Miért fontos az érzelmi intelligencia?

Az érzelmi intelligencia (EI) fogalmára eddig számos ellentétes meghatározás született, mely megállapításokat napjainkban is ellentmondások öveznek. Hogyan határozható meg és miből áll az érzelmi intelligencia? Cikkünkben az EI fogalmát kívánjuk körbejárni.

Fogalmi eredetét tekintve az érzelmi intelligencia, mint jelenség vizsgálata a ’90-es évek elejétől datálódik. Napjainkban, az önismeret és fejlődéslélektani témakörökön túl, szervezet- és munkapszichológiai szempontokból is figyelmet kap.

Az ókori görögök korábban úgy vélték, a logikus gondolkodás minden esetben az érzelmek és az érzelemvilág felett áll. Abban az időben a racionalitást, a racionális gondolkodást kétségkívül meghatározóbbnak tartották az emocionalitásnál vagy az érzelmességnél.

Ettől eltérő véleménnyel voltak azonban a 18. századi felvilágosult európaiak, akik leginkább már a hallgass a szívedre mottójú életszemléletnek kezdtek hódolni. Úgy vélték, a valódi igazság az egyén érzelmeiben és megérzéseiben rejlik, és ezen érzelmek igazsága felülmúl minden jellegű racionális érvet. Ezen vonatkozások mentén formálódott az érzelmi intelligencia (EI) jelensége.

Az EI nem más, mint az érzelmek felfogására, kifejezésére, az érzelmek gondolatokkal való összevetésére, továbbá az érzelmi érvelésre és regulációra vonatkozó átfogó képesség.

Az érzelmi intelligencia magában foglalja a saját és mások érzelmeinek pontos értékelését, az érzelmek megfelelő kifejezését, valamint az olyan adaptív szabályozást, ami javítja vagy optimalizálja az érzelmi élet minőségét.

Az EI körvonalazódása során megállapításra került azon nézet is, hogy az érzelmi intelligencia a szociális intelligencia azon típusa, amely lehetővé teszi az egyén számára a saját és mások érzelmeinek monitorozását, az érzelmek közti különbségtételt és – az ebből eredő információ által – a gondolkodás és a cselekvések hatékony irányítását.

A 18. század elején Thorndike (1920) úgy jellemezte a szociális intelligenciát, mint a képességet, mely segítségével az egyén saját és a mások belső állapotának, motivációinak, viselkedéseinek megértésével összhangba kerül az őt körülvevő emberekkel.

Az érzelmi intelligencia feladata tehát a mindennemű – egyéni és szociális értelemben vett – érzelmi motívumok jelentéseinek felismerése, hatékony feldolgozása és eredményes kezelése.

Miért van szükség érzelmi intelligenciára?

Kutatók úgy vélik, az IQ és az általános értelemben vett intelligencia túlságosan szűk és behatárolt fogalom ahhoz, hogy adekvát és kellően átfogó képet adjon az egyén értelmi képességeiről.

Hiszen, adott esetben pusztán a kiemelkedő, akadémiai értelemben vett intelligencia szegényes interperszonális készségekkel párosulva nem feltétlenül eredményez sikeres életet.

A racionális gondolkodás mellett azonos arányban van szükség az érzelmek felfogásának, megértésének képességére, a kellő érzelmi tudatosságra és az érzelmek kezelésére irányuló képességekre is.

Az érzelmi intelligencia megléte, ily módon, kiemelkedő fontosságú, hiszen az intellektuális és kognitív képességek mellett, az én-szabályozási és a személyközi kapcsolatok hatékony fenntartására való képesség a mindennapi életünk szempontjából meghatározó.

Az EI megalapozása

Az érzelmi intelligencia bármely életkorban fejleszthető. Elmondható azonban, hogy az EI fejlesztésének megalapozása a gyermekkorban alakítható ki a leginkább. Ennek fényében, a kisgyermekkori érzelmi intelligencia fejlesztésére rendkívül jó módszer lehet például a meseolvasás, tekintve, hogy a mesék egy olyan világba kalauzolják a gyermeket, ahol megteremthető a szellemi, lelki és érzelmi gyarapodás.

A mesék keretében a gyerekek a személyiségfejlődés különböző állomásaival találkozhatnak, és ezen találkozások az érzelmek oly módon való kiváltását teszik lehetővé, melyek nagymértékben hozzájárulnak önnön személyiségük, ezáltal az általuk megélt szociális kapcsolatok formálódásához, alakulásához.

Későbbi életkorban akár, az EI fejlesztésével az egyén sikeresebben és produktívabban teljesíthet az élet számos területén, továbbá, adott esetben képes lehet mások felé is adekvátabban odafordulni, vagy akár segítséget nyújtani.

Az érzelmi intelligencia emellett számos további képességre is befolyással bír, csakúgy, mint a stresszcsökkentés, a konfliktuskezelés, a személyközi kapcsolatok mélyebb és átfogóbb megértése, az érzelmi stabilitás elősegítése és fenntartása és a belső érzelmi harmónia kialakítása.

Az EI mértékét tekintve, az önismeret terén is jelentős egyéni különbségeket találhatunk.

A magasabb érzelmi intelligenciával rendelkező egyének saját, belső élményeikre vonatkozóan gyakorta nyitottabbak, és nagyobb eséllyel adhatják át ezen élményeiket a körülöttük lévőknek is.

Az EI magasabb mértéke segít, hogy kiforrottabb és érettebb képességekkel fogadjuk be mások érzelmi élményeit. Az ilyen jellegű érzelmi tudatosság és én-tudatosság, önmagukra és másokra vonatkozóan, hatékonyabb érzelmi regulációhoz vezethet. Az EI mértéke tehát szintén központi kérdés az életben való boldogulásra és sikerességre vonatkozóan is.

Az emberi elme és értelem kétségkívül szoros összefüggésben áll az érzelmekkel, evégből elengedhetetlen az általános intelligencia és az érzelmi intelligencia konstruktumának párhuzamos módon való figyelembevétele. Ezen tényezők jelenléte és hatékony menedzselése a mindennapi élet során elengedhetetlen fontosságú, aminek érdemes nagyobb mértékű figyelmet szentelni.