Mickey egér átalakulása – evolúciós pszichológia a Disney Stúdióban

Walt Disney egyik legismertebb karaktere, Mickey egér idén ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Az idő vasfoga viszont nem hagyta nyomát vonásain, sőt mintha inkább fiatalabbnak tűnne, mint a kezdeti időkben. Miről mesél nekünk Mickey egér szokatlan evolúciója? Miért változott meg külseje és jellemvonásai az évek alatt, és mit tudhatunk meg ezen keresztül saját fejlődésünkről és érzelemvilágunkról? Cikkünk Mickey példáján keresztül mutatja be a biológiai fejlődésünk bizonyos pszichológiai vetületeit.

Mickey egér a világ egyik leghíresebb rajzfilmfigurája, amelyet a The Walt Disney Company filmjei tettek igazán ismertté. Sokak szerint mára már az amerikai kultúra jelképének számít, majdnem annyira ismert szimbólummá vált, mint az amerikai zászló. A rajzfilmfigurák általában kortalanok, Mickey egér azonban sokat változott az elmúlt kilencven év során, egészen szokatlan módon.

Mickey egér fiatalkora

Mickey egér természete ifjú korában korántsem hasonlított a mai vidám és kedves alakjára. Ifjúsága meglehetősen viharos volt. Első, 1928-ban bemutatott Gőzhajós Vili című filmjében még féktelen, enyhén szadisztikus vonásokat mutatott. Ebben a rajzfilmben Mickey és Minnie püföli, szorongatja és gyötri a hajón lévő állatokat, hogy azok hangszerként szolgáljanak. Jól megszorongatják a kacsát, hogy hápogjon, rángatják a macska farkát, hogy nyávogjon, miközben ütik a tehén fogait, mint egy xilofont. Az a Mickey egér, aki a húszas évek végén befutott, közel sem volt az a jó magaviseletű figura, akinek ma ismerjük. Csintalan és szemtelen volt, sőt egy adag kegyetlenség sem hiányzott belőle. Korai jelleme ma már meglehetősen gonosznak tűnhet.

https://www.youtube.com/watch?v=BBgghnQF6E4

Christopher Finch, a The Art of Walt Disney: From Mickey Mouse to the Magic Kingdoms című könyv szerzője a következőképpen fogalmazta meg a történteket: Mickey jóformán nemzeti szimbólummá vált, és ezután már elvárták tőle, hogy rendesen viselkedjen. Ha egyszer-egyszer kirúgna a hámból, akkor hamarosan reklamáló levelek érkeznének a stúdióba, így aztán az erényes ember szerepébe kényszerült a nemzet egere. Tehát Mickey egér jelleme és külseje is nagy változáson ment át az elmúlt évtizedek során.

Mi a közös Mickey egérben és az emberiségben?

Ahogyan Mickey egér személyisége lágyabbá vált, úgy változott a megjelenése is. A küllemében bekövetkezett változások apránként történtek, azonban mind egy irányba mutattak. Nem tudni, hogy a Disney-művészek tisztában voltak-e a változtatások természetével, de tulajdonképpen egyre fiatalabbá tették Mickey egeret, megjelenése egyre szelídebb és ártatlanabb lett. Ha evolúciós szempontból tekintünk erre az átalakulásra, akkor a neoténia jellemzőire ismerhetünk rá. A neoténia azt a jelenséget takarja, amikor egy faj egyedei felnőttkorukban is megtartanak olyan tulajdonságokat, amelyek a fiatalabb egyedekre jellemzőek. Az ember is ilyen neotén fajnak tekinthető. Számos kutató állítja, hogy

a felnőtt emberek más emberszabásúak fiatal egyedeihez hasonló jegyekkel rendelkeznek.

Ezzel szemben az emberszabásúak felnőtt egyedei ivarérett korukra már elveszítik ezeket a jellegzetességeket. Stephen Jay Gould amerikai biológus, paleontológus és evolúciós elméletalkotó szerint az emberi faj a csimpánz neoténiás fajának tekinthető. Hipotézisét azzal támasztotta alá, hogy a fiatal csimpánzok csontszerkezete sok tekintetben megegyezik az emberével. De míg az emberek életük végéig megőrzik ezeket a jegyeket és a kiemelkedő tanulási képességeket, addig a felnőtt majmok az egyedfejlődés során fokozatosan elveszítik ezeket. Mickey egér örök ifjúsághoz vezető útja tehát bizonyos szempontból hasonlít a mi evolúciós történetünkre.

Egyedfejlődés visszajátszva

Az ember az egyedfejlődés során jellegzetes alakváltozáson megy keresztül. Először az embrió feji része fejlődik ki, majd a koponya gyorsabban is növekszik, mint a lábak, emiatt az újszülöttnek viszonylag nagy a feje közepes nagyságú törzséhez és apró végtagjaihoz képest. Mickey egér ezt a fejlődési utat pontosan fordítva járta be. Feje kezdetben a mainál arányosabb volt a testéhez képest, végtagjai hosszúak és vékonyak voltak, orra pedig előrenyúló. Az idő előrehaladtával azonban egyre gyermekibb megjelenést kapott. Szemei megnőttek, orra fitosabb, végtagjai rövidebbek és vaskosabbak, törzse tömzsibb lett. Ezzel párhuzamosan viselkedése is megszelídült, ártatlanabbá, esetlenebbé vált. Éppen úgy, mint egy gyermeknek.

Mi állhat a változás hátterében?

A piackutatók rengeteg időt és erőforrást fordítanak arra, hogy felmérjék, milyen külső és belső tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy karakternek ahhoz, hogy megkedveljék az emberek. Kutatásokat végeznek, hogy megtudják, mitől fog egy figura kedvesnek, barátságosnak, szerethetőnek tűnni. Konrad Lorenz, az etológia atyja egyik leghíresebb cikkében azt fejti ki, hogy az emberek a kisgyermekek és a felnőttek külső jegyei közötti különbségeket fontos jelzésként használják fel saját magatartásuk szabályozásában. Lorenz azt írta le, hogy

a fiatalságra utaló jellegzetes vonások a felnőttekben az utódgondozás evolúciós mechanizmusait hívják elő.

Tehát gyengéden és gondoskodással fordulunk a babavonásokkal rendelkező teremtmények felé. Ennek a reflexes válasznak abban áll az adaptív értéke, hogy a csecsemők felnőttek nyújtotta gondozásra szorulnak a túléléshez. Erre a válaszra utána tanult elemek is rárakódhatnak, mindezek következtében pedig a kisgyermeki formák legtöbbször erős érzelmeket váltanak ki a felnőttekből. A saját csecsemőink életben tartására kialakult válasz viszont olykor tévútra is vihet minket, és állatokra vagy akár rajzfilmkarakterekre is átvihetjük reakcióinkat. Sok állat rendelkezik olyan vonásokkal és arányokkal, amelyek hasonlóak az emberi csecsemőkéhez, mi pedig könnyen vonzódunk hozzájuk, aranyosnak, bájosnak találjuk őket. Emiatt is lehet, hogy sokunkban, ha meglátunk egy gyámoltalan kölyökkutyát, rögtön feléled a késztetés, hogy hazavigyük, megetessük és gondoskodjunk róla. Az idő előrehaladtával Walt Disney is ezekkel a babavonásokkal ruházta fel a karaktereit, mi pedig egyre jobban megkedveltük őket.

Mickey egérhez hasonlóan, a külső jegyeinket illetően, mi sem válunk soha egészen felnőtté. Legalábbis más emberszabásúakhoz képest nem, noha megöregedni mi is megöregszünk.