A dizájner drogok 2004-ben kezdtek felbukkanni Európában, majd néhány éves csúszással hazánkban is. Sokat hallunk róluk, de mégis keveset tudunk arról, mik is ezek valójában, illetve hogy milyen hatásuk van az emberi szervezetre. Áldozataik közt nem válogatnak. A társadalom minden rétegét érinti a szintetikus szerek használata, legyen szó szegényebbről vagy tehetősebbről. Mi az, amit mégis tudunk róluk, milyen veszélyekkel járnak? Mit lehet tenni a visszaszorításuk érdekében? Cikkünkből kiderül. 

Talán nem mondunk újat azzal, ha azt állítjuk: a tudat módosítása egyidős az emberi civilizációval. Csupán a felhasznált anyagok változtak az idők során. Ahhoz, hogy megértsük a dizájner drogok világát, kicsit visszább kell tekernünk az idő kerekét. A kétezres évek elejéig a marihuána, az ecstasy és az amfetamin voltak azok az anyagok, amiket jellemzően fogyasztottak a szerhasználók. Kezdetben még „bírták a tempót” a hatóságok.

Amint megjelent egy új szer a piacon, a törvényt segítségül hívva betiltották azt.

Az évtized közepe tájékán azonban megjelent a mefedron, amely sokáig a leghíresebb és legkeresettebb „bódítók” közé tartozott. Néhány hónap alatt elöntötte a piacot, köszönhetően legalitásának és könnyű hozzáférhetőségének. Miután az év végére betiltották, újabb és újabb szintetikus vegyületek jelentek meg, és jelennek meg még a mai napig is.

Az interneten szabadon elérhető Horváth Balázs „Dizájneren” című dokumentumfilmje, amely riasztó, ám annál reálisabb képet ad a hazai drogfogyasztásról.

Fotó: index.hu

„Mindenki másképp csinálja”

Jó volna azonban végre tisztába tenni, hogy valójában miket is nevezünk dizájner drogoknak. Tulajdonképpen az úgynevezett „törvénykerülő” pszichoaktív szerekre használjuk ezt a kifejezést. Ezek olyan anyagok, amelyek a tiltólistákon szereplőktől egy kissé eltérő kémiai szerkezettel bírnak. Éppen ezért a hatóságoknak alaposan meggyűlik a bajuk készítőkkel és a fogyasztókkal egyaránt.

A törvényi szabályozás miatt egy-egy hatóanyag ideig-óráig legálisnak tekinthető, mert nem szerepel még a kábítószerek listáján.

Időbe telik, amíg kiismerik az új anyagot és a tiltólistára kerül. A helyzetet bonyolítja, hogy napjainkban már hetente jelennek meg új narkotikumok a piacon.

Ami nem öl meg, az megerősít?

A „témában jártas” vegyészek túlnyomórészt a régebbi, „klasszikus” kábítószerek képleteit felhasználva alkotják meg a szintetikus drogokat. Az orvosok sokszor nem is tudják, hogy mivel is állnak szemben, amikor egy túladagolt beteg érkezik az osztályra. Korábban könnyebb dolguk volt, hisz tisztában voltak a piacon lévő szerekkel, azok hatásaival, illetve mellékhatásaival. Ezzel ellentétben a szintetikus anyagok többségének összetétele és hatása nem ismert sem a szakemberek, sem a fogyasztók számára.

Gyakorlatilag minden fogyasztó egyfajta veszélyes kísérletnek teszi ki magát,

anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Számos veszély leselkedik a fogyasztókra, és a sok közül a függőség csak az egyik. A mellékhatások közt gyakran találkozni a máj- és vesekárosodással vagy az idegrendszer sérülésével. Temérdek veszélyük ellenére mégis töretlen a kereslet a különböző szintetikus szerek iránt.

A dizájner drogokat jellemzően Ázsiában készítik olcsó alapanyagokból.

„A biofűtől nem lehet függő az ember”

Biofű, kristály, fürdősó vagy a néhány éve hatalmas sajtóvisszhangot kiváltó krokodil. Számos fantázianéven ismertek a társadalom széles körében. Nevek, amik mögött bármilyen hatóanyag állhat, ám az ezzel foglalkozók nem tudnak biztosat, így az ambulanciára bekerülők ellátása is nehézkes. Nézzünk meg néhányat részletesebben.

A manapság talán leggyakrabban használt pszichedelikus szerek a szintetikus kannabionidok. Az ebbe a csoportba tartozó anyagok a kannabisz aktív összetevőjéhez, a tetra-hidro-cannabiol-hoz (THC) hasonló kémiai szerkezetű anyagok, de a laborvizsgálatok sokban találnak amfetamin, morfin és ópiát származékokat. Hatásuk a THC-hoz hasonló: többek között jókedv, eufória, az időérzékelés zavara és mozgáskoordinációs zavarok, de előfordulhatnak hallucinációk is. Az egyik fő különbség a kannabisz és szintetikus változatai között az, hogy míg az előbbitől inkább pszichés függőség alakul ki, addig az utóbbi már képes testi függőséget (például kézremegést) is okozni.

Leggyakrabban cigarettába csavarva vagy e-cigarettában szívják,

bizonyos felhasználók pedig teát vagy süteményt készítenek belőle. Csak 2013-ban nyolcvannégy új típus került a piacra, melyeknek a készítőik olyan fantázianeveket adtak, mint a K2 vagy a Spice.

Szintén híresnek számít az MP4, amely az MDPV, azaz a metilén-dioxi-pirovaleron közkeletű elnevezése. Először 1969-ben szintetizálták, és sokáig étvágycsökkentésre és krónikus fáradtság ellen használták az orvostudományban. AZ EMCCDA (Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja) adatai szerint kábítószer formájában a kétezres évek második felétől kezdve terjedt el.

Veszélyes, mert már nagyon hamar függőséget okoz. Hatására megnő az aktivitás, csökken az alvásigény és az étvágy, de gyakoriak a hallucinációk és az üldözési téveszmék is. Fogyasztása hosszú távon nagy mértékű fogyással és szellemi leépüléssel jár. Ugyan keveset tudni még róla, de az orvosok az eddigi tapasztalatok alapján az erősen stimuláló speed és az eufóriát okozó ecstasy közé sorolják.

Oroszországban él a világon a legtöbb heroinfüggő, kb. 2 millió fő.

Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni a krokodilt, amely alapját egy ópiát analóg, a dezomorfin adja. A szer azért a zöld hüllőről kapta a nevét, mert ha intravénásan juttatják a szervezetbe, a szúrás helyén a bőr zöldessé, pikkelyessé válik. A karamellszínű anyag a morfinnál és a heroinnál is erősebb nyugtató és fájdalomcsillapító. Drogként 2003-ban, Szibériában jelent meg először, házi készítésű formában. Legismertebb mellékhatásai a súlyos szöveti károsodás, a visszérgyulladás és az üszkösödés. Tartós használata esetén a bőr elszürkül, lehámlik és „lerothad”.

Mindezek után sokakban felmerülhet, hogy miért és milyen környezetben fogyasztják ezeket a szereket. A dizjárner drogok elsősorban azért jelentek meg, mert a hagyományos kábítószereket – mint például az ecstasy-t – sikerült betiltani. A kínálat átmenetileg csökkent, ám a kereslet nem. A hagyományos szereket hamarosan az új, szintetikus változataik váltották fel. Azóta számos intézkedés és kezdeményezés született arra nézve, hogy visszaszorítsák ezeket az új, szintetikus szereket is. Az ártalomcsökkentés nagyon nehéz, hisz nem tudni, mi van az állandóan bővülő piacon.

Ha úgy érzi, segítségre van szüksége, keresse fel a Drog Stop Budapest Egyesületet honlapját bővebb információkért!

Felhasznált szakirodalom: Fullajtár, M. & Ferencz, Cs. (2012). Dizájner drog indukálta pszichózis. Neuropsychopharmacologia Hungarica, 14(2). Gahr, M., Freudenmann, R. W., Hiemke, C., Gunst, I. M., Connemann, B. J., Lecuona, C. Sch. (2012). Desomorphine Goes “Crocodile”, Journal of Addictive Diseases, 31(4), 407-412. Kalapos, M. P. (2011). 3,4-metilén-dioxi-pirovaleron- (MDPV-) epidémia? Orvosi Hetilap, 152(50). Karila, L., Lafaye, G., Scocard, A., Cottencin, O., Benyamina, A. (2017). MDPV and α-PVP use in humans: The twisted sisters. Neuropharmacology, 134, 65-72. U.S. Department of Justice Drug Enforcement Administration (2017). Drugs of Abuse – A DEA resource guide.