Milyen a kreatív személyiség?

Az egyéni kreativitás és innováció előtt új kapuk nyíltak meg a közösségi háló elterjedésével, a digitális korszak beköszöntével. Könnyebben megmutathatjuk magunkat, személyiségünket, és azt is, hogy mennyire vagyunk kreatívak (vagy szeretnénk annak tűnni). Létezik-e valódi kreatív személyiség? Cikkünkben erre a kérdésre keressük a választ.

Valószínűleg ahány embert kérdezünk, annyiféle választ kaphatunk a kérdésre:

„Mi a kreativitás?”

Hasonlóságokat felfedezhetünk, hiszen valahol mindannyian sejtjük, hogy mi is ez a fogalom. Ha azonban körül kellene írnunk, meggyűlne vele a bajunk. Alkotóképesség? Produktivitás? Innováció?

Fogalomzavart okozhat, hiszen a hétköznapokban túl sok mindenre használjuk ezt a tipikusan átfogó kifejezést. Mindhárom esetben mondhatjuk például:

1. Kreatív egy jó beszélgetőpartner, aki számunkra szokatlan gondolatokat fejez ki, inspiráló és érdekes, „fürge észjárású”;
2. Kreatív az az ember (pl. kutató), aki újszerű és eredeti módon fogja fel a világot;
3. Kreatívak azok az „egyéniségek”, akik megváltoztatták a kultúránkat, valami jelentős, nagy dolgot vittek véghez (pl. Picasso);

Rengeteg kutatás vizsgálja a kreativitás kritériumait.

Az eredetiség és a hatékonyság gyakran alapelvárások.

A kreativitás „valamiféle mentális tevékenység, bizonyos különleges személyek fejében megtörténő felismerés” – mondja Csíkszentmihályi Mihály, aki maga is nagy kutatója a témának. Egyszerűen úgy is megfogalmazhatjuk, hogy valami értékes újdonság létrehozása/létrehozásának folyamata/erre való képesség.

Fontos, hogy nem támaszkodhatunk csupán az adott személy saját beszámolójára mint kritérium (hiszen egyesek kreatívnak vallják magukat, még ha az nem is lenne indokolt). Külső referencia is szükségeltetik, tehát a társadalom értékelése, hogy az adott dolgot valóban értékesnek tartja-e. Az pedig egy további kérdés, ha az illetőt egy adott kor nem tartotta kreatívnak, míg egy másik már igen. A kreativitás nemcsak az emberek fejében jelenik meg, hanem az emberek gondolatainak és a szociokulturális környezetének az interakciójában is. Tehát rendszerszintű és nem egyéni jelenség!

A kreatív személyiség

Szögezzük le az elején: nincs olyan sajátos „vonáskészlet” – tulajdonságok csoportja –, mellyel valakinek rendelkeznie kell ahhoz, hogy kreatív személyiségnek nevezhessük. Mindezek ellenére rá tudunk ismerni az alapján, hogy sokféle szituációhoz képes alkalmazkodni saját céljának elérése érdekében.

Legtöbbször műveik, felfedezéseik, alkotásaik révén véljük e személyekben felfedezni a kreativitást, mint egy rejtett, titkos gyümölcsöt. „Nem tautológia-e azt állítani, hogy egy embert a kreativitása teszi kreatívvá?” – teszi fel Csíkszentmihályi Mihály a kérdést. Az ismert pozitív pszichológia- és flow kutató szerint, ha egy szóval kellene leírni, miben is különböznek a „kreatívak” tőlünk, akkor az a komplexitás lenne. Képesek olyan viselkedéseket, gondolatokat, érzéseket ötvözni, melyek más emberekben elkülönülnek.

Hasonlóan fogalmaz Carl Jung is, aki szerint a fontos tulajdonságainknak van egy elfojtott árnyékpárja: rendszeretőként néha spontaneitásra vágyunk, alárendelődőként a dominancia megtapasztalására. A kreatív személyek pontosan ezeket képesek ötvözni, mely segítségével lehetőségek egész tárháza nyílhat meg előttük. Tudnak introvertáltak és extrovertáltak is lenni, energikusak és csendesek maradni, játékosak lenni vagy hosszasan koncentrálni egy adott feladatra. Sok ideig elmerülhetnek a képzelet és fantázia világában, ám olykor földhözragadtabbak. Képesek a racionális, IQ-tesztek által mért konvergens gondolkodásra, ám még inkább a divergens gondolkodás az övék, amit a fluencia, a rugalmasság és a már említett eredetiség jellemez.

Láthatjuk tehát, hogy a kreatív személyiséget nem lehet egyszerű definícióval körülírni, mint ahogyan őt sem az egyszerűség jellemzi. A komplexitás érdekében merjünk olykor elrugaszkodni, legyünk nyitottak a tapasztalásra! A kreativitás ismérve a kíváncsiság, a felfedezni vágyás és a kitartó munka kombinációja.