„Mint szürke szamár a ködben” – avagy a ghostingra való hajlam

Kutatások alapján minden negyedik emberrel megtörtént már élete során, hogy ghosting áldozata lett, azaz partnerük úgy vetett véget a köztük lévő kapcsolatnak, hogy egyszerűen nem válaszolt neki többet. Mi állhat annak hátterében, hogy bizonyos személyek hajlamosabbak így véget vetni egy kapcsolatnak, másokkal pedig akár többször is megtörténik, hogy áldozatai lesznek? Mit mondanak a kutatások a ghosting mögött rejlő egyéni jellemzőkről?

A romantikus kapcsolatok megszüntetésének számos módja van, ugyanakkor a technológia által uralt világban már-már általánossá vált módszer lett a ghosting: egyszerűen nem szólunk a másikhoz többet. Minél hosszabb kapcsolat után történik meg, annál fájdalmasabb lehet ez a befejezési mód. Darcey Powell és kollégái kutatásaikban annak jártak utána, vajon van-e összefüggés a ghostingra vagy a ghosting elszenvedésére való hajlamosság és az elárasztó, elkerülő kötődési típusok között. A ghostingra való hajlam és a párkapcsolathoz fűződő hiedelmek közötti viszonyt is vizsgálták.

Kötődési típusok

Romantikus kapcsolatainkban való viselkedésünknek egyik fő meghatározója a kötődési típusunk.

A kötődési típus magában foglalja mind az intimitáshoz fűződő viszonyunkat, mind pedig azt, hogy mennyire aggódunk amiatt, hogy a párunk elhagyhat minket, azaz mennyire érezzük magunkat biztonságban egy kapcsolatban. Ez alapján a kötődési mintánk lehet biztonságos, elárasztó, elkerülő vagy félelemteli.

• Biztonságos kötődés esetén érzelmileg könnyen kerülünk közel másokhoz, azaz nem okoz gondot az intimitás megélése és nem aggódunk, hogy egyedül maradunk, vagy mások nem fogadnak el minket, azaz biztonságban érezzük magunkat a kapcsolatokban.

• Elárasztó kötődés során jellemzően mély intimitásra törekszünk, közeli kapcsolatok nélkül nem érezzük jól magunkat, és aggodalmat okoz, hogy mások esetleg nem akarnak annyira közel kerülni hozzánk, mint mi hozzájuk, azaz nem érezzük magunkat biztonságban a kapcsolatokban.

• Elkerülő (más néven: elutasító) kötődés esetén a közeli kapcsolatok intimitása nélkül is jól érezzük magunkat, illetve prioritás számunkra, hogy függetlennek és önállónak érezzük magunkat, ne függjünk másoktól, és mások se függjenek tőlünk, így nem érezzük magunkat biztonságban a kapcsolatokban.

• Félelemteli kötődés esetén kényelmetlenül érint minket, ha közeli, intim viszonyba kerülünk másokkal. Vágyunk ugyan az intimitásra, azonban nehezen bízunk meg másokban, és aggódunk, hogy megsérülhetünk, ha túl közel kerülünk másokhoz, azaz egyáltalán nem érezzük biztonságosnak a kapcsolatokat.

A kötődés és a ghostingra való hajlam

Powell és kollégái egyetemista mintán végzett felmérésükben összefüggést találtak az elkerülő kötődési típus és a ghostingra való hajlam között. Azok a vizsgálati személyek, akik az elkerülő kötődési típusba tartoztak, magasabb ghostingra való hajlamosságot mutattak. Mivel az elkerülő kötődésű személyek prioritása saját függetlenségük, a ghosting egyszerű módja annak, hogy visszanyerjék függetlenségüket, ha úgy érzik, azon csorba esett.

A ghostinggal elkerülhetik, hogy újra közel kelljen kerülni a partnerhez, és végig kelljen hallgatni azt, aki a függést preferálná.

Ugyanakkor a nem egyetemista, felnőtt mintán végzett kutatásban nem találtak szignifikáns kapcsolatot az elkerülő kötődési típus és a ghostingra való hajlam között. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg a kapcsolat megszakításának módja a felnőtteknél már komplexebb, és az intimitás elkerülése nem játszik akkora szerepet, mint az egyetemistáknál.

Az egyetemisták a ghostinggal elkerülhetik, hogy végig kelljen hallgatni partnerüket, aki a függést preferálná.

Kötődés és a ghosting áldozatok

Powell és kollégái eredményei azt mutatták, hogy azok, akikre jellemző volt az elárasztó kötődés, valószínűbb volt, hogy ghosting áldozatául estek. Tehát leginkább épp azokkal történt ghosting, akik a legjobban tartottak tőle, hogy partnerük elhagyja őket. Egyesek szerint épp az elárasztó kötődés, azaz a kapcsolathoz való „tapadós”, „csimpaszkodós” hozzáállás az, ami kiválthatja a partnerből a szó nélküli elhagyást. A nem elárasztó kötődésű partner ugyanis szeretné elkerülni a drámai elválást, ezért egy egyszerűbb módot választ a kapcsolat befejezéséhez.

Mások szerint nem feltétlenül az elárasztó kötődés, mint jellemző váltja ki a ghostingot. Az is előfordulhat, hogy a ghostingot elszenvedő személyben épp – az akár sokszoros – ghosting hatására alakul ki a kapcsolati bizonytalanság. Mivel

ok-okozati összefüggést nem vonhatunk le egy keresztmetszeti kutatásból,

így a ghosting-kötődés sorrendiségét a jelen eredmények alapján nem lehetséges eldönteni .

Párkapcsolati hiedelmek és a ghosting

A kutatók szintén górcső alá vették a párkapcsolatról alkotott automatikus hiedelmeink jelentőségét a ghosting előfordulásával összefüggésben. Korábbi és friss eredményeik is azt mutatták, hogy azok a vizsgálati személyek, akik hittek abban, hogy ideális partnerükkel „egymásnak lettek teremtve” és „meg van írva a sorsuk”, azaz a sorsnak tulajdonítottak nagy szerepet a párkapcsolat alakulásában és az összeillésben, azok hajlamosabbak voltak a ghostingot választani a szakítás módjaként. Ők azok, akik kapcsolati nehézségek, konfliktusok során könnyen jutottak arra a következtetésre, hogy „nem így van megírva”, vagy „mégsem egymásnak lettünk teremtve”, így nem látták szükségét, hogy tovább „fáradozzanak” a kapcsolatért, és inkább figyelmen kívül hagyták az egykori partnert.

A ghosting dinamikája

Az eredmények alapján tehát elmondhatjuk, hogy ha hajlamosak vagyunk a sorsot okolni a kapcsolatainkban felmerülő gondokért, illetve, ha kényelmetlenül érezzük magunkat az intim, közeli kapcsolatokban, akkor nagyobb valószínűséggel vetünk véget egy – véleményünk szerint nem működő – kapcsolatnak ghostinggal. Ironikusan épp azok válnak ilyenkor áldozattá, akik leginkább tartanak attól, hogy elhagyhatják őket, és kapcsolati aggodalmuk a ghosting következtében csupán tovább fokozódik. Úgy tűnik azonban, hogy míg a fiatal felnőttek körében a felvázolt dinamika játszhat szerepet, addig a nem egyetemista felnőtteken végzett eredmények már nem mutatnak ilyen összefüggést,

azaz a ghosting motivációja és prevalenciája életkortól is függhet.

A témában egyre több kutatás születik, így valószínűleg a ghosting mögött húzódó okokról is egyre többet fogunk megtudni a jövőben.