Miért szeretjük a nőket?

Mi, nők, derekasan helytállunk a hétköznapokban. Nem ismeretlen számunkra az utolsó pillanatban összedobott ebéd, a gyerek cipőjének és kabátjának egyidejű feladása, a férj emlékeztetése a fontos találkozó időpontjára, az ötperces smink induláskor a tükör előtt. És amikor a sokadik műszak után hazafelé csordogálunk a villamoson, már az otthoni teendők körül forognak a gondolataink. Mert erre szerződtünk: anyának lenni, feleségnek lenni, szétáradóan jelen lenni, mindenre figyelni, megszervezni a család életét, támaszt nyújtani, bátorítani, szeretettel bélelni az otthont. Mi, nők, hajlamosak vagyunk hátrasorolni magunkat...

Mi, nők, folyamatosan sürgünk-forgunk az életünkben. De mi lenne, ha most, szokásunktól eltérően mégis lassítanánk, mélyeket lélegeznénk, és kihasítanánk egy darabot az időből, amit csak magunknak szentelünk? Itt és most. És ha ez nem lenne elég meredek ötlet, folytathatnánk azzal, hogy felidézzük, mi az, amit értékelünk magunkban, és mi mindenre lehetünk büszkék. Emlékeztethetjük magunkat arra, hogy milyenek vagyunk valójában, és milyen énrészeinket hanyagoltuk el az utóbbi időben. Átölelhetjük magunkat, és kimondhatjuk hangosan, hogy „Szeretlek” – ha ez már nem cseng idegenül és furcsán, hanem a melegség érzésével tölt el, azt jelenti, hogy megértettünk valami fontosat. De ha még ismeretlennek és távolinak tűnik ez az érzés, az önszeretet, megkérdezhetünk másokat is róla, miért szeretnek minket, hátha sikerül meggyőzniük.

Miért szeretjük a nőket? – teszi fel a kérdést kicsit általánosabban Mircea Cărtărescu író híres könyvének címadó novellájában. A kérdés nem költői, az elbeszélő a férfi közösség nevében válaszol – ezt nyugodtan vegyük magunkra:

„Mert rámosolyognak minden kisgyerekre, aki elhalad mellettük. Mert egyenesen mennek az utcán, felemelt fejjel, kihúzott derékkal, és nem reagálnak, amikor mániákusan megbámulják őket. Mert különös bátorsággal fogadják a kecses anatómiájukkal járó kötelezettségeket. Mert nem perverzitásból merészek és kezdeményezőek az ágyban, hanem hogy kimutassák a szeretetüket. Mert a nap legszebb része a reggeli kávézás, amikor egy órán át kekszet majszolunk vele, és elkezdjük a napot. Mert nők, mert nem férfiak, mert nem egyebek. Mert belőlük jövünk, és beléjük térünk vissza, és mert a gondolatunk nehéz bolygóként mindig, mindig, mindig csak körülöttük forog." (ford. Koszta Gabriella)

A feltörhetetlen evolúciós kód

Mi, nők, gyakran panaszkodunk arra, hogy a férfiaknak csak a külsőségek számítanak, belső tulajdonságaink, értékeink nem kapnak kellő figyelmet. A bájos arc, a pisze orr, a dús keblek és a vállakra omló hajzuhatag lenne mindaz, amire a férfiak vágynak? Úgy tűnik, hogy a tudomány felől közelítve sem tudunk erre a kérdésre megnyugtató választ adni, hiszen az utóbbi évtizedekben folytatott kutatások nagymértékben alátámasztják ezeket a feltételezéseket.

Az evolúciós pszichológia szerint a párválasztást olyan tudat alatti, mentális programok és adaptív stratégiák irányítják, amelyek az emberi evolúció történetében fontos szerepet játszottak. Az evolúció során kialakult algoritmusok magukon viselik a szexuális szelekció hatását, és előnyben részesítik azokat a jelölteket, amelyek az utódnemzés és -gondozás szempontjából fontos jellemzőket (külső jegyeket és viselkedést) mutatnak. Párválasztási preferenciáinkat tehát mélyen befolyásolja a másik személy reproduktív értéke (szaporodási potenciál), így figyelmünk is automatikusan az erre utaló tényezőkre fókuszál.

A férfiak és nők preferencialistája viszont meglehetősen különböző, hiszen az evolúció során más-más szempont volt számukra fontos. A nők számára a férfiak erőforrás-fenntartó (vagy ennek megszerzését előrevetítő) képességei elsődlegesek – mint a jövedelem, foglalkozás, státusz –, mert ezek növelték az utódok túlélési esélyeit.

A férfiak szemében viszont értékesebbek bizonyos külső jegyek, hiszen ezek az a múltban pozitívabb reproduktív kilátásokat, a szaporodási siker, a több és egészségesebb utód lehetőségét vetítették előre.

Ha tehát azt szeretnénk megfejteni, mitől olyan vonzó a férfiak számára a nagy mell, homokóraalkat, telt ajak, kis orr stb. az evolúciós pszichológia egyszerű és frappáns válasza erre, hogy ezek mind az egészséggel, fiatalsággal, termékenységgel (magasabb ösztrogénszint) összefüggő biológiai markerek.

A belső értékek fontossága

Bár az evolúciós program kétségtelenül működik és manapság is alakítja párválasztási szokásainkat, ez nem jelenti azt, hogy ez az egyetlen döntő kritérium, amikor társat választunk. Vizsgálatok alapján a hosszú távú kapcsolatokban közelednek az álláspontok, és jelentősen csökkennek a férfi és a női preferenciák között mutatkozó különbségek. A külső vonzerőn túl más kritériumok és személyiségjegyek kerülnek előtérbe, amelyek

hosszú távon a kapcsolat fontos építőkövei, mint például az intelligencia, a barátságosság, a megértés és a humorérzék.

Ne gondoljuk tehát, hogy belső értékeink kevésbé fontosak, vagy hogy kevésbé vagyunk értékesek, mert nem vagyunk már fiatalok, nem felelünk meg a kor szépségideáljának, vagy éppen egészségügyi gondokkal küzdünk. Nézzünk néhány olyan belső tulajdonságot és jellemvonást, amelyre igazán büszkék lehetünk, és amiért a férfiak szintén nagyon szeretnek minket.

Humorérzék: A nők értékelik, ha megnevettetik őket, a férfiak pedig szeretik, ha meg tudják nevettetni a nőket. Ha egy nő nevet a vicceiken, azt jelzi számukra, hogy érti és értékeli sajátos humorukat. A közös humorérzék, viccelődés és a belső poénok növelhetik egy kapcsolatban az összetartozás érzését és az intimitást.

Álmok, célok, ambíciók: A férfiaknak jólesik, ha párjuk támogatja őket céljaik, álmaik elérésében, de emellett az is fontos számukra, hogy a társuknak is legyen külön élete, olyan tervei és céljai, amelyek motiválják őt a mindennapokban.

Őszinteség és kedvesség: A természetes őszinteség és kedvesség vonzza az embereket. Egy olyan nő közelében, aki mosolyával beragyogja környezetét, és másoknak is segít, a férfiak is jobban érzik magukat.

Összeszedettség és magabiztosság: Bár a férfiak szeretik a hős megmentő szerepét, hosszú távon leterhelő lehet számukra, ha a nő helyett kell felelősséget vállalniuk és cselekedniük. Egy higgadt és magabiztos nő, aki tudatosan kezeli a váratlan helyzeteket, és nem riad vissza a kihívásoktól, hosszú távon is megbízható társ és szövetséges lesz.

Intelligencia: Az előnyös esztétikai jegyek mellett a férfiak az intelligenciát is értékelik a nőkben, főként hosszú távú, elkötelezett kapcsolatokban. A nők sokszor egy teljesen új perspektívát mutathatnak számukra, ami izgalmas, mély beszélgetések és lebilincselő eszmecserék mozgatórugója lehet.

Vajon a párválasztási preferenciák evolúciós kódjait és pszichológiai mechanizmusait felülírják digitális világunk és változó társadalmi környezetünk új esztétikai standardjai? Aligha. De nem is az a cél, hogy megváltoztassuk biológiai programunkat, hanem inkább az, hogy azzal összhangban finomítsuk és árnyaljuk értékítéletünket, ami a másik személy belső tulajdonságait, jellemvonásait és egyedi karakterjegyeit is figyelembe veszi.

Egy nő (74)

Van egy nő. Szeretem. Pontról pontra meg tudnám mondani, miért. Föl tudnám sorolni azokat a tulajdonságait, azokat a jó meg rossz meg besorolhatatlan tulajdonságait, amelyek a szeretéshez vezettek: tud görögül, szeplős, van egy forradás a homlokán, halovány fölkiáltójel, radikális, van érzéke a gazdagsághoz, zuhatagos hajú, savanyú a szája, gyönge a szíve, rövid a combja (inkább csak az egyik), a nagy melegekben, nem is tudom, hogyan kéne ezt mondani, kipállik a bőre a farcsont alatt, ott ahol a két domb elindul, de a völgy még nem lendült be, ott megreped a bőre és kissé be is gyullad, szereti Italo Calvinót, a zabpelyhet, bronzbőrű, közönséges és szemérmes egyszerre, egyazon bátor mozdulatban. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam, satöbbi. Hát én bizony szeretlek. Hiszi is meg nem is.

– részlet Esterházy Péter Egy nő című könyvéből