Valamikor a századforduló táján, azaz az 1800-as évek végén egy késő éji órán, egy New York-i hotelben megszálló idős hölgy azzal a kéréssel fordult a szállodaportás felé, hogy egy lelkésszel szeretne beszélni. A portás így késő éjszaka nem ért el senkit. Másnap reggel először Harry Warren baptista lelkésszel sikerült beszélnie. Túlkésőn. A hölgy az éjszaka folyamán öngyilkosságot követett el. Harry Warren pedig megalakította minden későbbi hasonló szervezet elődjét, a világ első lelki-segély szolgálatát. Valahogy így kezdődött…
A legtöbbször telefonon segítő, és egyre gyakrabban chatszobákat is működtető szolgálatok fontos célja az öngyilkosság-prevenció. A megelőzés jelenti azt is, hogy az akut öngyilkossági gondolatokkal, késztetésekkel küzdő személynek legyen kihez fordulnia, ha adna egy utolsó esélyt az életnek, és jelenti azoknak a lelki terheknek a minimalizálására való törekvést is, amelyek akár öngyilkos magatartáshoz is vezetnek.
Ha valaki felhív egy lelki-segély vonalat, sokszor „csak” azt szeretné, hogy meghallgassák. Ne csak hallgassák, mint egy háttérben szóló TV műsort, hanem meghallgassák, figyeljenek rá, próbálják elképzelni, mindazt, amit hallanak, éljék bele magukat a beszélő helyzetébe. Legyenek vele türelmesek, empatikusak, nyitottak és ítélkezésektől mentesek. Nem kell, hogy a hívó magányos legyen, nem kell, hogy ne legyen senkije, nem kell, hogy amit elmondjon, az nagy titok vagy élete krízise legyen! Mindezek nélkül is nagyon vágyhat erre a teljes, rá koncentráló figyelemre. Hiiszen olyan ritkán hallgatjuk meg így egymást. Pedig ez segít. Ettől könnyebb lesz. Ettől már megérkezik az érzés, hogy megosztottuk a terhet – tehát könnyebb lett.
Fontos, hogy legyenek olyan védett helyzetek, amikor nem kell erősnek lennünk. Ha felhívunk egy ilyen számot, kapunk körülbelül egy fél órát, amikor lehetünk gyengék. Lehetünk kétségbeesettek, megélhetjük és kifejezhetjük a tanácstalanságunkat, a dühünket, a fájdalmunkat. Sírhatunk, dühönghetünk, és senki nem akarja majd megmagyarázni nekünk, hogy ideje, hogy összeszedjük magunkat, legyünk tekintettel másokra, ez katonadolog, gondoljunk azokra, akik rosszabbul jártak.
Nem. itt nem a „mások” és az „azok” a fontosak, hanem mi.
Megkönnyebbülést ad és igazi támogatást jelent, hogy elismerik, teljesen jogos a mérgünk, a bánatunk, a gyászunk; érthető, ha elegünk van, ha nem lázunk kiutat, mert igen, ez egy piszok nehéz helyzet, és le a kalappal, hogy egyáltalán itt vagyunk még, egyben vagyunk, sőt van erőnk erről beszélni, tudunk segítséget kérni!
Milyen egy jó segítő beszélgetés?
Talán meglepő, de a jó segítő célja nem a vigasztalás. Nem mondja, hogy holnap kisüt a nap, hogy lesz még jobb, és mindig van új esély. Ezeket halljuk elégszer másoktól. Egy segítő beszélgetésben kapunk teret, időt, bátorítást a negatív érzéseink kifejezésére. Már csak azért is fontos ez, mert ha minden negatívumot a szőnyeg alá söprünk, és megpróbálunk jól viselkedni, előbb-utóbb nagyot esünk a szőnyeg alatti göröngyökben. Továbbá az tud egy kicsit nagyobb távolságot felvenni a saját problémájától, veszteségétől, akit először engedtek közel lenni, megélni a fájdalmat, a tehetetlenséget. Utána van értelme kérdezni. Mert a lelki-segély szolgálatok következő fontos eszköze – a figyelem és az érzelmi támogatás után – a kérdezés. Persze nem mindegy, mit kérdeznek, mikor, milyen hangsúllyal, milyen céllal. A jó kérdés feltérképez, vagy akár átkeretez, új távlatot mutat, segíti a megértést, az elfogadást vagy éppen aktivizál, egy döntést készít elő.
A kérdések utat nyitnak egy közös gondolkozás felé. A segítő nem fog tanácsokat osztogatni, sem kérésre, sem kéretlenül, nem fog döntéseket meghozni, nem fog ítéletet hirdetni, igazságot tenni, megmondani a tutit. Viszont lehet egy inspiráló partner, aki szembesít a saját gondolatainkban lévő ellentmondásokkal. Összeköti a történetmorzsákat. A segítővel próbaképpen, lejátszható egy-egy fontos beszélgetést, segíthet mérleget vonni egy döntés előtt, vagy megvizsgálni a helyzetet más szereplők nézőpontjából. Ha szükséges, tájékoztatást ad a pszichológiai, jogi, szociális, gyermekvédelmi segítségekről, segít feltérképezni a meglévő erőforrásokat, mozgósítható hozzátartozókat vagy elérhető szakembereket.
A lelki-segély szolgálat ügyelőjével való konzultációs nem egy baráti beszélgetés. A segítő másnap nem jön a hívóval szembe a munkahelyén vagy az iskola folyosóján. Megőrzi a titkait és csak annyit tud a történetből, amennyit a megkereső szeretne megosztani. A kapcsolat nem kölcsönös. Nem azzal segít a segítő, hogy a saját tapasztalatit, jól bevált praktikáit osztja meg, és semmiképpen nem felel a hívó panaszaira a saját problémái ecsetelésével. A másik oldalról megközelítve viszont az is fontos, hogy a segélyvonalakon nem pszichológiai tanácsadás vagy terápia zajlik. Nem a belátás és az abból fakadó változások elérése, esetleg a pszichés bajokból való gyógyulás a cél, hanem egy pillanatnyi krízisállapot vagy rossz hangulatoldása, egy nehéz élethelyzet vagy veszteség terhének közös viselése egy párbeszéd idejére. Az elsősegély jelleg dominál, nem a folyamatra való szerződés – bár lehet erre is példa, amikor ez szolgálja a hívó érdekeit.
Kik fogadják a hívásokat?
A hívásokat laikus segítők fogadják egy szervezetenként változó kiválasztási folyamat és több lépcsős képzés után. Jellemzően önkéntesként ülnek a telefonok mellett vagy várják a chatszobába bejelentkezőket. A megkeresőknek sokszor ez már önmagában is fontos üzenet: valakinek fontos vagyok, nem munkaként, nem kényszerből,
nem pénzért, hanem szabadidejében, önkéntesen figyel rám.
Természetesen az érem másik oldalán ebből az önkénteskedésből a segítő is nagyon sokat profitál. Az önismeretet gazdagító, ráadásul kommunikációs tréningként is felfogható képzés, eleve sokaknak olyan tudást ad, amit máshol is kamatoztathatnak. Az emberek nyitott meghallgatására, segítésére szerződött közösségekből nem meglepő módon nagyon jó csapat tud kialakulni, sokan a társaságért maradnak hosszú évekig egy-egy szervezetnél. A segítő munkát esetmegbeszélő csoportok, szupervíziók és állandó továbbképzések segítik, miközben maguk a segítő beszélgetések is folyamatos fejlődési lehetőséget adnak az önkénteseknek.
A lelki elsősegéllyel foglalkozó szervezetek célcsoportja és a fókuszba helyezett témák változatosak, de működésük alapvető jellemzőik, eszközrendszerük, a műfajból fakadó lehetőségeik és korlátok azonosak. Az Európai Unióban egy úgynevezett európai harmonizált hívószámon a nap 24 órájában ingyenesen elérhető a Lelki Elsősegély Szolgálatok 116 123-as száma, illetve gyerekeknek, fiataloknak a 116 111-en a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány Lelki-segély Vonala. Ezenkívül jó pár ennél speciálisabb célcsoporttal működő szervezet van. Többek közt a 13 777-es számon a középkorú és idősebb korosztályt várja a Délután Alapítvány, a 13 737-es szám az LMBTQIA emberekért van, a NANE a 06 80 505 101-es számmal a Bántalmazott Nők és Gyerekek Segélyvonala, függőségi problémákkal a 13 770-es számon elérhető Drog Stophoz fordulhatunk.
A vonalakat civil szervezetek működtetik, amik fenntarthatósága nagyban függ az egyéni adományoktól és az önkéntesek hozzáadott értékétől is. Szeptemberben a tizenévesek és fiatal felnőttek meghallgatására létrejött Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, októberben a DélUtán Alapítvány indít ingyenes képzést leendő önkénteseinek. További információk a www.kekvonal.hu illetve a www.delutan.hu oldalon találhattok.
