„Fúj!” „Ezt utálom!” „Nem szeretem, nem kérem!” – hallhatjuk gyakran az étkező asztalnál. Kisgyermekes szülőként nem kis kihívást jelent, ha gyermekünk finnyás és küzdőtérré válik az étkező. Míg egyes gyermekek nyitottak az új ételeket elfogadására, mások teljes mértékben elutasítják azokat. De vajon mi magyarázza a viselkedésüket? Mi állhat a finnyásság hátterében? Cikkünkben körbejárjuk, milyen tényezők játszhatnak szerepet a válogatós viselkedés kialakulásában.
A szenzoros érzékenység szerepe
Válogatós gyermekeknél az elutasítás nem csupán az íz értékelése, hanem
az ételek illata, színe és tapintható tulajdonságai alapján is történik.
Számít, hogy egy étel ropogós-e vagy nyálkás, konzisztens, vagy apró darabos. Azok a gyermekek, akik érzékenyebbek a tapintásra, elutasítóak a taktilis stimulációval szemben a szájukban is, ezért szelektívebbek az étkezéskor.
A szenzoros túlérzékenységgel rendelkező gyermekek kifejezetten rosszul élik meg, ha nem általuk preferált ételt kínálnak nekik. Megfigyelték például, hogy az autista gyermekek körében nagyobb arányban vannak szelektív evők, mely többek között a szenzoros információ-feldolgozás zavarára vezethető vissza.
Félelemről lenne szó?
Extrém esetben az új ételek befogadását félelmek is gátolhatják. Az evés során jellemző válogatós viselkedés egyik típusa az úgynevezett étel-neofóbia, mely az ismeretlen élelmiszerek elutasításának tendenciáját jelenti, félelem alakul ki az új ételtől.
Amennyiben például egy gyermek romlott ételt fogyaszt,
a negatív élményei társulnak az adott étellel,
ezért a jövőben hajlamos lesz annak elutasítására. Azzal, hogy a gyermekek elkerülik a korábban rosszullétet okozó ízeket, lehetővé teszik, hogy az esetlegesen valóban veszélyes ételek ne jussanak a szervezetükbe, így evolúciós szerepe is van.
A negatív tapasztalás hatására kialakult elkerülés pozitív átkeretezéssel oldható, amennyiben valójában nem veszélyes ételről van szó. Ebben az esetben szülőként próbáljuk egy pozitív élménnyel felülírni a korábbi tapasztalatot, például kellemes környezetben, nyugodt állapotban kínáljuk az adott ételt, vagy tudatosítsuk gyermekünkben, hogy az adott élelmiszer valójában nem okoz rosszullétet.
A válogatósság kialakulására a gyermekek éberségi állapota, vagyis az arousal szint is hatással van.
A jellemzően alacsonyabb arousal szinttel rendelkező gyermekek, kevésbé szeretnek új ételeket kipróbálni.
Ők inkább tartanák a komfortos, alacsony szintet. Esetükben egy étel minél ismerősebbé válik, annál kevésbé emeli meg az arousal szintet, így jobban elfogadják azt. Az általában magas arousal szinttel rendelkező gyermekek viszont folyamatosan szeretnék magas szinten tartani az izgalmi állapotukat, ezért nyitottabbak az új ételek felé.
Az arousal szinttel összefüggésben megfigyelhető, hogy néhány gyermek jobban keresi az új ingereket, élményeket, ez a tendencia az úgynevezett szenzoros élménykeresés. Míg mások inkább elzárkóznak az új kalandoktól. A válogatós gyermekek többségére alacsony szenzoros élménykeresés jellemző, így az új ízeket inkább kerülik.
Az evési preferenciák tehát ilyen értelemben szabályozó szerepet töltenek be. A gyermekek az új ingerek befogadásával vagy elutasításával szabályozzák az izgalmi állapotukat annak érdekében, hogy az számukra elviselhető szinten maradjon.
A temperamentumban keresendő a megfejtés?
Ahogy sok más területen, az evési szokások kialakításában is nagy szerepe van a temperamentumnak. Egy kutatásban azt vizsgálták, hogy az új élelmiszerek közelítő vagy elkerülő reakciókat váltanak-e ki csecsemők és kisgyermekek esetében.
A megközelítés-elkerülés dimenzió arra utal, hogy a gyermek temperamentumától függően közeledik az új ingerekhez vagy elkerüli azokat. A temperamentum befolyásolja gyermek interakcióját a világgal, így hatással van az étkezési preferenciákra is.
A kutatók 80 csecsemő viselkedését követtek nyomon 6 - 18 hónapos korig. Megfigyelték, hogy 12 hónapos korban azok a gyermekek, akik nyitottabban voltak új játékokkal szemben, lelkesebben fogadtak el új ételeket is. Ezzel szemben azok a csecsemők, akik negatívabban reagáltak az új játékokkal szemben, kevésbé nyitottak az új ételek felé.
Vagyis a gyermek temperamentumának jobb megértésével szülőként jobban megtanulhatjuk, miként vezethetünk be új ételeket az étrendbe. Például, ha tudjuk, hogy gyermekünk gyakran elkerüléssel reagál új ingerekre, érdemes megadni neki a többszörös választás lehetőségét, valamint a lassabb adaptáció fényében többször próbálkozni az új élelmiszer bevezetésével.
Felhasznált irodalom:
Dovey, T. M., Staples, P. A., Gibson, E. L., & Halford, J. C. G. (2008). Food neophobia and ‘picky/fussy’ eating in children. A review. Appetite, 50, 181–193.
Jantek, Gy., Gallai, M., Pászthy, B. (2016). Egy korai kezdetű evészavar: A szelektív evés diagnosztikai jellemzői, etiológiája és terápiás lehetőségei. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 17/1. 1-17.
Moding, KJ, Stifter, CA. (2017). Does Temperament Underlie Infant Novel Food Responses? Continuity of Approach–Withdrawal From 6 to 18 Months. Child Development.
Nederkoorn, C., Jansen, A., Havermans, R. C. (2015). Feel your food. The influence of tactile sensitivity on picky eating in children. Appetite, 84.7-10.
