Beleszeretni valakibe az egyik legintenzívebb érzés, amely olyan folyamatokat indít el bennünk, akárcsak valamilyen tudatmódosító szer. Nem véletlenül szokás mondani, hogy a szerelem az egyik legerősebb drog. Mi áll a semmihez sem fogható, jóleső izgatottság hátterében, amely egy új szerelem kezdetén jelentkezik?
A különös, bizsergető érzést az új kapcsolati élmény váltja ki. Ez egy olyan érzelmileg felfokozott, euforikus állapot, amely a párkapcsolat elején és szerelembeeséskor jelentkezik. A szeretett másik teljes mértékben elfoglalja az elménket, a lehető legtöbb időt szeretnénk vele tölteni, és a vele való együttlét során őszinte boldogságot érzünk. Egyszerűbben fogalmazva: a fellegekben járunk. Az érzést egyaránt kiváltják biológiai eredetű hormonális folyamatok, valamint pszichológiai okok.
Egy jó erős hormonkoktél felelős a szerelemért
Egy szerelem elején nemcsak az érzelmek, hanem a hormonok kavalkádjába is belecsöppenünk. A kapcsolat kezdeti szakaszában jelentkező euforikus tudatállapotért a szerelemhormonként is emlegetett feniletilamin a felelős. A hormon megnövekedett jelenléte a véráramban a szerelem kezdetén jelentkező tipikus „tüneteket” eredményezi. A tudatunk teljesen beszűkül, mindig a másik közelében szeretnénk lenni és folyamatosan ő jár a fejünkben.
Tehát a feniletilamin az, ami felrepít minket abba a bizonyos rózsaszín felhőbe.
Ám nem maradhatunk benne örökké. A feniletilamin, tehát az igazi lehengerlő szerelmet kiváltó hormon hatása nagyjából két-három évig van jelen, utána a habituáció következtében már nem váltja ki a szervezetünkből a szerelemtől megrészegült állapotot. Ha belegondolunk, akkor ez mindenképp adaptív a túlélésünkre nézve. Bár legtöbben örökké a semmihez sem fogható, felfokozott tudatállapotban szeretnénk maradni a párunk mellett, ha nem múlna el ez az érzés, az jelentősen lerontaná a produktivitásunkat és hatékonyságunkat. Gondoljunk csak bele, milyen lenne úgy leélni egy életet, hogy igazán nem foglalkoztat semmi, csak a másik?
Miután a feniletilamin lecsengett, eltelítenek minket az endorfinok, amelyek a társszeretet és a kötődés kialakulásában játszanak szerepet. Az endorfint a köznyelvben boldogsághormonként is szokás emlegetni, mivel főleg olyan szituációkban termelődik, amely felfokozott izgalmi állapottal, tehát magas arousal szinttel jár együtt. Ilyen például az orgazmus. A szex önmagában közelebb vihet egymáshoz két embert, hiszen a szexualitás lehet a testi és lelki egybefonódás színtere, ahol igazán „érezzük” a másikat. A szex és az orgazmus közben felgyülemlő oxitocinfröccs pedig segíti az érzelmi kötelék megerősödését, amely alapot adhat a hosszú távú kapcsolatnak.
„Egymásban végződni”*
Pszichológiai szempontból amikor elindul egy új kapcsolat, akkor az addig felgyülemlő vágy végre megtalálja a tárgyát, amire irányulhat, valamint véget ér a sokszor intenzív érzelmekkel telített várakozás. A hormonális mechanizmusokon túl egy kapcsolat kialakulásához kognitív-tanulási mechanizmusok is hozzájárulnak. Ebben a szakaszban alakítja ki a pár a közös referenciarendszerét, valamint kondicionálás eredményeként olyan szokásokat alakítanak ki, amelyek kiemelt jelentőséggel bírnak a párkapcsolat későbbi alakulására nézve.
A kezdeti szakaszban alakul ki egy olyan erős érzelmi kötelék, amely majd a későbbiekben erős támaszt nyújthat
a vitás és konfliktuózus helyzetekben. A pár együtt hozza létre azt a közös erőforrást, amelyből mindketten táplálkozhatnak a nehéz időszakokban, és ami emlékezteti őket: összetartoznak. A kezdeti szakasz ugyanakkor az összeszokás időszaka is. Még számos bizonytalan és kiszámíthatatlan tényezőt rejt magában a kapcsolat, amely egyrészt kíváncsisággal tölti el a partnereket, ugyanakkor óvatosságra és figyelemre is int. Ilyenkor még minden kis rezdülésnek hatalmas jelentősége van, úgy figyelünk a másik legapróbb gesztusaira is, mint a kódfejtő, aki bonyolult, kusza írásjelek mentén igyekszik feltárni az üzenet tartalmát.
Egy új kapcsolat az egyik legnagyobb boldogságot okozó élmény, főleg, ha olyan emberrel sodor össze minket az élet, akinek a közelében úgy érezzük, megtaláltuk azt a felünket, akit eddig hiába kerestünk. Úgy érezhetjük: megérkeztünk. A semmihez sem fogható érzés azonban idővel minden kapcsolatban elmúlik, az pedig, hogy a hormonkoktél után merre veszi az irányt két ember útja, csak azon múlik, hogy a „mézeshetek” alatt sikerült-e olyan erős érzelmi alapra helyezni a kapcsolatukat, amely a szerelem elmúlását követően is képes összetartani őket.
*Részlet Závada Péter: Ilyen kevésen c. verséből.
Felhasznált szakirodalom: Csányi, V. (1999). Az emberi természet: humánetológia. Budapest: Vince.
