Modern kori Rómeó és Júlia – avagy vegyes etnikumú párkapcsolatok

Néhány évvel ezelőtt jelent meg külföldön a Love Has No Labels elnevezésű kezdeményezés, mely arra szerette volna felhívni az emberek figyelmét, hogy a szerelemben nem számít a bőrszín, a kor és a nem. A téma napjainkban még aktuálisabb, hiszen növekvő tendenciát mutatnak az etnikai, faji, vallási, kulturális vagy származást illetőleg vegyes párkapcsolatok. Mivel magyarázzák ezt a pszichológusok? Miért ellenállóbbak számos betegséggel szemben azok a gyerekek, akiknek különböző etnikumúak a szüleik? Cikkünkből többek között ezekre a kérdésekre kaphattok válaszokat.

A globalizáció egyik fontos következménye, hogy számos ország a korábbiakhoz képest lényegesen változatosabb etnikummal rendelkezik. Mindez karöltve jár az eltérő kultúrájú és vallású párkapcsolatok számának rohamos növekedésével. A két nemzetiségű félből álló kapcsolat (binational relationship) alatt azt értjük, hogy a pár tagjai eltérő országból származnak, ezáltal más normákkal, szokásokkal és hagyományokkal rendelkeznek. Az Egyesült Államokban minden tizedik pár ilyen, de ettől talán sokkal fontosabb, hogy tízből kilenc amerikai véli úgy, hogy ezek a kapcsolatok semleges vagy pozitív hatással vannak a társadalomra.

A fiatalok és a magasan iskolázott személyek kedvezőbben ítélik meg a mix párkapcsolatokat.

Herman és Campbell (2012) eredményei alapján még mindig negatívan stigmatizáltak a vegyes etnikumú párok, emiatt pedig kisebb valószínűséggel vállalják fel szerelmüket a családtagjaik és barátaik előtt, és ritkábban mutatják összetartozásukat nyilvánosan, mint azok a párok, akik azonos nemzetiségűek. Trawalter, Richeson és Shelton (2009) szerint a sajátunktól eltérő etnikumúakkal történő interakció magasabb stressz-szinttel jár, mint a saját etnikumunkkal megegyező személyekkel való találkozás. Fontos megjegyezni, hogy a számunkra ismeretlen, esetleg a sajátunktól eltérő kultúrájú emberekkel történő találkozás alkalmával megjelenő stressz csökkenthető a másikkal történő kommunikáció révén, melynek során arra próbálunk fókuszálni, hogy mi a közös bennünk.

Édes, akár a tiltott gyümölcs

Collet (2012) összegyűjtött néhány okot a szerelem mellett, melyek a vegyes nemzetiségű házasságok hátterében állhatnak. Azoknál, akik elhagyják az anyaországukat és külföldön telepednek le, motiváló lehet a bizonytalan politikai helyzet, fokozott magányosság, vágy a társadalmi integrációra és nem elhanyagolgató a kirekesztés érzete sem. Ami a másik felet illeti, azaz egy helyi motivációját a sajátjától eltérő nemzetiségűvel kialakított kapcsolatra, könnyen lehet a Rómeó és Júlia komplexus, azaz az a jelenség, hogy intenzívebb a szerelem, amikor a partner diszkriminált, társadalmilag elutasított a kapcsolat vagy jogi korlátai vannak.

Nyitottság, kíváncsiság vagy mi állhat a háttérben?

Egy kutatás kapcsolatot fedezett fel a genetikai diverzitás és az emberi arc vonzóságának megítélése között (Roberts et al., 2005). Eredményük szerint a nők a saját genetikai állományuktól eltérő férfiakhoz vonzódnak.

A fehér nők a fekete férfiak arcát tartották a legvonzóbbnak, míg a fehér férfiak az ázsiai nőkét.

Sőt a vegyes etnikumú párok gyerekeit vonzóbbnak ítélték meg a vizsgálati személyek, mint azokat, akik azonos etnikumú szülőktől származnak (Lewis, 2010). Az evolúciópszichológusok álláspontja szerint ennek hátterében a nagyobb genetikai alkalmasság áll, hiszen ismert, hogy a nagyobb genetikai változatosság esetében kevesebb bizonyos betegségek – úgymint a hemofília, cisztás fibrózis és Tay-Sachs szindróma – előfordulási gyakorisága, melyek mindaddig megjelennek, amíg egy személy mindkét szülőtől hibás géneket örököl. Továbbá a nagyobb genetikai diverzitás összefüggésben áll a rugalmasabb stresszkezelés képességével és a fertőzésekkel szembeni magasabb ellenállással.

Annak kiderítése érdekében, hogy a nemzetközi eredmények vajon mennyire helytállóak itthon, egy mini-interjúban kértünk meg egy húszas éveiben járó hölgyet, ossza meg velünk saját észrevételeit, melyeket külföldi barátja mellett tapasztalt. A válaszok természetesen nem reprezentatívak, ahogyan az emberek is rendkívül sokszínűek, úgy a tapasztalatok, illetve ezek értelmezése is az.

Mit gondol, hol tartunk mi, magyarok a vegyes etnikumú párok elfogadásában?

Tapasztalataim alapján az idősebb korosztály kevésbé elfogadó, míg a fiatalok egyre inkább. Ennek a generációs különbségnek az egyik oka lehet a nyelvi korlát, hiszen az idegen nyelv ismerete nélkül minimalizálódik a kommunikáció, ezáltal az eltérő országból érkező illető valódi megismerése.

A nagyobb városokban az emberek már nem kapják fel a fejüket annyira, amikor esetleg egy magyar lány mellett egy más bőrszínű párt látnak, hiszen a mindennapjaik része az, hogy sajátjukétól eltérő bőrszínnel, vallással vagy kultúrával találkoznak. Viszont vidéken, kisebb falvakban még igenis nagy kuriózum egyetlen egy más etnikumú ember is, nemhogy egy pár, akik kézen fogva sétálnak.

Lakóhelytől függetlenül talán azok fogadják el nehezebben, akik kevésbé nyitottak más kultúrák megismerése iránt és mindent a saját normáik alapján igyekeznek értelmezni, akik kizárólag a jól ismert magyar gondolatvilágban próbálnak meg magyarázatokat találni, holott ez nagy hiba.

Hogyan fogadták a családtagjai, illetve a barátai a külföldi párját?

A családom legelső reakciója a féltés volt, nem a páromtól, hanem magától az ismeretlentől, mely abból fakad, hogy semmi konkrét információt nem tudtak a kultúrájáról vagy arról, hogy hogyan is élnek az emberek ott, ahol a barátom felnőtt. Egyetlen támpontjuk a sztereotípiák voltak, melyek nagyon messze állnak az igazságtól, legalábbis a mi esetünkben. A barátaim viszont maximális támogatást mutattak, az igazat megvallva, nekik könnyebb is volt elmondani, hogy ki a szerelmem, mint a családomnak. Attól féltem, hogy konfliktust eredményez a családom és köztem, és nem tudnám megértetni velük a döntésem. Szerencsére nem így történt.

Mi a legnehezebb az ön számára abban, hogy más nemzetiségű a barátja?

Egy személyben képviseli számomra a saját országát és a kultúráját, s ezek alapján rendelkezem elképzelésekkel a többi ott élő emberről. Nehéz elválasztani, hogy kettőnk között mi tudható be kulturális különbségként, illetve mik azok, melyek az ő egyedi sajátosságai. Ha itthoni a párom, akkor ilyen fel sem merül, hiszen közösek az alapok, egy más országból származó egyént illetőleg ez azonban teljesen másként működik.

Egy teljesen új alapot kell építenünk.

Gyakran eltérően értelmezünk helyzeteket és gesztusokat a kulturális különbségek miatt. Amennyiben ezeket a különbségeket nem beszéljük meg, sokszor később eredményeznek konfliktust. Véleményem szerint egy külföldivel a harmonikus párkapcsolat titka az lehet, hogy igazán érdeklődőek legyünk a kultúrája iránt, na és türelmesek, bár utóbbi minden kapcsolatra igaz lehet. Nem egyszerű, amikor hirtelen meglátok valamit, s eszembe jut egy olyan történet, ami a legtöbb magyarnak is, viszont a páromnak ez semmit sem mond, így el kell magyaráznom, hogy például miért vicces. Ugyanakkor rendkívül izgalmas, hogy akár naponta tanulhatok új dolgokat egy más országról. Csak az érti igazán, hogy mennyit is ad egy ilyen kapcsolat, akinek élete során már volt szerencséje megtapasztalni.