Miért nem a harminc az új húsz?

Egyre több tanulmány jelenik meg arról, hogy napjainkra a kamaszkor jócskán kitolódott, már bőven átnyúlik a húszas éveinkre is. Dr. Meg Jay, a Virginiai Egyetem pszichológia professzora nem kérdőjelezi meg ezt a jelenséget, mégis kissé más szemszögből tekint rá. Annak ellenére, hogy a munkába lépés, a házasságkötés és a gyermekvállalás későbbre tolódik, a húszas éveinket tartja a legmeghatározóbb évtizednek további életünk alakulásában. Cikkünkből kiderül, miért lehet így.

Dr. Susan Sawyer, a Melbourne-i Egyetem professzora munkatársaival a serdülőkor kitolódását és az ezzel járó változásokat kutatják, frissen megjelent tanulmányukban ennek lehetséges okaival foglalkoznak. Míg korábban a tíz és tizenkilenc éves kor közötti időszakot tekintettük serdülőkornak, Dr. Sawyer szerint ma már helytállóbb lenne, ha tíz és huszonnégy éves kor között határoznánk meg ezt a korszakot. A téma kutatói szerint ennek hátterében társadalmi, gazdasági és életmódbeli változások állhatnak. A mai fiatalok egyre később mutatják a valódi felnőtt élet jellegzetességeit. Egyre többen döntenek a továbbtanulás mellett a középiskola elvégzése után, így később fejezik be tanulmányaikat, később vállalnak munkát, és a családalapítás is idősebb korra tolódik. Az egyetemi évek alatt sokan pénzügyi vagy kényelmi megfontolásból még a szülői házból sem költöznek ki. Sokszor inkább az alkalmi párkapcsolatokat preferálják, a hosszabb távú kapcsolatokat is kevésbé veszik komolyan. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy életük komoly döntéseinek nagy része a húszas éveikről harminc felé tolódik. Ezt az időszakot nevezik második kamaszkornak vagy kibontakozó felnőttkornak is. De vajon manapság valóban kevesebb felelősséggel járnak ezek az évek? A mai huszonévesek tényleg ráérnek még, hogy megfontoltan tervezzenek és életük meghatározó kérdéseivel foglalkozzanak?

Egy meghatározó évtized

Sokan úgy tartják, hogy a mai modern társadalmakban huszonévesnek lenni a lehető legjobb dolog a világon. Már elég idősek ahhoz, hogy a maguk urai legyenek, de még nem kell másokért felelősséget vállalniuk. Ez az időszak a tanulásról, a tapasztalatszerzésről és az útkeresésről szól. Ez bizonyos mértékben teljesen természetes folyamat, azonban hamis illúzióba is ringathatja a fiatalokat. Úgy érezhetik, rengeteg idejük van még hosszú távú elköteleződéseik kialakítására, de ez az idő legtöbbször gyorsabban eltelik, mint gondolnák. Dr. Meg Jay klinikai pszichológus praxisában és kutatásaiban kifejezetten a huszonévesek életkezdési problémáira szakosodott. The defining decade című könyvében illetve egy TED-konferencián tartott előadásában is ezzel a témával foglalkozik. Dr. Jay úgy tartja, hogy

kezünkbe venni a húszas éveinket a legegyszerűbb, mégis a legformálóbb dolog,

amit tehetünk a jövőnkért: a karrierünkért, a családunkért, a boldogságunkért. A vizsgálatok azt mutatják, hogy életünk legmeghatározóbb eseményeinek nyolcvan százaléka harmincöt éves korunk előtt történik. A karrierünk első tíz éve a legjobb bejóslója annak, hogy milyen magas lesz később a keresetünk. Az emberek több mint fele összeházasodott, együtt él vagy éppen randizik jövőbeli párjával, mire betölti a harmincat. Szervezetünkben is fontos változások mennek végbe, lezárul az agyunk második komoly növekedési ciklusa. Húszas éveink tehát kritikus időszakát képezik a felnőtt fejlődésnek. Kultúránk azonban egyre inkább elbagatellizálja ezt az évtizedet. Dr. Jay szerint ha azt sugalljuk a fiataloknak, hogy van még tíz évük elkezdeniük az életet, azzal ellopjuk tőlük a sürgetettség érzését, a motivációt és az ambíciót.

Időzavarban

Dr. Meg Jay rendelőjében nap mint nap intelligens, kreatív, érdeklődő huszonévesek fordulnak meg, akik úgy érzik: előttük áll még az egész élet, a lehetőségek végtelen tárházából válogathatnak, ha a jövőjükről van szó. A legtöbben úgy gondolják: „Egyelőre semmi sem végleges, ráérek még életre szóló döntéseket hozni”. A páciensei gyakori mondatai a követezők: „Tudom, hogy a mostani párom nem hozzám való, de most jól érzem magam vele, csak elütjük az időt.” Mások a karrierjükről gondolkodnak hasonlóan: „Még van időm, mindenki azt mondja, hogy ha harmincéves koromra beindítom a karrierem, akkor sikeres leszek.” Az idő előrehaladtával azonban változnak ezek a mondatok. Dr. Jay egyik páciense a következőképpen fogalmazott: „Huszonévesként randizni olyan volt, mint a székfoglaló. Mindenki futkározott és jól érezte magát, azután valamikor harmincéves kor körül a zene elhallgatott, és mindenki hirtelen elkezdett leülni. Néha úgy érzem, csak azért mentem hozzá a férjemhez, mert

ő volt a legközelebb eső szabad szék harmincévesen,

és nem akartam egyedül állva maradni a teremben.” A karrierépítés is könnyen megakadhat, sokan úgy érzik, hogy az önéletrajzuk jobban festett, amikor végeztek az egyetemen, mint a harmincas éveik elején. Lehet, hogy huszonévesként még nem érezzük a felelősséget a saját életünkért, a tét viszont mégis magas. Ha mindent a harmincas éveinkre halasztunk, akkor hirtelen óriási nyomás alá kerülhetünk. Egyszerre szakadhat a nyakunkba a karrierépítés, a partnerválasztás és a gyermekvállalás terhe.

Három dolog, amit huszonévesként hallanod kell

Képzeljünk el egy huszonpár éves lányt, aki felkeres egy pszichológust, mert úgy érzi, elakadt az életében, identitásválságban van! Eddig közgazdaságtant tanult, de úgy érzi, hogy mégsem tudna egy életen át dolgozni ebben a szakmában. Rájött, hogy sokkal szívesebben foglalkozna művészettel, de fél attól, hogy már túl késő változtatni. Otthagyta az egyetemet és most felszolgálóként dolgozik, hogy pénzt gyűjtsön. Együtt él a barátjával, mert így könnyebben boldogulnak, de tudja, hogy az életét nem szeretné leélni a fiúval. Nem is olyan ritka forgatókönyv ez. Dr. Jay a következő három tanácsot adná ennek a lánynak és a hozzá hasonló cipőben járóknak:

• Szerezz magadnak identitástőkét! – Vagyis csinálj valami olyat, ami értéket teremt, ami befektetés a jövődbe, gyarapítja a személyéségedet! Ez lehet akár egy külföldi ösztöndíj lehetőségének a megragadása, egy kiváló önkéntescsoporthoz való csatlakozás, de akár a nyelvtanulás is.
• Nyiss a távolabbi kapcsolataid felé! – Sokszor túlságosan ragaszkodunk a hozzánk hasonlóan gondolkodók társaságához. Ilyenkor ez a szűk kör határozza meg, hogy kikkel találkozunk, kik lesznek a barátaink, párunk is közülük kerülhet ki, de akár a munkahelyünket is így találhatjuk. Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy ne zárjon el minket az új impulzusoktól ez a ragaszkodás. A legtöbb újdonság a laza kapcsolataink révén kerülhet az életünkbe, barátaink barátainak az ismerőseitől. Ez lehet egy máshol meg nem hirdetett álláslehetőség, de akár életünk szerelmét is megismerhetjük így.
• Tervezz tudatosan! – Alapvetően úgy tartjuk, hogy családunkat nem választhatjuk meg, viszont a barátainkat igen. Ez igaz is a származási családunkra, az általunk alapított családunkra azonban nem. A leendő családunk kiválasztásának ideje is a húszas éveink egyik aktuális feladata. Lehet, hogy a tényleges megállapodás időpontja már a harmincas években jön el, de a legmegfelelőbb időszak, hogy a házasságunkon dolgozzunk, a házasság előtt van. Tehát igyekezzünk tudatosak lenni mind a munkában, mind a párkapcsolatokban. Kifizetődőbb lehet, mintha csak úgy elütni igyekszünk az időt.

Dr. Jay kedvelt hasonlata a következő: „A huszonévesek olyanok, mint a repülőgépek, amelyek épp most hagyják el Los Angelest, valamerre nyugat felé tartva. Felszállás után csak egy apró kormánymozdulat a különbség abban, hogy a repülő végül Alaszkában vagy Fidzsin landol”. A harminc tehát a legtöbb szempontból egyáltalán nem az új húsz. Felnőtt életünket ez az időszak határozza meg a legerőteljesebben. Ha tudatosak vagyunk, akkor éppen ebben az időszakban építjük fel jövőbeni karrierünk, családunk és boldogságunk alapjait. Ehhez pedig érdemes körültekintően tervezni, identitástőkét gyűjteni, élni a laza kapcsolataink biztosította lehetőségekkel és dolgozni a párkapcsolatunkon.