Új év, új kezdet. A legtöbb ember már nem tesz újévi fogadalmakat, sokan mégis elhatározzák, hogy januárban lefogynak. Lehetőleg gyorsan és tartósan, amihez számtalan ötletet és tippet találhatnak az interneten. Ezek a gyors fogyókúrák azonban sokkal több veszélyt rejtenek, mint amennyi hasznuk lehet. Mielőtt bármibe is belekezdenénk, vegyük fontolóra a következőket:
A fogyókúra veszélyezteti a testi egészséget
Az elhízás számtalan egészségügyi kockázattal jár, ezzel mindenki tisztában van. De az egyoldalú táplálkozás, a tápanyaghiányos állapotok, a túlzott fehérjefogyasztás, a szénhidrátmentes életmód szintén rengeteg veszélyt rejt magában. Általános gyengeség, száraz, fakó, repedeztett bőr, hajhullás lehetnek az első tünetek. Amit követhet izületi gyulladás, vérnyomási probléma, állandósult fejfájás és tompaság érzet. Hosszú távon többek között csontritkulás, keringési zavarok, anyagcserezavarok, menstruációs és termékenységi zavarok lehetnek a fogyókúrák következményei.
A fogyókúra veszélyezteti a lelki egészséget
Minden fogyókúra arra épít, hogy alacsonyan tartja kalóriabevitelt, miközben bizonyos élelmiszercsoportokat részben vagy teljes mértékben kitilt az étrendből. Az első probléma ott kezdődik, hogy átengedjük egy személyes jogunkat (táplálékfelvétel) egy kívülről érkező autoriter parancsnak. Alávetjük magunkat valaki más akaratának. Ez hosszú távon egészen biztosan belső feszültségekhez vezet.
A gondolkodás egyre inkább az ételek köré szűkül be.
Mit lehet enni és mit nem, mikor kell enni és mennyit, mikor kell mozogni. A első pár napban még érdekes, a hétköznapokhoz hozzáigazítani egyre körülményesebb. Baráti és családi találkozókról maradhatunk le, mert félünk, nem tudunk majd ellenállni a kísértésnek, vagy épp nem akarunk magyarázkodni megváltozott étkezési szokásaink miatt.
A tiltott ételek, már csak tiltott mivoltuk miatt is különleges figyelemmel lesznek felruházva. Ha valami tilos, rögtön érdekesebb lesz. Ha valamit el kell kerülnünk, automatikusan figyelmet fordítunk rá. Próbáljunk csak nem gondolni egy rózsaszín elefántra.
Egyre gyakrabban fognak eszünkbe jutni a tiltott ételek, és egyre jobban fogunk vágyakozni rájuk, akkor is, ha eredetileg nem kötődtünk hozzájuk. Amennyiben ezek az ételek valamilyen erős lelki tartalommal egyébként is bírnak – nagymama süteménye, a meghitt családi ebédek rántott húsos tálja, vagy épp egy reggeli kakaós csiga –, a belső feszültség hatványozottan erősödni fog.
Vágyni fogunk a tiltott ételekre és megunjuk az engedélyezetteket, de tartani akarjuk a fogyókúrát, hogy bebizonyítsuk, képesek vagyunk megcsinálni, elérni a vágyott alakot. Egyre többször és egyre erősebben tör fel a szigorú előírások megszegése iránti vágy, ami lelkiismeret-furdalást okoz. A belső feszültség, a stressz növekedése azonban sok túlsúlyos embernél bekapcsol egy stresszcsökkentő technikát, a túlevést. Ebben az esetben szinte mindegy, hogy azonnal elkezdünk enni vagy előbb még szenvedünk pár napig, a fogyókúra szinte biztosan bukásra van ítélve. Ilyenkor következik a visszacsapás, minden, ami idáig tilos volt, elérhetővé és megehetővé válik. És ha már meg lehet enni, meg is esszük.
Ez a hirtelen túlevés testi szinten is káros (vércukorszint-ingadozások, hasnyálmirigy- és gyomorproblémák) és lelki szinten is romboló. A lelkiismeret-furdalás a negatív énkép kialakulását és fenntartását segíti. Akaratgyengének, tehetetlennek és vesztesnek érezhetjük magunkat. Pedig egyik sem igaz. A túlsúlyos ember is az élete legtöbb területén teljesen jól funkcionál, jó barát, megbízható munkaerő, szerető társ, de ezeket az evés és fogyás köré beszűkülő figyelemmel egyre kevésbé képes észrevenni és értékelni.
Minden egyes sikertelen fogyókúra rombol az önbizalmon, és az énképen.
Mi van a sikeres fogyókúrákkal?
Tegyük fel, hogy képesek vagyunk végigcsinálni egy mások által meghatározott étrendet és mozgástervet. Fogyunk is vele. Négy lehetőség áll előttünk.
- Megelégszünk a fogyás mértékével. Abbahagyjuk a fogyókúrát és visszatérünk a régi táplálkozási szokásainkhoz. A túlevések és elhízások legtöbb oka lelki eredetű, de csak fizikai szinten változtattunk. Így valószínűleg a diéta beszüntetése után visszatérnek a leadott kilók. Eleinte nyugodtak maradunk, hiszen ha egyszer sikerült lefogyni, máskor is simán menni fog. De hamar szembesülünk vele, hogy minél többször fogyókúrázunk, annál kevésbé lesz hatékony az eredmény.
- Elégedettek vagyunk a fogyás mértékével, de nem hagyjuk abba. Örülünk a leadott kilóknak, de félünk, hogy visszaszedjük, emiatt folytatjuk a fogyókúrát. Sikereink megrészegítenek, egyre jobban beszűkülünk a kilók és centik világába. Mániákusan figyeljük, hogy egészségesen étkezzünk, eleget mozogjunk, miközben a lécet egyre magasabbra rakjuk magunknak. Észrevétlenül kialakulhatnak különféle veszélyes táplálkozási zavarok, például anorexia, bulimia vagy orthorexia.
- Nem vagyunk elégedettek a fogyás mértékével, de egy kicsit megpihenünk. Úgy érezzük, megérdemeljük a pihenést, jöhetnek a jutalomfalatok, a kedvenc ételek, lehetőleg nagy mennyiségben, mert hamarosan úgyis újra tilos lesz. Mivel az elhízást eredetileg kiváltó lelki okon nem változtattunk, ezért hosszú távon újra gyarapodni fog a súlyunk. Az egyensúlyi állapotnak esélye sincs beállni, a hízás beindul és a következő fogyókúra már kevésbé lesz sikeres. Romlik az önbizalmunk, úgy érezzük, baj van az akaraterőnkkel, egyre negatívabb lesz az önmagunkról alkotott képünk.
- Nem vagyunk elégedettek a fogyás mértékével és nem tartunk pihenőt. Folytatjuk, amit megkezdtünk, esetleg még szigorúbbá tesszük evési és mozgási szabályainkat. A folyamatos önmegtartóztatás, önkínzás előbb utóbb elfogyasztja az akaraterőt. Ha nincs megfelelően kiválasztott és fenntartott motiváció, akkor a folyamatos kísértések valamelyikének engedni fogunk. Itt pedig azonnal beindul a már bemutatott lelkiismeret-furdalás, akaratgyengeség, negatív énkép ördögi kör, ami frusztrációt, stresszt okoz és valószínűleg túlevéshez, hízáshoz vezet.
Hosszú távon sikeres fogyókúra nem létezik. Minden fogyókúra hizlal. Gondoljunk életünk első fogyókúrás próbálkozására. Mit mutatott a mérleg akkor? És most? Mennyit gondolkodtunk akkor a külsőnkön? És most? Milyen volt akkor az énképünk, a viszonyunk önmagunkkal? És most?
Lelki eredetű problémára testi szintű változtatás nem hozhat tartós eredményt.
De akkor mit csináljunk?
Keressünk egyensúlyt! Ne akarjunk mindent azonnal, de törekedjünk a pozitív változás felé.
Ehhez első körben jó megtudnunk, hogy melyek azok a helyzetek, amikor többet eszünk a kelleténél. Milyen folyamatok játszódnak le bennünk ilyenkor? Mit tehetnénk az evés helyett ezekben a helyzetekben?
Emellett kezdjünk el finoman és fokozatosan változtatni evési szokásainkon. Kezdve azzal, hogy ne kínozzuk és alázzuk, hanem tiszteljük és szeressük önmagunkat.
Tiszteljük meg a testünk azzal, hogy jó minőségű és megfelelő mennyiségű ételt eszünk. Terítsünk meg magunknak, tányérból és ne dobozból együnk. Figyeljük a testünk jelzéseit és reagáljunk rájuk.
Ahogyan a felesleges kilók se pár hét alatt rakódtak ránk, úgy eltűnésüket se akarjuk irreálisan meggyorsítani. Értsük meg, hogy miért alakult ki a túlsúlyunk, hogy valóban tartósan megszabadulhassunk tőle.
Tanácsadó szakpszichológus
Fogyókúrás terapeuta
