Az filmnézés az emberi természetből fakadóan élvezetes, ám nyilvánvaló evolúciós haszon nélküli tevékenység. Miért kedveljük a drámákat és katasztrófafilmeket, ha tudjuk, nem lesz happy end? A szomorú filmek nem csak a könnyeinket csalják elő, de növelik a boldogsághormon szintünket, ráadásul elősegítik az összetartozás-érzést is!
A fikció vonz minket, hatást gyakorol ránk, érzelmileg befolyásol. Mindez fokozottan érvényesül a drámai vagy traumatikus történetek esetén.
MIÉRT AKARUNK OLYAT NÉZNI, AMI SZOMORÚVÁ TESZ MINKET?
Az Oxford Egyetem friss kutatásában Robin Dunbar és munkatársai közelebbről megvizsgálták a jelenséget. Kutatási eredményeik alapján a traumatikus filmek növelik a fájdalomtoleranciánkat és a csoporthoz való kötődésünket, mivel nézésük közben nő az endorfin-szintünk.
A boldogság neuropszichológiája
Az endorfint a köznyelvben gyakran nevezzük boldogsághormonnak. Nem is alaptalanul. Az endorfinok az agyalapi mirigyben és a hipotalamuszban termelődő fehérjemolekulák, melyek neurotranszmitterként működnek. Izgalmi állapotban aktiválódnak, csökkentik a testi és lelki fájdalomérzetet, ezáltal kellemes érzést okoznak. Nő az endorfin termelődés többek között erős fizikai hatásokra, fájdalomérzetre valamint, ha fűszeres ételeket eszünk, illetve az orgazmus időpontjában.
Régóta tudjuk, hogy a közös nevetés, táncolás és a csapatmunka erősíti az összetartozás-érzést, növeli a fájdalomtoleranciát. Ezek a tevékenységek az endorfin löketeken keresztül fejtik ki hatásukat. Miközben stressz alá helyezik a test izomzatát, mellékesen fokozzák a boldogsághormon termelődését. Dunbar és munkatársai úgy gondolják, hogy hasonló hatások érik szervezetünket, miközben letörtek vagyunk egy film miatt.
A PSZICHÉS FÁJDALOM UGYANAZOKAT A TERÜLETEKET AKTIVÁLJA AZ AGYBAN, MINT A FIZIKAI FÁJDALOM.
A szomorú filmekhez való ragaszkodásunknak tehát neurobiológiai alapjai vannak. A filmnézéshez kapcsolódó endorfin löketek megerősítő hatásúak, így folyamatosan növekszik a további jelenetek iránti késztetésünk.
Szomorú filmek, boldog emberek
A kutatásban két csoportra osztották a résztvevőket. Az első csoport egy szomorú történetet nézett egy hajléktalan férfiról, aki drog- és alkoholfüggőségben szenvedett. A kontroll csoport ezzel szemben egy száraz dokumentumfilmet látott Nagy-Britannia földrajzáról.
Mérték a jelentkezők hangulatát, a csoport többi tagjához fűződő érzelmeiket, valamint a fájdalomtoleranciájukat. Akik a szomorú filmet nézték, átlagosan erősebb negatív hangulatváltozásról számoltak be. Ezzel szemben dokumentumfilmes társaik enyhébb hangulatváltozást éltek meg mind pozitív, mind negatív irányba. Ezt a kutatók részben az unalomnak tulajdonították.
Meglepő módon a drámai filmet nézőknek sokkal nagyobb mértékben emelkedett a fájdalomtoleranciájuk! Mivel ez a fájdalomérzetet csökkentő kémiai anyagok felszabadulására utal, a teszt indirekt módon lehetőséget biztosított az agyban bekövetkezett endorfin szint emelkedés mérésére. Annak ellenére, hogy a szomorú vetítésen résztvevők hangulata romlott, emelkedett a csoporthoz való tartozás érzésük, és közelebb érezték magukat egymáshoz!
Tragikus filmekre érdemes tehát társasággal beülni, hiszen a közös élmény erősíteni tudja az összetartozás-érzésünket. Természetesen nem mindenkinek emelkedik azonos mértékben a fájdalomtoleranciája és a csoporthoz való kötődése egy-egy lehangoló film után. Vannak emberek, akik érzelmileg gyorsan bevonódnak helyzetekbe, míg másoknál több kell a csoporthoz tartozás kialakulásához.
Hogyan kötődünk a közösségekhez?
Úgy tűnik, hogy a korábban hangsúlyozott közös nevetés és mozgás mellett a szomorú filmek nézése is erősíti az összetartozás-érzést. Sophie Scott, a londoni egyetem Kognitív Idegtudományok Intézetének vezetője szerint újra kell gondolni, hogy csak a pozitív érzelmek erősíthetik a csoporthoz való kötődést. A közösen átélt emocionális élmények, pozitívak-negatívak egyaránt, olyan endorfin növekedést okoznak, amelyek
KIVÁLTJÁK A MÁSOKHOZ VALÓ KÖTŐDÉS ÉRZÉSÉT.
A történetmesélés az emberi gondolkodás alapja. Ha valamit összefüggő történetté tudunk alakítani, megtesszük. Jobban megértjük az eseményeket, és jobban emlékszünk a részletekre, ha egy sztori részeként ismertük meg őket. A fikciókhoz és a képzelethez való vonzódásunknak összetett evolúciós alapjai vannak, melynek egyik építő eleme lehet a közösen átélt érzelmek endorfin növelő hatása.
