Endometriózis – Minden tizedik nőt érinti, mégsem beszélünk róla eleget

Endometriózis. A reproduktív korban lévő nők között világszerte minden tizedik nő, azaz több mint 170 millióan érintettek benne. A betegség elhúzódó, a testet és a lelket komolyan megterhelő tünetekkel jár, éppen ezért fontos kiemelt figyelemmel kezelni már a betegség felmerülését is.

A cikkünkből megtudhatod: 

• melyek a kórkép legfőbb jellemzői

• milyen lelki nehézségekkel járhat az endometriózis és milyen lehetséges kezelési eljárások léteznek
• és melyek a leggyakrabban alkalmazott megküzdési stratégiák
  

A betegség elnevezése az endometrium latin szóból származik, amely a méh belső felszínét borító nyálkahártyaréteget jelenti. Az endometrium a női ciklus során folyamatos átalakuláson megy keresztül. Hónapról hónapra felépül, majd a menstruáció alatt leválik és távozik a méh üregéből.

Az endometriózis esetén a panaszokat az okozza, hogy a méhnyálkahártyához nagymértékben hasonló szövet jelenik meg a méh üregén kívül, így a test egyéb területein is.

Ez a szövet a havi ciklus szerint változó működésével kóros elváltozásokat okoz az érintett szerv vagy szövet felépítésében és funkciójában.

Az endometrium leggyakrabban a hasüregben, a kismedencében, azon belül a petefészkekben, a petevezetékben, a méh külső felszínén, a méhet függesztő szalagokban vagy a hashártya területén fordul elő. Ezen túl megjelenhet a belekben, a végbélben, a hüvely vagy a húgyhólyag falán, a szeméremtesteken, illetve ritkább esetekben az ízületekben, a tüdőben vagy akár az agyban is. Ezek a burjánzások nem rosszindulatú folyamatot jeleznek, hanem a normális endometrium-szövethez nagymértékben hasonló sejtek nem megfelelő helyen levő előfordulásai.

A betegség pontos oka máig ismeretlen.

Feltételezhető, hogy immunológiai és genetikai faktorok is szerepet játszanak a kialakulásban.

Mikor gyanakodhatunk az endometriózisra?

A kórkép vezető tünete a krónikus fájdalom, amely leginkább az alhas, a kismedence területére lokalizálódik, de kisugározhat a derékba is. A fájdalom kifejezetten erős lehet a vérzéshez társuló görcsök felléptekor, de erős fájdalommal járhat a szexuális együttlét, a nőgyógyászati vizsgálat, valamint a széklet és vizeletürítés is. Az alapvető élettani funkciók állandó kísérőjeként megélt fájdalom jelentős testi és lelki megterhelést jelent az érintett nők számára. Gyakori és ugyancsak rendkívül megterhelő tünet a rendszertelen, erős, darabos vérzés és a fogamzás zavara.

A nehezített fogamzás, illetve az esetleges teljes meddőség olyan következménye az endometriózisnak, amelynek a feldolgozása pszichológiai szempontból is komoly erőfeszítést igényel.

Hátrányosan befolyásolhatja az érintettek önértékelését, megküzdési képességét és a párkapcsolati dinamikát. Az endometriózis további tüneteként megjelenhetnek az érintett szervre jellemző panaszok, például a derékfájás, a krónikus fáradtságérzet, a haspuffadás, a görcsös székelés, a fájdalmas bélmozgások, a gyakori hasmenés, a vizelési panaszok, a vesekőszerű kólika, a bélelzáródás a köhögés és a véres köpet.

A tünetek mindegyike kifejezetten aggodalomkeltő lehet, amit tovább nehezít az a tény, hogy sokszor éveket vesz igénybe a kivizsgálás és a diagnózis.

Ez a destruktív állapot érthető módon kimerültséghez, szorongáshoz, tehetetlenséghez és más nehéz belső élményekhez vezethet. Negatívan befolyásolja az életminőséget, megnehezíti a betegek helytállását a munkahelyen és a magánéletben egyaránt. Ezek következtében munkahelyi és anyagi problémák is felmerülhetnek, amit tetéznek az orvosi ellátás és az egyéb kezelések magas költségei is. A feszültséget tovább fokozzák a termékenység és a szexuális élet zavarai, a beteg érdeklődésének beszűkülése, a tartós szorongás és a rossz hangulat, ami akár depresszióig is fajulhat.

Hogyan kezelhető az endometriózis?

A betegség műtéti és gyógyszeres úton kezelhető, azonban a sikeres műtéti beavatkozást követően is számolni kell a kiújulás lehetőségével.

Az endometriózis ugyanis nem tekinthető egyértelműen és végleges formában gyógyítható kórképnek.

Az érvényben lévő szakorvosi ajánlások a hatékonyabb kezelés segítése érdekében felhívják a figyelemet a megfelelő táplálkozásra és a rendszeres testmozgásra. A táplálkozás terén a vörös húsok és a finomított szénhidrátok kiiktatását javasolják, a testmozgás tekintetében pedig a hetente legalább három alkalommal végzett kardio típusú mozgásokat, például a futást vagy kerékpározást ajánlják. 

A betegséggel járó testi és lelki tünetek megélését jelentős mértékben befolyásolja, hogy az érintett nő hogyan viszonyul a betegségéhez, milyen megküzdési stratégiákat alkalmaz, a tünetek milyen mértékig befolyásolják az életminőségét.

Egy 2016-os vizsgálatban kilenc fő megküzdési módot azonosítottak a kutatók, amelyek közül öt megküzdési forma problémafókuszú volt, négy pedig érzelemfókuszú. Az előbbi kategóriába sorolható a fizikai aktivitás csökkentése, a tájékozódás a betegségről, a tevékenységek menstruációs ciklushoz való igazítása tervezéssel, az ön-menedzsment és a társas támogatás keresése. A betegség elfogadására, a pozitív attitűd kialakítására irányuló lelki munka, az önbiztatás és a spiritualitás felé fordulás pedig az érzelemfókuszú megküzdési stratégiák közé tartoznak.

A lelki terhek csökkentését jelentősen támogatja, ha a sikerül bővíteni az érintettek megküzdési repertoárját, és az egyes megküzdést segítő stratégiákat sikerül minél inkább egyénre szabott módon alkalmazni, amelyhez érdemes szakember segítségét igénybe venni.

Összességében elmondható, hogy a változatos tüneteket produkáló endometriózis kezelése olyan összetett terápiát igényel, amelyben a beteg állapotának megfelelő orvosi beavatkozások mellett sor kerül az egyéni szükségletnek megfelelő pszichés támogatásra is. Ehhez elengedhetetlen, hogy a betegségben szenvedő nők testi és lelki tüneteit a szakemberek felismerjék, a panaszaik és az aggodalmaik ne legyenek elbagatellizálva, hozzájussanak a megfelelő információkhoz, értő figyelemben, valamint a testi, illetve lelki állapothoz, élethelyzethez igazodó szakmai segítségben részesüljenek.