Elmegy az egész család terápiába. Ez ideáig rendben van, de felmerülhet a kérdés: mire kell ott számítani? Cikkünkben néhány egyszerű technikát mutatunk be, melyeket szívesen alkalmaznak a családterapeuták, és amelyekkel találkozhatunk kliensként egy családterápiás ülésen.
Habár a családterápiáról már a Mindset Pszichológián is több ízben írtunk, talán még mindig sokakban maradtak kérdések arra vonatkozóan, hogy pontosan mi is történik egy olyan alkalmon, ahol az egész család jelen van. Annak érdekében, hogy még inkább bepillantást adjunk a családterápiák folyamatába, az elméleti megfontolások taglalása helyett három egyszerű technikát írunk le, melyeket sok családterapeuta alkalmaz, és kliensként találkozhatunk velük. Ezek a technikák nem egyetemesek abban az értelemben, hogy minden terapeuta kötelező jelleggel használja őket a praxisában, de jól illusztrálják azt, hogy a családterápia eszköztára mennyire színes és befogadó, és hogy a verbalitás mellett a kreatív alkotásnak is sokszor helyet ad.
Szereptorta
Mindannyian szerepeket veszünk fel és teszünk le nap mint nap, hisz amikor bemegyünk a munkahelyünkre, akkor a professzionális szerepünket öltjük fel, például pszichológusok leszünk, azonban jó, hogy ha a munkánk végeztével ezt le tudjuk tenni, és otthon anyaként, apaként, férjként és feleségként tudunk funkcionálni (a pszichológus szerep letétele egyébként különösen fontos, mert a hozzátartozók – érthető módon – általában nem vevők a mélyenszántó értelmezésekre).
Ritkán vagyunk azonban teljesen tudatában, hogy egy adott időszakban pontosan mennyiféle szerepet is tudhatunk magunkénak.
A szereptorta felrajzolása épp abban lehet a segítségünkre, hogy ezekre jobban rálássunk, és ezáltal magunkat is jobban megértsük. A feladat: a jelenlévők közül mindenki gondolja át, hogy a jelenben (kvázi az utóbbi időszakban) pontosan milyen szerepekben is volt jelen, és ezeket ossza fel egy körben, mintha egy torta cikkelyei lennének. Ez már önmagában érdekes tud lenni, azonban még izgalmasabbá válik, ha a terapeuták arra is megkérik a család tagjait, hogy képzeljék el az életüket 5 év múlva, és aszerint is rajzoljanak egy másik szereptortát.
Ennek a kis egyszerű rajznak nagy előnye, hogy képes komolyan elgondolkodtatni a résztvevőket önmagukról, az aktuális életükről, jövőbeni vágyaikról és terveikről, továbbá az alkotások mentén a terapeuták is jobban megismerhetik az illetőt. Azt pedig talán mondani sem kell, hogy mekkora érdeklődéssel nézik az egyes családtagok a többiek rajzát, hiszen olyan belső tartalmak kerülhetnek ilyenkor megosztásra a terapeuták vezetése mellett, amiről a hétköznapokban ritkán mesélnek egymásnak a családtagok.
Családcímer
A régebbi időkben sok család ténylegesen rendelkezett valamilyen címerrel, azonban esetünkben természetesen nem arról van szó, hogy a megjelent családnak ezt kellene felkutatni és prezentálni. Ez a szintén rajzos feladat arra kéri a résztvevőket, hogy gondolják át, milyen erőforrásokat, hagyományokat, közösen vallott elveket, problémákat tudhat magáénak a családjuk, és ezt egy címerben valahogyan jelenítsék meg. „De figurális legyen? Én nem tudok jól rajzolni” – hangzik gyakran azonnal a kérdés az instrukció után. Ám ahogyan szinte a legtöbb esetben, itt sem az a lényeg, hogy valaki kibontakoztassa a benne rejlő Picassót. Vannak, akik csupán színek vagy bizonyos geometriai ábrák szerint osztják fel a címert, és vannak olyanok is, akik valamilyen figurával szimbolizálnak egy adott jelentést. Például valaki rajzol a címerbe egy vándormadarat, mely az ő jelentésadásában azt szimbolizálja, hogy a családjában generációkon átívelően jelen volt a költözés és a helyek közötti folyamatos vándorlás.
A gyakorlat abban segít, hogy a családtagok ki tudják fejezni azt, hogy milyennek látják a saját családjukat,
de a rajzról való beszélgetés gyakran olyan érzésekhez és gondolatokhoz is elvezethet, melyek lehet, hogy rejtve maradtak volna, ha csupán a verbalitásra hagyatkozunk ebben a kérdésben. Természetesen érdekes aztán közösen elgondolkodni arról is, hogy a családtagok rajzai között mekkora egyezés vagy különbség van, és hogy ez miként érinti őket.
Bábozzunk!
Családterápiára sok esetben kisgyerekes családok jönnek, például azért, mert valamelyik gyerkőc mutat problémás viselkedést, azonban a család azt a javaslatot kapja különféle szakemberektől, hogy esetükben nem egyéni gyermekterápia lenne a leghatékonyabb beavatkozási mód, hanem a családterápia. Ilyenkor a felnőttek mellett jelen van a gyerek (vagy jelen vannak a gyerekek) is, ez a helyzet pedig kreativitást követel meg a terapeutáktól, hiszen ha adott mondjuk egy 7 éves kisfiú, akkor ő nem fog tudni a szerepeiről vagy a család sajátosságairól gondolkodni. Ellenben nagy valószínűséggel szeret játszani! Ha pedig ebben a szülők is partnerek, akkor több nagyszerű lehetőség nyílik arra, hogy a család egy közös játék által bepillantást nyújtson a működésébe. A bábozás egy ilyen lehetőség: egy nagy kosárban rengeteg bábot kínálunk föl a családtagoknak, a feladat pedig az, hogy mindenki válasszon egyet, majd aztán közösen gondolkodva találjanak ki és játszanak el egy történetet. Ilyenkor
informatív a bábválasztás, mely a családban betöltött szerepekről árulkodhat, maga a történet pedig – többek között – a családtagok közötti interakciókról mesél,
és ezáltal a tünethordozó gyermek viselkedése is érthetőbbé válhat a terapeuták és a család előtt egyaránt.
A fentiekben tárgyaltakon kívül számtalan egyéb technikával találkozhatunk a családterápiákban, és még abban is lehetnek apróbb eltérések, hogy az egyes szakemberek pontosan hogyan alkalmazzák például a szereptortát. Mindenesetre arra talán jó volt ez a néhány bekezdés, hogy kicsit könnyebben elképzelhető legyen, hogy mi történhet egy családterápiás ülésen.
•••
Terápiás & Tanácsadó Központunkban lehetőség van családterápiára, több szakembernél is - ha úgy érzed, segíthetünk nektek, ne habozz jelentkezni!
