„Nekem úgysem sikerül.” „Lehetnék sokkal jobb is.” „Nekem sosincs szerencsém.” Nem is olyan nehéz magunkra ismerni egy-egy ilyen elszólásban. Időnként bárkiben megfogalmazódhatnak hasonló gondolatok, de ha hosszú évek óta ismételjük ugyanazt a forgatókönyvet, az nagyon megterhelheti a mindennapjainkat, különösen a szoros kapcsolatainkat. Dr. Jeffrey E. Young amerikai pszichológus dolgozta ki azt a rendszert és terápiás eljárást, ami a gyermekkorban kialakult maladaptív sémáink feltárását és megváltoztatását tűzi ki céljául. Ezeket az önsorsrontó forgatókönyveket mutatjuk be cikkünkben.
Mik azok a sémák?
A sémák tulajdonképpen speciális forgatókönyvek. Egy-egy esemény memóriánkban tárolt vázlatát takarják. A történéshez kapcsolódó legfontosabb emlékeket, érzelmeket, gondolatokat tartalmazzák. Magukba foglalják a világgal kapcsolatos tudásunkat és elvárásainkat is.
A maladaptív sémák olyan típusai ezeknek a mintázatoknak, amelyek negatívan befolyásolják a gondolkodásunkat és az érzelmeinket.
Önsorsrontó mintázataink gyerekkorban vagy serdülőkorban alakulnak ki,
s akár életünk végéig fennmaradhatnak. Ezek a hiedelmek vonatkozhatnak önmagunkra, másokra és a környezetünkre is. Úgy is tekinthetünk a sémákra, mint egy torz szemüvegre. Ez a szemüveg kiemeli azokat az információkat, amelyek illeszkednek a sémáinkba, azokat pedig kiszűri, amelyek ellentmondanak neki. Ennek a működésnek köszönhetően önmagukat tartják fenn, és igen ellenállóvá válnak a változással szemben. Úgy, ahogyan könnyen megfeledkezünk róla, hogy szemüveg van rajtunk, általában a sémáinknak sem vagyunk tudatában. Ezért is olyan nehéz változtatni rajtuk.
Miért alakulnak ki a sémák?
A sémák leggyakrabban akkor alakulnak ki, ha egy gyermek bizonyos alapvető érzelmi szükségleteit nem elégítik ki. Ilyen szükséglet például a biztonságra, a gondoskodásra és az elfogadásra való igény. Egy gyereknek arra is szüksége van, hogy
megélhesse saját függetlenségét, kompetenciáját, valamint azt, hogy érzelmeit szabadon kifejezheti
Fontos, hogy biztosítsák számára, hogy játékos és spontán lehessen. Ám ahhoz, hogy egészséges felnőtt válhasson belőle, el kell sajátítania az önkontroll képességét is. Ezeknek a tapasztalatoknak az elsődleges közege a család, a szülő-gyerek kapcsolat.
A séma és ami mögötte van
A maladaptív sémák kialakulásának hátterében a kielégítetlen gyermekkori szükségletek állhatnak. Nem csak egy séma jellemezhet valakit. Kettő, három, de akár ennél több mintázat is működtethet egyidejűleg. 18 ilyen korai maladaptív sémát különböztethetünk meg, ezek közül néhány gyakori példát mutatunk be röviden.
„Engem senki sem szeret”
Az érzelmi depriváció sémája azt a hiedelmet jelenti, hogy az egyén érzelmi igényeit sosem fogják mások kielégíteni. Úgy gondolja, őt nem szereti igazán senki, nem értik meg, nincs olyan, akitől tanácsot, iránymutatást kérhetne a nehéz időkben. Ennek hátterében az érzelmi légkör hidegsége állhat. A szülők valami miatt nem tudták biztosítani számára a megfelelő gondoskodást, biztonságot, érzelmi szükségleteivel nem törődtek megfelelően.
„Sosem leszek elég jó”
Akinél a csökkentértékűség-szégyen séma lép működésbe, alapvetően értéktelennek tartja magát. Úgy érzi, valami baj van vele, ehhez pedig gyakran erős szégyenérzet is társul. Úgy véli, hogy ha valakit közel engedne magához, az rögtön felfedezné a hibáit s nem fogadná el azokat. Ennek hátterében állhat a szülők túlzott kritikussága is. Gyerekkorában azt érezhette. nem elég jó, nem érdemes szülei szeretetére.
„Engem mindig kihasználnak”
A bizalmatlanság-abúzus séma olyan gondolatokat hív elő, amelyek szerint az egyént a szoros kapcsolataiban mindig szándékosan bántani fogják, megcsalják, megszégyenítik vagy kihasználják majd. Előfordulhat, hogy gyermekkorában valóban bántották őt a szülei, társai vagy akár testvérei.
„Jaj, csak nehogy valami szörnyűség történjen!”
A sérülékenység-veszélyeztetettség séma folyton azt érezteti az emberrel, hogy valamilyen komoly katasztrófa küszöbén áll. Ez az érzés kiterjedhet az egészségére, egzisztenciájára, de az egyén félhet attól is, hogy megőrül, megtámadják vagy valamilyen természeti katasztrófa áldozata lesz. Alapvetően veszélyes helynek tartja a világot, emiatt túlzott óvatosság jellemzi. Az ilyen típusú félelmeket legtöbbször a szüleitől veszi át a gyermek.
„Nekem úgysem sikerül”
A kudarcra ítéltség séma azt a hiedelmet takarja, hogy neki semmi sem fog sikerülni. Úgy érzi, nem kelhet versenyre másokkal, mert ő butább, ügyetlenebb, tehetségtelenebb, mint a többiek. Emiatt legtöbbször próbára sem teszi magát. A séma hátterében az állhat, hogy gyermekkorában gyakran leszidták, megszégyenítették, nem ösztönözték arra, hogy igyekezzen teljesíteni és megtanuljon kitartóan egy feladatra koncentrálni.
„Lehetnék sokkal jobb is”
A könyörtelen mércék-hiperkritikusság séma követője úgy érzi: bármit is csinál, az nem elég jó. Még jobban kell küzdenie, még magasabb követelményeknek kell megfelelnie. Elvárásai önmagával és másokkal szemben is extrém magasak, mindenkivel nagyon kritikus. Szinte soha nem engedi meg magának a lazítást. Gyakori, hogy fiatal korában a szülei is ugyanígy hajtották őt, azt érezhette, hogy mindig elégedetlenek vele.
„Enyém a világ”
A feljogosítottság-grandiozitás séma azt meggyőződést takarja, hogy az egyén bármit megtehet, megkaphat, kimondhat, anélkül, hogy bárki másra tekintettel kellene lennie. Felsőbbrendűnek érzi magát és különleges jogokkal ruházza fel önmagát. Gyakran követelőző, nem érdeklik mások érdekei vagy szükségletei, mindenki elé helyezi saját magát. Ez a hozzáállás eredhet onnan, hogy a szülők túlságosan elkényeztették gyermekkorában, nem voltak képesek szabályokat állítani és határokat szabni számára.
„Nekem sosincs szerencsém”
A negativizmus-pesszimizmus séma nem hagyja az embert másra figyelni, csak a dolgok negatív oldalára. Aki ezzel a sémával rendelkezik, nem képes élvezni az életet. Bagatellizálja a történések pozitív oldalát, miközben felnagyítja a negatívat. Ha éppen nem is talál semmi kivetnivalót a jelenben, akkor jövőbeli problémákon aggodalmaskodik. Ezt a mintázat is könnyen származhat a szülői házból, leggyakrabban egy pesszimista, negatív beállítottságú szülőtől.
Hogyan változtathatunk rajta?
Mivel ezek a sémák korai életszakaszban alakulnak ki, ráadásul nem is mindig tudatosan működnek, ezért sokkal könnyebb lehet szakértő segítséggel dolgozni a megváltoztatásukon. Kifejezetten erre dolgozta ki Dr. Jeffrey Young a sématerápia módszerét. A sématerápia azok számára lehet kifejezetten hatékony, akik komplex, régóta működő, visszatérő mintázatokkal küzdenek. Ha sikerül felismernünk önsorsrontó sémáinkat, akkor szakszerű segítséggel nemcsak tudatosíthatjuk és jobban megérthetjük kialakulásuk körülményeit, hanem változtathatunk is rajtuk. Erre kiválóan alkalmas módszer a sématerápia.
