Életünk során családi szerepeinket illetően gyermekből felnőtté, felnőttből házassá, házasból szülővé és szülőből nagyszülővé válhatunk. Különböző érzések kötnek egyes szerepeinkhez, mindegyiknek megvan a pozitív, örömteli oldala, de sok kihívást is tartogathatnak. Ez a nagyszülői szereppel sincs másképp. Miben változott az idők során a nagyszülők szerepe? Milyen főbb kihívásokkal kell szembenézniük manapság? Könyvajánlónk.
Milyenek manapság a nagyszülők? Egy konkrét választ adni nem olyan egyszerű feladat. Veres Mária és szerzőtársai a Nagyszülők és unokák című könyvükben több nézőpontból erre is keresik a választ. A könyv olvasása közben ráláthatunk, hogy az évek során nagyban átalakultak a nagyszülők szerepei a családban. Az a világ, amelyben ők nevelkedtek és a gyerekeiket nevelték, már nagyban megváltozott. Lépést kell tartaniuk az állandóan megújuló ismeretekkel és el kell fogadniuk, hogy gyermekeik már más nézeteket, elveket vallanak. Belső késztetést érezhetnek, hogy az értékeket, családi szokásokat és tudást átadják, de sokszor már nem biztos, hogy erre gyermekeik nagy nyitottságot mutatnak. Nagy kihívást jelenthet ekkor a nagyszülőknek, hogy eldöntsék, ezekben a helyzetekben háttérbe vonuljanak és csak akkor adjanak segítséget és tanácsot, ha arra kérik őket, vagy kiálljanak a véleményük mellett és ne hagyják annyiban a dolgot. Ez a légkör természetesen felboríthatja a békét és sok konfliktus is a felszínre kerülhet. Egy biztos, hogy bármelyik utat is választják, a végcél mindenképpen a béke újbóli megteremtése legyen. A nagyszülőknek meg kell bízniuk szülővé vált gyermekeikben és képességükben, hogy mindezt meg tudják oldani, hiszen rájuk is fog elég feladat maradni a nagyszülői szerepkörükben. A legjobb, ha nyitottak maradnak és boldogsággal fogadják ezt a változást, hiszen nemcsak a feladatok, hanem az öröm is sokszorozódik az új családtag érkezésével.
Az évek múlásával a családban sokféle szerepet megélhetünk. Gyermekből felnőtté, majd házassá és szülővé válhatunk. A nagyszülő szerep igaz már nem egy főszerep, de sokan úgy élik meg, mint egy jutalomjátékot, hiszen ekkor újra van lehetőség megmutatni a tehetségüket. A nagyszülővé válást általában megelőzi az a nehezebb időszak, amelyet üres fészeknek nevezünk. A gyerekek elérik a felnőttkort, elköltöznek és saját életet kezdenek párkapcsolattal, életcélokkal és munkával. A nagy családi ház viszont elcsendesedik és a szülők mindennapi tevékenységeiknek az összetételében egyre kevesebb jut a gyermekeikkel kapcsolatos feladatoknak. Újra jut idő az önfelfedezésre, a kikapcsolódásra és a régóta vágyott tevékenységek, irányok felfedezésére. Ez a hirtelennek tűnő nagy szabadság kevésbé kellemes érzésekkel is együtt jár. Nem találják a helyüket, szorongás és bizonytalanság telepedik a napjaikra, veszteségként élik meg gyermekük önállósulását és a feleslegesség érzése keríti őket a hatalmukba. Ilyenkor láthatjuk, hogy ezek a szülők inkább a munkába menekülnek és ott próbálják meg pótolni a hiányérzetüket. Még olyan helyzet is fennállhat, hogy támogatniuk kell gyermekeiket anyagilag, és emellett idősödő szüleik is már az ő segítségükre szorulnak. Mindenesetre mondhatjuk, hogy ez egy kihívásokat jelentő időszak számukra, amelyben már elkezdhetnek arról ábrándozni, hogy milyen jó is lenne egy unoka a családban.
Változó szerepek
Az unoka megérkezésével az egész családon belüli dinamika megváltozik. A nagyszülők unokához fűződő kapcsolatában már nemcsak a saját családtagok, hanem a meny vagy a vej felmenőivel is számolniuk kell. Újra kell fogalmazni az elvárásokat, kötelességeket és teljesen felbolydul a családi rend, valamint az időbeosztás is.
Visszatekintve az időben, amikor még több generáció élt együtt, a nyugdíjas nagyszülők vigyázták és gondozták a gyerekeket, amíg a szülők dolgoztak. Manapság már nem él együtt a teljes család. Ha egy városban is élnek, akkor is külön házban, de leggyakrabban külön városba költöznek. Valamint egyre gyakrabban a fiatalok más országban találnak rá a számukra megfelelő munkára és ott találják meg számításaikat. Ez nagyban megnehezíti a nagyszülők dolgát ezen szerepük átélésében, hiszen csak néha egy-egy családi rendezvényen tudnak együtt lenni az egész családdal, és esetleg nyáron 2-3 hét alatt kell „bepótolni” az egész éves unokahiányt.
A családmodellek is rohamosan alakultak át, régebben az általános összetétel az anya, apa és egy-két-három gyerek volt, de mára már megjelentek ettől eltérő együttélési formák, amelyek hamar elfogadottá váltak. Találkozhattunk már mozaikcsaládokkal és binukleáris családokkal is, amelyekben a korábbi kapcsolatból született gyermekekkel élnek együtt a válás után összejött felnőttek.
Manapság milyen egy megváltozott családmodellben nagyszülőnek lenni? A könyv az „új típusú” nagyszülőkként mutatja be őket. Az „új” típusú nagyszülők még dolgoznak, és egy önálló életet vezetnek az első unoka megérkezésekor. Aktívak, energikusak, mobilisak és még kissé fiatalnak érzik magukat a nagyszülői szerephez. Az „új” típusú nagypapák sokszor az apák távolléte, munkája miatt keletkezett űrt tudják kitölteni. Valamint a gyermeküket egyedül nevelő anyák mellett az apahiányt a nagypapák tudják áthidalni. Az unokájuk életében nemcsak az apaszerep helyettesítését tudják így ledolgozni, hanem saját fiatalkori deficitjeiket is. Az „új” típusú nagymamák fiatalosabbak és visszafogottabbak, mint elődeik. Akkor osztják meg tapasztalataikat, elveiket, amikor kérik tőlük, de folyton odafigyelnek, részt vesznek, de igyekeznek nem beleavatkozni gyermekük nevelési szokásaiba, még ha el is tér arról, amit ők vallanak.
Képernyőmama
A gyermekek fejlődésében a szülők szerepén kívül nagy hatása van a nagyszülőknek is. Segíthetik a kognitív és érzelmi fejlődésüket és a tehermentesítésben is nagy szerepet vállalnak. Ezt a pozitív folyamatot megzavarhatja az unokák és a nagyszülők közötti városokat vagy akár országokat átívelő távolság. Ezeket a nagy távolságokat viszont a virtuális világ segítségével le lehet győzni. Nem kell megijedni ettől a megoldástól, hiszen rengeteg lehetőséget tartogat, és „cybernagyszülők” is nagyon jól tudnak esténként mesét mondani az unokáknak. Az tény, hogy képtelenség teljesen pótolni a fizikai kapcsolatot, hiszen az érzelmileg ható érintési élményeket, az első lépéseket és szavakat nem lehet átélni, ha csak az interneten követik a gyermek fejlődését. Amennyiben megtehetik, akkor a kapcsolat kialakítása szempontjából a fizikai találkozások a legbensőségesebbek, de a gyerekek nagyon hamar alkalmazkodni tudnak akár a képernyőn keresztüli kommunikációhoz is. Számukra nem meglepő, hogy a nagymama vagy nagypapa néha csak a képernyőn elérhető – két dimenzióban – utána meg belép az ajtón és lehet vele fogócskázni vagy vásárolni menni. Később megint a képernyőn látják őket és így is nagy lelkesen szavalják vagy énekelik a megtanult verseket és dalokat, mert számukra olyan, mintha nagyszülei jelen lennének.
Nézőpontok
A könyv a nagyszülőket érintő területeket és témákat több szempontból célozza körbejárni. A szerzők célja nem a tanácsadás, hanem az új élethelyzet, gondolatok és a felmerülő gondok tapasztalatainak a megosztása és lehetőséges megoldási módok ismertetése. A könyv szerzői között találunk kultúrtörténészt, újságírót, gyermekorvost, jogászt, szerkesztőt és pszichológust is. Ettől érezzük azt, hogy a lehető legtöbb területet érinti a könyv, amivel a nagyszülők találkozhatnak. A nagyszülővé válás kezdeti lépéseitől a könyv elkalauzol minket a következő főbb témakörökbe: az új családi szereposztás, az együtt töltött mindennapok örömei és gondjai, a gyermekek életkorukkal járó viselkedésének a jellemzői és a kihívások nagyszülői menedzselése. Külön fejezetet szentelnek a gondok, bajok és konfliktusok tárgyalásának. Itt rátapintanak a leggyakrabban felmerülő családi problémákra, mint az anyós-meny vagy anyós-vej konfliktusra, a családon belüli szokások, szabályok és ezeknek a megszegésének a konfliktusaira, valamint nagyszülő szempontból az unokahiányra.
A nagyszülők inspirálódhatnak és egy egész fejezeten át olvashatnak izgalmas játékokról, amelyet unokáikkal játszhatnak. Láthatjuk a mese fantázia-, szókincs- és kreativitás-növelő fontosságát és lehetséges szabadidős programokból is kapnak egy ízelítőt.
A nagyszülők szívesen elkényeztetik unokáikat finomabbnál finomabb ételekkel. A könyvben egy fejezeten keresztül osztják meg a szerzők bevált és finom ötleteiket, amelyeket a gyerekek különböző életkorban ehetnek. Az idősebbek akkor boldogok igazán, ha biztonságban tudhatják gyermekeiket és az unokákat is. Amikor felüti egy-egy betegség a fejét, információhoz először az internethez fordulunk és megfelelő háttérismeret nélkül bizony a nem megfelelő forrású információ problémákat is okozhat. Az Unokázás orvos szemmel fejezetben a legfontosabb megalapozott információkat olvashatjuk, amelyek elősegítik a felkészültséget az általános problémákra. Végül a nagyszülők a szerepüket érintő jogi ismeretről is olvashatnak egy rövid összefoglalót, amely a következő témákat foglalja össze: gyermekelhelyezés, kapcsolattartás, nagyszülő mint gyám, külföldön élő gyermek, a nagyszülő „gyesen” és az öröklés.
Kinek ajánljuk a könyvet?
A könyv a tapasztalat, érzések és gondolatok megosztásán alapszik. Kisgyermekes nagyszülők úgy érezhetik, mintha kihangosodtak volna a gondolataik. Nem egy tipikus tanácsadó könyv, hiszen főleg a megélésekre helyezik a hangsúlyt, de így sok lehetőséges megoldási mód ismeretével gazdagodhatunk. A könyv érdekes lehet azok számára, akik még készülnek a nagymamaszerepre, hogy segítse őket ráhangolódni, és azok számára is, akik pont ebben az élethelyzetben vannak és jó lenne számukra egy könyv, amelyben azt érezhetik, hogy gondolataikkal nincsenek egyedül.
Felhasznált szakirodalom: Veres, A. (2018). Nagyszülők és unokák. Jaffa Kiadó.
