Legtöbben próbáljuk a legjobb formánkat hozni életünk során. Legyen szó a munkáról, a családról, az iskoláról vagy bármi másról. Sokszor azonban annak ellenére sem tudunk javulni, hogy keményen dolgozunk az ügyön. Eduardo Briceno viselkedéskutató a TED-en egy egyszerű módszert mutatott be, melyen érdemes elgondolkodnunk. A folyamatos teljesítménykényszer mellett a tanulásra és a fejlődésre fordított idő hosszú távon megtérül.
„Hiába dolgozunk rengeteget és adunk bele mindent, életünk egyes területein nem vagyunk képesek fejlődni” – kezdte előadását Briceno. Kutatások szerint a stagnálás sokszor a kemény munka ellenére is gyakori. A leghatékonyabb emberek és csapatok tudatosan válogatnak két zóna, a tanulási és a teljesítmény zóna között. A tanulási zónában célunk az, hogy javuljunk, és ezért olyan tevékenységeket folytatunk, melyek a fejlődést segítik. Azzal foglalkozunk, amit még nem gyakoroltunk be. Számítunk a hibákra, azonban tanulni akarunk belőlük. Ez az állapot nagyon különbözik attól, amikor a teljesítményzónában érezzük magunkat. Ott a célunk a legjobbat kihozni magunkból. Mindkét zónának az életünk részét kell képeznie. Ha tisztázzuk azt, hogy melyikben akarunk lenni, mi a célunk, akkor jobban tudunk tanulni és teljesíteni is.
A legtöbben azért nem fejlődünk igazán a kemény munka ellenére sem, mert
a legtöbb időnket a teljesítményzónában töltjük.
Ez hátráltatja a növekedésünket, és fonák módon, hosszú távon a teljesítményünket is csökkenti.
A céltudatos gyakorlás segíti a fejlődést
A tanulási zónát Démoszthenész, az ókori Görögország egyik legnagyobb szónoka és ügyvédje kiválóan alkalmazta. Ahhoz, hogy szakmailag fejlődjön, nem töltötte minden idejét szónoklással és ügyvédkedéssel. Az a teljesítményzónája lett volna. Helyette fejlesztő tevékenységeket folytatott. Sokat tanult, mentorok segítségével tanulmányozta a filozófiát és a jogot. A jobb meggyőzési készség érdekében azonban híres beszédeket és színjátékokat is elemzett. Továbbá azért, hogy leszokjon az önkéntelen vállrándításairól, egy tükör előtt gyakorolt beszélni, miközben egy kard lógott a plafonról. Köveket tett a szájába, hogy pöszeségén javítson. A zajos bíróságok szimulálására pedig a morajló tenger mellett is gyakorolt.
Amit a tanulási zónában csinált Démoszthenész, azt hívja Dr. Anders Ericsson céltudatos gyakorlásnak – emeli ki Briceno. Ebben a szakaszban a képességeket részkészségekre bontjuk. Egy nagy kihívásra összpontosítunk, a komfortzónánkon kívül, túl a jelenlegi képességeinken. Mindezt gyakori visszajelzésekkel, ismétlésekkel, kiigazításokkal tesszük, lehetőleg egy hozzáértő coach segítségével. Ez a fajta gyakorlás vezet a fejlődéshez, nem a feladatvégzéssel töltött idő – állítja az előadó.
A kutatások azt mutatják, hogy a pályán töltött első néhány év után a teljesítmény általában tetőzik. Ez igaz a tanításra, az orvoslásra és más területekre is. Ennek az oka az, hogy amint úgy gondoljuk, elég jóvá váltunk, már nem töltünk elég időt a tanulási zónában. Csak a teljesítményre koncentrálunk. Azok viszont, akik elegendő időt töltenek a tanulási zónában, továbbra is folyamatosan fejlődnek. A legjobb értékesítők legalább hetente egyszer fejlesztő tevékenységet végeznek: olvasnak, hogy bővítsék a tudásukat, konzultálnak kollégákkal és szakértőkkel. Új stratégiákat próbálnak ki, visszajelzést kérnek és elgondolkodnak azokon. A legjobb sakkozók nem sakkozással töltik az idejüket, ami a teljesítmény zónájuk lenne, hanem a nagymesterek lépéseit próbálják kitalálni és elemezni.
A tanulási és a teljesítményzóna között meg kell találni az összhangot!
Biztos találunk egy olyan területet az életünkben, ami fontos számunkra, keményen dolgozunk érte, de nem fejlődünk benne igazán. Ennek az oka, hogy folyton teljesítményzónában vagyunk. Természetesen a teljesítményzóna nem értéktelen – emeli ki Briceno. Egy orvostól elvárjuk, hogy a műtéten a maximumot hozza, és ne hibázzon. A teljesítményzóna az az állapot, amivel megvalósítjuk a céljainkat a lehető legjobb módon. Ez a helyzet motiváló is lehet, és megtudhatjuk belőle, mivel kell legközelebb foglalkoznunk, amikor újra tanulási zónába kerülünk.
A kimagasló teljesítményhez váltogatni kell a tanulási és a teljesítményzóna között. Készségeinket a tanulási zónában célirányosan építjük, majd a teljesítményzónában alkalmazva sikereket aratunk. Amikor Beyoncé turnézik, akkor éppen teljesítményzónában van. Minden este, mikor visszamegy a hotelszobájába, azonnal visszatér a tanulási zónájába. Megnézi a videót a showról, ami éppen véget ért. Megkeresi azokat a pontokat, ahol van lehetősége javítani neki és a stábnak is. Másnap reggel mindenki többoldalas jegyzetet kap a javítandó pontokról. A következő nap folyamán a következő fellépés előtt végig ezen dolgoznak. Ez a folyamat egy spirál, amely egyre javuló készségekhez vezet.
Tudnunk kell, hogy mikor akarunk teljesíteni, mikor tanulni.
Noha mindkettőre fontos időt szánnunk, minél több időt töltünk a tanulási zónában, annál többet fejlődünk.
Hogyan tölthetünk több időt a tanulási zónában?
Mindenek előtt el kell hinnünk azt, hogy képesek vagyunk fejlődni – emeli ki az előadó. Ezt nevezik növekedési gondolkodásmódnak. Másodszor akarnunk kell fejleszteni az adott készségeket. Szükség van egy célra, ami fontos nekünk. Harmadszor meg kell találnunk azt a módszert, hogy miképpen fejlődhetünk. Sok kamasz úgy tanul gitározni, hogy újra és újra előadja ugyanazokat a dalokat. Ezzel szemben a céltudatos gyakorlás vezet el a fejlődéshez. Negyedszer pedig az adott helyzetben alacsonynak kell lennie a tétnek. Ha számítunk hibákra, akkor a következményük nem lehet végzetes. A kötéltáncos sem gyakorol új trükköket háló nélkül, és egy sportoló sem egy bajnoki mérkőzésen fog új mozdulatokat kipróbálni.
Az iskola és a munkahely is gátat szab a tanulási zónának
Az egyik oka annak, hogy életünkben oly sok időt töltünk a teljesítményzónában az az, hogy környezetünkben gyakran szükségtelenül magas a tét. Társadalmi kockázatot hozunk létre még az iskolákban is, ahol pedig éppen a tanulás lenne a cél. Az általános iskolától a felsőoktatásig diákok sokasága érzi úgy, hogy ha hibázik, mások kevesebbre tartják majd őt. Ezek után nem csoda, hogy folyamatosan feszültek, és nem vállalják a tanuláshoz szükséges kockázatot. Akaratlanul is azt tanulják, hogy a hibák nem kívánatosak. A tanulók azt hiszik: a tanárok és a szülők csak a helyes válaszokat akarják hallani, elutasítják a hibákat. Kimarad a hibák elemzése, és így nem is lehet belőlük tanulni.
Elemző gondolkodás helyett gyakran felszínes válaszokat keresünk.
Az iskolában minden dolgozatra adnak egy jegyet, mely beleszámít a végső eredménybe. A teljesítménykényszer elveszi a gyakorlás és visszajelzés iránti motivációt. Ezzel azt üzenjük gyerekeinknek, hogy az iskola teljesítményzóna.
A munkahelyekre is ugyanez jellemző. Briceno tanácsadóként gyakran látja, hogy a cégek kultúrája a hibátlan végrehajtáson alapul, amivel a vezetők a kiváló munkát akarják ösztönözni. A dolgozók így azonban nem lépnek túl meglévő korlátaikon, nem próbálnak ki új dolgokat. A cégek nem tudnak újítani és fejlődni, így lemaradnak.
Beszélgetéssel megteremthető a tudatosság és a fejlődés
Az előadó szerint úgy adhatunk teret a fejlődés növekedésének, hogy beszélgetni kezdünk egymással arról: mikor, melyik zónában akarunk lenni. Fel kell tenni a kérdést, hogy miben akarunk jobbá válni, és ezt hogyan akarjuk véghezvinni. Ezekben a beszélgetésekben tisztázhatjuk azt, hogy mit tekintünk sikernek. Kitérhetünk arra is: miképpen tudjuk egymást támogatni.
Briceno kiemelte, hogy a legtöbben olyan közegben élünk, ahol mindig magas a tét. Úgy érezzük, nem kezdhetünk bele őszinte beszélgetésekbe. Három lépést azonban még mindig meg tudunk tenni. Először is létrehozhatunk a magas tétek tengerében szigeteket. Beszélhetünk egy mentorral vagy egy bizalmas munkatárssal, akivel ötletelhetünk és a sebezhetőségünket is kimutathatjuk. Összehívhatunk egy visszajelzésre fókuszáló megbeszélést is a projekttel kapcsolatban. Emellett időt szánhatunk olvasásra, videókra és tanfolyamokra. Második lépésként, miután az elvárásoknak megfelelően teljesítettünk, elgondolkodhatunk, hogy legközelebb mit csinálhatnánk jobban. A megfigyelés és kiigazítás a tanulási zónába tartozik. Végül pedig vezetőként csökkenthetjük a tétet mások számára, ha elmondjuk, hogy miben akarunk mi magunk javulni. Megoszthatjuk hibáinkat is, és hogy mit nyertünk belőle.
A valódi magabiztosságot a folyamatos tanulás révén érjük el. Sokkal hatékonyabbak lehetnénk, ha több időt szánnánk felfedezésre, kérdezésre és hallgatásra. Nem kell félni a kísérletezéstől és a formálódástól! Tűzzük ki magunk elé, hogy minek a javításán dolgoznánk! Tisztázzuk magunkban és csapattársainkkal is, hogy mikor akarunk tanulni és mikor teljesíteni. Az erőfeszítéseink ez által következetesebbé válnak. Briceno szerint tehetünk azért, hogy a fejlődésünk soha ne érjen véget, és hogy a legjobb formánk még jobb legyen.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
