barátja. Emiatt tehát úgy viselkedik a beosztottjaival, mintha minden joga meglenne ahhoz, hogy a legprivátabb és a legintimebb dolgokat is megtudja róluk. Egyáltalán nem érzékeli a határokat, miközben kellemetlen kérdések tömkelegével bombázza a munkatársakat a párkapcsolataikról, a terhességükről vagy akár a szexuális életükről. Ezt a valóságban is nehéz lenne munkavállalóként kezelni, hiszen nehéz megtalálni az udvarias módját az ilyen kérdések visszautasításának. 

De hogyan viselkedjünk egy toxikus vezetővel?

Láthattuk tehát, hogy Michael szépen felsorakoztatja a kellemetlen magatartásmódok tárházát a szervezeti környezetben. Azt szokták mondani, hogy minden viccnek a fele igaz és valóban, lehet, hogy már mi is találkoztunk egy Michaelhöz hasonló vezetővel. De hogyan kell kezelnünk ezeket a sokszor kínos szituációkat? Milyen stratégiát alkalmazzunk?

Egy kutatás 76 munkavállalót kérdezett meg arról, hogy milyen megküzdési módokat alkalmaznak a saját feletteseik kezelésére. Felmerült a társas támogatás keresése, azaz amikor egy nehéz helyzetben vagyunk, akkor vagy azért, hogy kiventilláljuk az érzelmeinket, vagy esetleg tanácsot kérve elmeséljük a velünk történt kellemetlenséget a hozzánk legközelebb álló családtagjainknak vagy barátainknak.

A nem kívánt személy, azaz a főnökünk elkerülése is a válaszok között volt, vagyis sokszor arra is van lehetőségünk, hogy mozogjunk a szervezeten belül, és pozíciót váltsunk egy érettebb vezető reményében. De lehetséges megoldás lehet az is, hogy felmondunk a cégnél egy jobb lehetőség után kutatva. A fiatal munkavállalók generációjának hitvallása ugyanis az, hogy nem kell "megöregednünk" az első munkahelyünkön, ha nem vagyunk elégedettek (és sem mi, sem a feletteseink nem tudnak változtatni ezen), akkor bátran kiléphetünk.

Ésszerű határok között, de mindenkinek, aki nehéz helyzetben van a munkahelyén érdemes lehet ezt a tanácsot megfogadnia. Persze nemcsak ez a két megoldás létezik, megpróbálhatunk beszélni konkrétan a vezetőnkkel, de ha ez nem megy, akár a HR felé is fordulhatunk segítségért. Bármilyen módot választunk annyi biztos, hogy nem kell elviselnünk egy számunkra toxikus viselkedést a felettesünktől.

Végignéztük Michael karakterén keresztül, hogy milyen is lehet egy toxikus vezető. Arra is láttunk példákat, hogy hogyan érdemes kezelni az ilyen főnököket. A sorozat természetesen nem a komoly, hanem a komikus oldaláról fogja meg a munkahelyi szituációkat, viszont bátran ajánljuk mindenkinek, aki szereti a fájdalmasan jó poénokat!

Lipman-Blumen, J. (2010). Toxic Leadership: A Conceptual Framework. In Bournois, F., Duval-Hamel J., Roussillon, S., Scaringella J. L. (eds), Handbook of Top Management Teams. Palgrave Macmillan, London.

Webster, V., Brough, P., & Daly, K. (2016). Fight, Flight or Freeze: Common Responses for Follower Coping with Toxic Leadership. Stress and Health, 32(4), 346-354.

Felhasznált képek:

https://www.imdb.com/title/tt0386676/mediaindex?page=1&ref_=ttmi_mi_sm