Nemcsak a lélek, a test is szenvedhet – a személyiségzavarok egészségügyi vonatkozásai

Napjainkban egyre több szó esik a személyiségzavarokról, és a köztudatba is bekerültek az olyan fogalmak, mint a borderline vagy a nárcisztikus személyiségzavar. De azon túl, hogy a lelki vonatkozásaik egyre tisztábban élnek előttünk, vajon hogyan érintik ezek a zavarok az ebben szenvedők fizikai állapotát, testi egészségét? 

A személyiségzavarok mentális állapotra gyakorolt hatásáról sokat olvashatunk, mi is több cikket írtunk a témában. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy a különböző személyiségzavarok minként befolyásolják testi, fizikai egészségünket. A Current Opinion in Psychology folyóiratban júniusban megjelent tanulmány azokat a kutatásokat foglalta össze, melyek ez utóbbi témát vizsgálták.

Hányféle személyiségzavar létezik?

A személyiségzavarok a gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés hosszú távú, maladaptív mintázataival jellemezhetők, melyek kifejezetten distresszt vonnak maguk után és káros hatással vannak az életminőségre. A fizikai állapotra gyakorolt hatásukról tisztább képet alkothatunk, ha nem általában tesszük vizsgálat tárgyává a személyiségzavarokat, hanem a különféle diagnózisokat külön tanulmányozzuk, hiszen a DSM V tízféle személyiségzavart különböztet meg, három klaszterbe csoportosítva őket.

Az A klaszterhez soroljuk a szkizoid, paranoid és szkizotíp személyiségzavart, melyekben közös, hogy az ezzel küzdők furcsa, különc tulajdonságokkal bírnak. A B klaszter foglalja magában az antiszociális, a borderline, a nárcisztikus és a hisztrionikus személyiségzavarokat, amik a viselkedésben megjelenő impulzív és dramatikus jegyekkel jellemezhetők. Végezetül a C klaszterbe sorolódnak az elkerülő, a dependens és a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarok, melyek esetében a szorongás és félelem mintázatai dominálnak a viselkedésben. Megjegyzendő, hogy a DSM 5 egy olyan alternatív elképzelést is felvázol, mely az egyes személyiségzavarokra úgy tekint, mint

a normál személyiségdimenziók maladaptív variánsaira,

és a személyiséget sokkal inkább egy dimenzión képzeli el, melyben a mindenkire jellemző érzelmeknek, kognícióknak és viselkedéseknek van normatív és patológiás tartománya.

Egészségügyi vonatkozások

A szakirodalomra pillantva azt láthatjuk, hogy a témában már sokan, sokszor vizsgálódtak. A számtalan retrospektív anyag mellett számos longitudinális kutatás is napvilágot látott.

Egy nagyszabású felmérés azt találta, hogy a szív- és érrendszeri, gasztrointesztinális és artritiszes megbetegedésekben sokkal nagyobb számban érintettek azok, akik antiszociális személyiségzavarban érintettek, azokhoz képest, akikről ez nem mondható el. Ugyanez a felmérés hívta fel továbbá a figyelmet a borderline személyiségzavar előfordulása és az előbb említett megbetegedések közötti kapcsolatra is. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy

az egyes klasztereknek megvannak a maguk betegségei,

legalábbis nagyobb valószínűséggel fordulnak elő bizonyos problémák az A, B és C klaszterekben. Egy 2016-os tanulmány szerint a reflux sokkal inkább jellemző az A klaszterbe sorolt személyiségzavarokra, míg a visszatérő fejfájás inkább a C klaszter betegsége. Egy 244 felnőttet bevonó, longitudinális vizsgálat pedig arra világított rá, hogy 23 éves utánkövetés után a szív- és érrendszeri betegségek nagyobb kockázata csak a B klaszter személyiségzavarai között volt kimutatható.

Az alvással összefüggő problémák terén több az ellentmondás. Egy epidemiológiai vizsgálat megállapítása szerint a borderline személyiségzavarral küzdő emberek rosszabb minőségű alvásról számolnak be az egyéb mentális zavarban szenvedőkhöz képest, viszont más vizsgálatok nem találtak több alvási problémát borderline egyénekél, mint a különféle hangulati és szorongásos zavaroknál.

Rengeteg kutatót érdekelt a kapcsolat az elhízás és a személyiségzavarok között is. És bár az egyértelműnek tűnik, hogy a kapcsolat létezik, eltérők az álláspontok arról, hogy melyik klaszter érintett jobban, tekintve, hogy mindhárom mellett érveltek már a kutatók az idők során. Ha konkrét diagnózisok szintjén nézzük a kérdést, akkor azt látjuk, hogy az elhízás témakörében elsősorban az antiszociális, az elkerülő, a rögeszmés-kényszeres, a paranoid és a szkiziod személyiségzavarok vannak megemlítve. Vizsgálták a borderline személyiségzavart is: egy 264 fős, longitudinális kutatás szerint a 6 éves utánkövetésnél 28 százalék volt az elhízott emberek aránya, míg ez a kutatás kezdetekor csak 17 százalék volt. Azonban nem világos, hogy ez mennyiben jelent fokozott elhízási kockázatot, hiszen nem vetették össze az eredményeket az átlag népesség elhízási adataival.

A háttérben húzódó lehetséges mechanizmusok

Az biztosnak látszik, hogy a megnövekedett egészségügyi kockázatot nem önmagában biológiai, pszichológia, pszichoszociális vagy környezeti mechanizmusokkal magyarázhatjuk, hanem ezek kölcsönhatása dolgozhat a háttérben. Hogy pontosan milyen folyamatok zajlanak le, nem teljesen egyértelmű, de vannak bizonyos faktorok, melyeket mint sarokköveteket jelölnek meg a kutatók. Ilyen például az érzelemszabályozás zavara vagy az impulzivitás (gondoljunk csak például az impulzív evésre az elhízás kapcsán), illetve az olyan környezeti és pszichoszociális tényezők, mint a magányosság érzése, a szociális támogatottság hiánya vagy a munkanélküliség, melyek a biológiai változásokkal karöltve együttesen vezethetnek a test megbetegedéséhez is.