Mintakövető öngyilkosság – a Werther-hatás

Széleskörűen dokumentált jelenség, hogy a médiában megjelent, közismert személyek öngyilkosságáról szóló hírek után egy rövid ideig a társadalomban is megnő az öngyilkosságok száma. Ezt a jelenséget „Werther-hatásnak” nevezik. Azonban továbbra is tisztázatlan, hogy miért, vagy pontosan milyen mechanizmuson keresztül befolyásolják a közszereplők öngyilkosságai az öngyilkossági kockázatot a szélesebb néptömegek körében. Egy japán kutatás egy gépi tanuláson alapuló algoritmus segítségével vizsgálta, hogy milyen kapcsolatban állhat ez a jelenség a közösségi hálózatokkal. Cikkünkben ezt a tanulmányt mutatjuk be.

Az öngyilkosságokkal foglalkozó kutatások egyik felfedezése egy másolási mechanizmus, a „Werther-hatás”. (A jelenség a nevét Goethe műve, az Ifjú Werther szenvedései által okozott öngyilkossági hullámról kapta.) Amikor a médiában megjelenik egy ismert személy öngyilkosságáról szóló hír, utána a társadalom szélesebb köreiben is megnő az öngyilkosságok száma. Ezt a jelenséget az elmúlt évtizedekben többször, több eltérő helyen is megfigyelték. A mechanizmus, ami ezt a hatást kiváltja, máig ismeretlen. Fontos komponens a modellkövető viselkedés, ám nem ismert az a mechanizmus, amely ráveszi egy ilyen végzetes tett elkövetésére a Werther-hatás áldozatait. Korábbi kutatások az elhunyt híresség státuszát vagy a halál „hírértékét” próbálták indokló tényezőként megállapítani, ám ezek a mérések nem szolgáltattak pontos adatokat. Egy új kutatási irány szerint az adatgyűjtést a közösségi média felületein kell végezni, mivel népszerűségük és társadalmi befolyásuk révén ezek a felületek jelentős hatással lehetnek az öngyilkosságokra is. A közösségi média híreket nyújt a híres személyek öngyilkosságáról a felhasználóknak, így ezen felületeken a hír és a rá érkezett reakciók egyszerre megfigyelhetők. Ezek a megfigyelések olyan intervenciós módok kialakításának alapjául szolgálhatnak, amelyek csökkenthetik a Werther-effektus erejét. A cikkünkben bemutatott kutatás nemcsak a reakciók számát, hanem az öngyilkossá vált híres személyek egyes jellemzőit és a reakciók érzelmi tartalmát is elemzés alá veszi, a Werther-hatás jobb megértésének érdekében.

A kutatás alapjai

A kutatás három adatcsomagot alkalmazott: híres személyek öngyilkosságáról szóló hírek, a rájuk Twitteren keresztül érkezett reakciók (rövid, szöveges üzenetek, „tweetek” formájában) és az öngyilkosságok száma országszerte Japánban. Az adatok 2010-2014 közötti évekből származtak. A Twitter Japán legnépszerűbb közösségi oldala, ezért választották ezt a platformot a kutatás alapkörnyezeteként. A közismert, öngyilkosságot elkövető személyek közt 14 férfi és 4 nő volt, több a szórakoztatóiparban tevékenykedett, de volt köztük kritikus, üzletember, tudós, sportoló és politikus is. A társadalmi öngyilkosságok számát a közismert személyek öngyilkosságát bejelentő hírek előtt 1 héttel kezdődő, és a bejelentést követő 15 napig tartó intervallumban figyelték. Azért volt fontos a bejelentés előtti adatokat megvizsgálni, mert a hivatalos bejelentésekhez képest egyéb forrásokon a hírek már hamarabb elterjedhetnek a közösségi hálózatokon. A halálhírekhez kapcsolódó közösségi válaszok megfigyeléséhez majdnem 1 millió tweetet használtak fel a kutatásban.

A kutatás módszertana

A reakciók osztályozására öt kategória lett megállapítva: meglepődés, szomorúság, részvét, düh és érzelemmentesség. A kategóriák egy korábbi kutatás alapján lettek létrehozva, amely a szövegekből kiolvasható érzelmeket vizsgálta. A kutatási adatbázist képező reakciótweeteket ezután egy gépi tanuláson alapuló algoritmus sorolta be ezekbe a kategóriákba. Az algoritmus megvizsgálta, hogy a különféle ismert emberek öngyilkosságára mennyi és milyen reakció érkezett, ezt követően az adatokat összevetették a haláleset körülményeivel, valamint korrelációs és regressziós elemzést végeztek az eseményt követő öngyilkosságok számával.

Eredmények

Az elemzések alapján a legerősebb érzelmi reakciót a társadalomban a fiatal, női, szórakoztatóiparhoz kötődő személyek öngyilkossága váltja ki. Ennek okai lehetnek, hogy a nők kisebb arányban lesznek öngyilkosok, mint a férfiak, az idősebb emberek öngyilkossága kisebb megdöbbenést és szomorúságot váltott ki, mint a fiataloké, és a szórakoztatóiparhoz kapcsolódó személyeket általában többen ismerik, mint az üzleti vagy tudományos életben tevékenykedőket. A kutatás alapján a meglepett reakciók mennyisége erős pozitív kapcsolatot mutat a népesség körében bekövetkező öngyilkosságok számával.

Az öngyilkossági hírt követő 14 napban külön-külön is megvizsgálták az érkezett reakciók közt mindegyik érzelem arányát és az öngyilkosságok számának összefüggéseit. A meglepett reakciók arányszáma erős összefüggést mutatott az eseményt követő öngyilkosságok számával. Körülbelül tizenhárommal emelkedett az öngyilkosságok száma, amikor egy százalékpontot nőtt a hírre érkezett meglepődött reakciók mennyisége. A részvétet nyilvánító kommentek arányszáma negatív összefüggést mutatott a következő öngyilkosságok számával, körülbelül tizennéggyel csökkent a következő öngyilkosságok száma, amennyiben 1 százalékpontot nőtt a részvétet nyilvánító kommentek mennyisége. A dühös és szomorú kommentek arányszáma ebben az elemzésben nem mutatott szignifikáns (nem véletlen okozta) összefüggést az öngyilkosságok számával, nem rendelkeztek bejósló erővel.

Hogyan tovább?

A pszichológiai kutatások fontos kérdése, hogy az eredmények hogyan hasznosíthatók a mindennapi életben. Ez a vizsgálat, habár rávilágított, hogy kapcsolatban vannak, nem tárta fel, hogy a közösségi hálózatoknak mi a pontos szerepe a Werther-hatásban. Lehet, hogy csupán közvetítőként működnek az öngyilkossági hírek továbbításában, ám lehet, hogy a felhasználóknak biztosított közvetlen reakciók által lehetővé teszik, hogy azok azonosuljanak az áldozattal és hasonlóan cselekedjenek, vagyis ezek a hálózatok beépülnek a Werther-effektus hatásmechanizmusába, tovább erősítve azt, így még több öngyilkosságot okozva.

Fontos kérdés még, hogyan csökkenthető a Werther-hatás ereje. A japán kormány nemrég felszólította a Twittert, hogy blokkoljon bizonyos öngyilkossággal kapcsolatos hívószavakat. Miközben a különféle egyéb médiatermékek (sajtó, televízió) rendelkeznek arra vonatkozó protokollokkal, hogyan védjék a társadalmat a sokkoló vagy tragikus hírekről, a közösségi hálózatok nem rendelkeznek ilyen kontrollal. Amikor ezen hálózatokon felbukkan egy öngyilkossággal kapcsolatos hír, a megosztások és újra felbukkanó témák révén a felhasználók napokig folyamatosan szembesülhetnek az eseménnyel, növelve ezzel a hír sokkoló hatásának való kitettségüket. Fontos lenne az ezen helyzetekre való társadalmi ártalomcsökkentő protokollok tesztelése és bevezetése, valamint, ahogy ez a kutatás is megerősítette, nemcsak az esemény, hanem annak a társadalmi interpretációja is rendkívül sokat számít a bekövetkező öngyilkosságok számában. Ajánlatos lenne a közösségi oldalak üzemeltetőinek a hasonló események körül kialakuló reakciók hangnemét folyamatosan megfigyelni és annak megfelelően alakítani az információáramlást – ez a megoldás azonban a cenzúra jelentős szigorításával járna, amely pont a közösségi hálózatok egyik alapelemét, a közösség által szerveződő szabad információ- és tartalommegosztást akadályozná. Felmerül így az örök filozófiai és társadalmi kérdés, hogy a társadalom védelme megéri-e a szabadság egy kis szeletének feláldozását.

Ha ön is úgy érzi, hogy segítségre lenne szüksége, hívja a Lelki elsősegély telefonszolgálat ingyenesen hívható 116-123 telefonszámát!